2005. október 27. csütörtök 21:44

 

Iskola a lovagvárban

 

Sokan szeretnék elfelejtetni és elfelejteni: hogyan is kezdődött a „puha diktatúra”… Kőkemény megtorlással. Így, október végén, talán aktuális egy százötven éves történetből épp a Forradalom utáni időszakot kiragadni. 1957. október 23-án a Toldy-gimnázium történelem-tanárának osztálya néma tüntetést, megemlékezést tartott. „Az iskola folyosóin felszerelt hangszórók mozgalmi dalokat és Lenin életrajzát sugározták mindaddig, míg a 10 órás szünetben el nem vágta az egyik diák a hangszórók vezetékét, miközben az egész diákság a folyosó falai mentén néma csöndben állt. A hangszóró vezetékét elvágó tanulót, Halász Mihályt hamarosan az ország összes középiskolájából kizárták, s már jó nevű filmoperatőr volt, amikor esti tanulóként megszerezhette az érettségit.
Az iskolai demonstráció ekkor az országban egyedülálló merészség volt, még akkor is, ha senki nem sejtette teljességében az Antall Józsefre ráállított besúgói hálózatot és az állambiztonsági szervek, a Budapesti Rendőrfőkapitányság, illetve a különböző szintű kulturális és pedagógiai felügyeleti szervek intenzív levelezését és tervezeteit, hol Antall beszervezésére, hol kirúgására, de leginkább hatástalanítására. Csak amióta Rainer M. János átfogó tanulmányban dolgozta fel az Antall Józsefről szóló besúgói jelentéseket és a különböző politikai hatóságok évtizedekig titkosított iratanyagát, azóta lehet erről fogalmunk.
Nem csak Antall tudta, hogy különböző módszerekkel állandó megfigyelés alatt áll, de tanítványai közül is sokan sejtették, hogy van az iskolában néhány beépített ügynök. Amit a nyugati világ több részén hajlamosak voltak George Orwell képzeletének és írói teremtőerejének tulajdonítani, a Nagy Testvér mindenre és mindenkire kiterjedő megfigyelését, azt Orwell műveinek ismerete nélkül is, valósággá próbálta tenni még a Kádár-korszak szelídebbnek mondott diktatúrája is. Utólag is hátborzongatóak a hatalom módszerei. Antall egyik legközelebbi, gyerekkori barátját beszervezték, s ez szinte a rendszerváltozásig írta barátjáról a jelentéseit. Toldy-osztályába 1957 novemberében egy rákospalotai gimnáziumból tettek át egy fiút „ellenforradalmi" tevékenység miatt, aki aztán „Kerekes János" fedőnéven írta részletes beszámolóit az osztályban történtekről. Utána nem sokkal egy orosztanár került a tantestületbe, aki korábban internálva volt, a forradalom alatt az egyik kisváros forradalmi bizottságának vezető egyénisége - ő „Egri Gyula" fedőnéven jelentett kéthetente. Legalábbis egy időre mindketten meg tudták nyerni Antall József bizalmát, éppen a múltjuk és üldözöttségük látszata miatt.
Ám ők csak információkat szolgáltattak az állambiztonsági hatóságoknak. Viszont az iskola két párttagja - mert három taggal alapszervvé alakulni csak az 1959/60. tanévben tudott - aktív harcot folytatott ellene feljelentésekkel és a tanári pályáról történő eltávolításának javaslásával. Cihika Mihály igazgatóhelyettes vezette a nématüntetés utáni kihallgatásokat, a fenyegetés és megtörés változatos és iskolában ma már hihetetlennek hangzó módszereivel. Volt, akit például úgy hallgatott ki irodájában, munkásőr egyenruhába öltözve, hogy a félig nyitott íróasztalfiókjába jól látható helyre készítette fegyverét”.

...megtorlás...

Az osztály főnökét Antall Józsefnek hívták… A történet, részletesebben, Buzinkay Géza igényesen megírt, történelmi tényregényként ható munkájában (Iskola a lovagvárban – A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve) olvasható. Együtt az alcímben feltüntetett korszak számtalan más eseményével; ebben a szépirodalmi ihletettséggel létrehozott monográfiában. (Amely szót, bizony, félve írom le, mert hát műfajában ez lenne a vállalkozás „címkéje” – no de ennél jóval többet kap az olvasó…) Persze, hálás a téma. Már a kezdetben is van valami megrázó: hogy épp a Bach-korszakhoz fűződik az iskola alapítása. Ferenc József császári engedélyezése folytán… S épp ezért az első tanári kar: a Habsburg birodalom, kicsiben. Majd múlnak az évek, évtizedek. A százötven év alatt 59 miniszter irányította a magyar oktatást, és majd minden évtizedre jutott legalább egy olyan reform, amely befolyásolta az iskola fejlődését. Nem beszélve háborúkról, forradalmakról, s ezeknél békésebb rendszerváltásokról. Amelyeket, egy iskola belső életének szemszögéből, ha vizsgálunk, elgondolkodtató következtetésekre juthatunk. Mi történik, amikor egy iskola életébe durván behatol a politika, és mi akkor, amikor ezt hárítani próbálja – sikerrel vagy sikertelenül – az emberség pedagógiája. Mi történik? Olvassák el ezt a könyvet, majd nézzenek fel, s szét, annak lapjairól…

 

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra