2005. október 27. csütörtök 21:25

 

Eredmények és kihívások

 

Ezt hallgattuk negyven évig, legyintünk oly sokszor – s néha már magunk sem tudjuk, hogy mennyire ezt hallgattuk. Szinte szó szerint… Arculcsapással ér fel, ha néha beleolvasunk néhány régebbi beszédbe. S nem tudjuk eldönteni: mi a nagyobb baj? Az, hogy a mai rossz dumáikat jóformán szó szerint beleilleszthetjük a régi dumák szövegkörnyezetébe, vagy az, hogy sokaknak fel sem tűnik a különbség…? Ugyanaz a séma, ugyanaz a tematika; miközben ez is jellemzően árulkodó. Hogy a feladatok mindig előttük állnak; sohasem ők állnak azok mögött… Elgondolásaik keretei száznapos programoktól ötéves tervidőszakokig terjednek – de a „hónap” (a költségvetési év) végéig csak külföldi hitelfelvételekkel húzzák ki. Amit aztán velünk fizettetnek vissza… Hallgassuk csak…

* * *

„Ha mérleget vonunk az MSZP kormányzásának 3 évéről, joggal lehetünk büszkék az elért eredményekre. Megbecsült tagjai vagyunk az Európai Uniónak, dinamikusan nő a gazdaság, soha nem látott ütemben épülnek az autópályák, negyedével nagyobb a bérek, a nyugdíjak vásárlóereje, mint 2001-ben volt és intézkedések sokasága enyhített a családok, a nehéz körülmények között élők gondjain” – kezdett beszéde ismertetésébe Gyurcsány Ferenc, tanácsadói körében, majd így folytatta. Mégis, „…most olyan súlyos, feszültségekkel terhes helyzetben tanácskozunk, amikor csakis a higgadt, tárgyszerű, érzelmi, indulati túlfűtöttségtől mentes vita adhat reális esélyt a helyes döntésekre”.

A 2002-2003-as gyors jövedelemnövekedés, ha nem is a vágyainknak megfelelő mértékben, de sokat törlesztett az előző évtized adósságából. A gazdaság versenyképességének megőrzése ugyanakkor megköveteli, hogy a jövedelmek további felzárkóztatásának üteme összhangban legyen a gazdaság teljesítményének növekedésével. A fejlődés mellett újabb és újabb problémák megoldása kívánná az állami kiadások további gyors növelését. Az egészséges gazdasági fejlődéshez szükséges egyensúly biztosítása azonban ma már szigorú korlátot szab a bármily jogos igények pusztán a költségvetés kiadásainak növelésével történő kielégítésének. Sajnos, „az elhatározott gazdasági és politikai kibontakozás az egész társadalomtól nagy erőfeszítéseket, sokkal nagyobb teljesítményt követel, s néhány esztendeig nincs lehetőség – az egyébként jogos – igények kielégítésére sem. Szavakban szinte mindenki vállalja a célokat, de a szívós, kitartó munkát már sokkal kevesebben. A gazdasági szerkezetváltást elkerülhetetlennek, sőt kívánatosnak tartják, de a vele járó negatív következményeket elutasítják”…

Miközben a közös adóforintjainkból hatalmas összegeket fordítottunk a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer fejlesztésére, e ráfordítások a szolgáltatások színvonalának, így az emberek elégedettségének jóval szerényebb mértékű növekedését eredményezte, mint ami hatékony működés mellett joggal elvárható lett volna. „Nem látják tisztán: a gazdasági reform csak a gazdasági törvényszerűségek tiszteletben tartásával vezethet eredményre. Ezt nem elég csak elhatározni, ehhez elegendő idő kell…”

Az előző kormánytól örökölt 2002-es költségvetés eredeti előirányzatához képest 2003-ban 2 000, 2004-ben 2 900 idén pedig 3 400 milliárd forinttal – három év alatt összesen 8 300 milliárd forinttal – költ többet az állam a közszolgáltatásokra, jóléti és gazdasági feladataira, az állam működésére. A felesleges állami kiadások csökkentésére tett komoly erőfeszítések ellenére az elmúlt három évben is többet költöttünk, mint amennyi bevételünk volt. Ez az évről évre keletkező hiány az, ami növeli az állam adósságát. A három év alatti összesen 8 ezer milliárd forintnyi kiadási többletnek mintegy felét biztosították a növekvő bevételek, a másik felét az állam hitelfelvétellel biztosította. A következőkben azt tekintjük át, mire költötte a kormány a többletforrásokat, és csupán néhány példán keresztül jelezzük, hogy a jelentős növekedés mellett milyen újabb és újabb kihívásokkal szembesül. Elengedhetetlen ennek vizsgálata, hiszen, miközben a megoldásra váró problémák egyre nagyobb igényt támasztanak az állami kiadások további gyors növelésére, „veszélyes és káros, ha a gazdaság strukturális átalakítása, a hatalmas adósságállományunk kezelése kikerül a figyelem középpontjából, és a politikai intézmények korszerűsítése nem az előbbiek megoldását szolgálja, hanem éppen azt gyengíti”. Az elmúlt hetek, hónapok egyik vitája, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet folytatunk, jó irányba megy-e. Ezek a viták különösen hangosak lettek az elmúlt hetekben, amikor úgy tettük fel a kérdést, megismerve jó néhány európai intézmény álláspontját az autópálya-finanszírozás elszámolásáról, hogy ha konfliktusba kerül egymással az euró minél gyorsabb bevezetésének korábbi szándéka, illetve a szociális igazságteremtés és az építkezés programja, akkor hogyan kell dönteni. „A teljes képhez, a pozitívumokhoz tartozik az is, hogy gazdasági és politikai reformtörekvéseink igen nagy érdeklődést, rokonszenvet váltottak ki az egész világon. A hazánkról alkotott nemzetközi értékítélet régen volt ilyen pozitív, ezt meg kell őriznünk”. Lendületben az ország, lendületben a gazdaság…

Tegnap lehetőségem nyílt arra itt, az Országgyűlésben, hogy értékeljem, miként látom az elmúlt egy évet. Örömmel tekintek azon vita elébe, ami ezt követően fog kezdődni, mert talán a tegnapi napnál részletesebben tudja a kormány bemutatni a törekvéseit, illetve az ellenzék is összefüggéseiben részletesebben fogja megmutatni, hogy hol és mivel nem ért egyet. Talán sikerül mélyebbre hatolnunk. És hogyha egy korrektebb, mélyebb, átfogóbb elemzésünk lesz Magyarország helyzetéről, benne a kormányzásról, akkor talán még pontosabb, még jobb programokat fogunk tudni kidolgozni. „Van kiút, és van értelme az áldozatoknak. Fontos, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a szükséges és lehetséges módosítások a kormányprogramba kellő időben beépüljenek. Hosszú távú programot kell kidolgozni a társadalom lakásproblémájának megoldására, a hátrányos helyzetű rétegek felemelkedésére, a közrend és a közerkölcs megszilárdítására, az ország egyes területei közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésére”. Miért van, mondjuk, Győr környékén ma már munkaerő-hiány, és miért van Békés megyében nagyon sok olyan ember, aki nem tud elhelyezkedni? Ennek sok oka van, de az egyik legdöntőbb ok, hogy Győr-Moson-Sopron megyében, Győr városában a rendkívül jó környezeti infrastrukturális adottságok okán - ezek között kiemelten fontos a közlekedési infrastruktúra - az egyetemmel való együttműködésnek a képessége és annak eredményei folyamatosan új és új vállalatokat csalogatnak a térségbe.

A kor elvárása, hogy minden és mindenki rugalmas, alkalmazkodóképes és tanulékony legyen, természetesen vonatkozik a munkaerőpiacokra is. Európának szüksége van szociális dimenzióra is. De nem közömbös, milyenre. Ha ugyanis a közös gondolkodás szociális síkja megmerevíti az európai gazdaságokat, az munkanélkülivé teheti az embereket. „Az előttünk álló időszak fontos feladata a szociálpolitika és az egészségügy egységes rendszerének kialakítása, összhangban a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer korszerűsítésével. A szociálpolitikában következetesebben érvényesítjük a rászorultság és az önsegítés elvét. Kiemelt figyelmet fordítunk az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő családok, rétegek támogatására, mint ahogy ezt megígértük. Ösztönözzük a társadalmi gondoskodás, a közösségi szolidaritás változatos szervezeti formáinak térhódítását”. Azaz a társadalmi dimenzió ma nem jelentheti pusztán a munkahellyel rendelkezők védelmét, hanem magában kell foglalnia a képzést és az átképzést, a készségek megszerzését és az oktatást is, ráadásul korántsem csupán az iskolában, hanem a polgárok egész életében. Az élethosszig tartó képzési lehetőségek megkerülhetetlenek a XXI. század globális gazdaságában. „Haladásunk nélkülözhetetlen feltétele a tudás, a szellemi értékek presztízsének növelése. A jövő szempontjából kulcsfontosságú szerepe van az oktatásnak, a tudományos kutatásnak”.

Képesnek kell lennünk globális piacon versenyezni. Latba kell vetnünk szabályozói jogkörünket a szabad és egyenlő verseny biztosítása érdekében. Gondoskodnunk kell a közös agrárpolitika alapvető reformjáról, mivel az most elégtelenül szolgálja adófizetőink, gazdáink, környezetünk és fejlődő világbeli partnereink érdekeit. „Népünk jövőjét az határozza meg, mennyire leszünk képesek csökkenteni elmaradásunkat, illetve biztosítani felzárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országokhoz, mennyire tudunk kapcsolódni a világgazdasági fejlődés áramkörébe. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink bővítésében ideológiai meggondolások nem korlátoznak bennünket” - egy állandóan változó világban a haladó mozgalmaknak rendíthetetlenül meg kell őrizniük a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségüket, ugyanakkor új stratégiákat kell alkalmazniuk annak megvalósításához. Ha a balközép nem tud alkalmazkodni, végül cserbenhagyja azokat az állampolgárokat, akik pedig rászorulnak világos elképzeléseire és az általa nyújtott támogatásra.

Hosszú évek elmaradását pótolva 2002-2003-ban jelentősen emelkedett mintegy 800 ezer, a közszférában dolgozó ember bére. 2002. szeptemberében történelmi mértékű 50%-os béremelésben részesült 600 ezer közalkalmazott, illetményük idén két lépcsőben újabb 12%-kal emelkedik; „céljainkkal összhangban már érezhetően megjelentek a jövedelemkülönbségek, bár ezek – sajnos – gyakran nincsenek összhangban a tényleges teljesítményekkel. Növekszik az egyre nehezebb körülmények között élők aránya, a korábbinál élesebben jut kifejezésre a távlatvesztés”. A kiugróan gyors jövedelemnövekedés ellenére a kormány újabb kihívásokkal szembesül: a béremelésekre a meglévő, az egyes szakmákban megkövetelt tudást, felelősséget, az egyes emberek által nyújtott teljesítményt nem kellően figyelembe vevő illetményrendszerek alapján került sor, ezért sokan és joggal sérelmezik, hogy bérük még ma sem fejezi ki munkájuk társadalmi fontosságát. Az állampolgárok sem lettek sokkal elégedettebbek az adóforintjaikból fizetett közszolgáltatásokkal, ami jórészt annak is köszönhető, hogy a magasabb bérekkel nem mindenhol párosultak magasabb teljesítménykövetelmények.

Ebben a rövid összefoglalóban nem elemeztük külön az állam működésére fordított kiadásokat, amibe a törvényhozás, a pénzügyi szolgáltatások, a külügyek mellett beletartoznak a honvédelemre, a közbiztonságra, az igazságszolgáltatásra fordított kiadások. Majd máskor szólunk erről is… Amit, végezetül, kiemelnék: „a tájékoztatás az elmúlt tíz hónap alatt minőségileg és mennyiségileg megváltozott. Ugyanakkor mindez nem volt képes ellensúlyozni a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kis létszámú, de hangadó csoportoknak a párt és a kormány politikája elleni fellépését. Nem az a gond, hogy megírják a valódi eseményeket, a tényeket, hanem az, hogy tudatosan felnagyítják a hibákat, és az életben előforduló minden problémáért, egyes emberek erkölcstelen vagy törvénytelen magatartásáért a párt egészét vagy a legfelsőbb vezetést teszik felelőssé. Előfordul, hogy valótlanságokat tényként kürtölnek szét a világban. Ezt tette legutóbb több esetben is például a Magyar Nemzet…”

* * *

Úgy, nagyjából, itt tartok, nézett fel a papírlapokról Gyurcsány Ferenc. Jó lesz, bólogatott a többség. Csupán az egyik idősebb kolléga – még az ősidőkből itt maradt beszédíró; ilyen is kell a megyegyűlésekre – szólalt meg: a „párt és a kormány” kitétel helyett a koalíciót kellene használni. Egyébként, szerintem, tökéletes. Így, hallás után, meg sem tudnám mondani: mely részeket írtam még Grósz Károly főtitkár elvtársnak, az MSZMP KB 1989. február 10-11-ei ülésén elmondott előadói beszédébe… (Ezen segítve emeltük ki olvasónk számára a fenti szöveg egyes, idézőjelbe tett részeit, vastagított betűkkel is. Legalább ennyi különbség legyen…)

 

Szerkesztette:
Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra