2005. november 10. csütörtök 11:50
Hetet s havat összehordanak
Bár olvasóink már azon frissiben olvashatták álláspontunkat Gyurcsány Ferenc „békebaljáról” Surján László írásában; úgy vélem, nem árt arra visszatérni. Vegyük ismét szemügyre: hogyan is fogadta Orbán Viktor javaslatait a baloldal – valójában? Nos, az általa szorgalmazott nemzeti garanciatörvény öt lényeges pontot emelt ki. A 13. havi nyugdíj, a gyermekek után járó adókedvezmény, a panel-felújítási program csorbíthatatlansága; a gáz, a gyógyszer, a villany ára az infláció szintjének megfelelően emelkedjen; s a kormány köteles az általános forgalmi adót időben visszatéríteni. Öt egyszerű, világosan értelmezhető tétel; valamennyi az egzisztenciális lét alapjait jelenti. Minden ideológiától mentesen. Tegyük hozzá: roppant sajnálatos, hogy az ötödik pontot ilyen szinten kell egyáltalán említeni; egy valódi lendületben lévő, a piacgazdaság szabályainak megfelelően működő országban már rég „kormánybuktató” tényezővé vált volna százmilliárdnál is nagyobb összeg adóhivatali visszatartása. Amelynek következtében még ma is vállalkozások százai élnek csődhelyzetben, kerültek a körbetartozások szinte kilátástalan labirintusába. Tegyük hozzá: Orbán Viktor még méltányos is volt akkor, amikor nem vette bele ajánlásába a maradványképzések gyakorlatának megszüntetésére irányuló garanciatörvény megalkotását. Hiszen ez, írjuk le sokadszor is, nem intézményi költségmegtakarításokat jelent, hanem működési költségek, bérjellegű tiszteletdíjak, létesítmény-fenntartási kiadások előzetesen jóvá hagyott, majd ki nem fizetett összegeit. Foglaljuk össze: egy roppant cinikus kormányzati működés háromesztendős summázataként a fenti tartalmú nemzeti garanciatörvény – még egy finom, elegáns, kulturált javaslat…
Mit tett ehhez hozzá, saját kútfőből, Gyurcsány Ferenc? Kiegészítései pontosan tükrözik azt a zsigeri, spontán arroganciát és gyűlöletkeltést, amelyek a szocialisták politikai stratégiájának alapelemei. Ne hívjuk egymást hazaárulónak, a jogszerűen szerzett tulajdon nem vehető vissza, a nyugdíjakat a törvényi kötelezettség szerint ki kell fizetni, és ne legyen olyan családtámogatási rendszer, ahol az kap többet, akinek több van – rögtönözte. Másnapra pedig már arra is készen álltak, hogy országos aláírásgyűjtést indítsanak hétpontos garanciatörvény-referendumuk hirdetésével. Amely reagálás, első ránézésre, nyilvánvaló időhúzás, hiszen - kitérnek a konkrét tárgyalások elől. Ha pedig elfogadjuk azt az egyébként nevetséges kifogást, hogy Orbán Viktor a Parlamentben mondja el javaslatait, mert az a politikai viták színtere – akkor végképp nem tudunk mit kezdeni utcára vitt röplapjaikkal. „Arról szeretnénk megkérdezni Magyarország lakóit, hogy egyetértenek-e egy ilyen kezdeményezéssel”, mondta Hiller István, az MSZP elnöke, aki pedig – korábban – hevesen ellenezte a lakosság megkérdezését mindarról, amit a Nemzeti Konzultáció magában foglalt. Sajátos…
De mire is kíváncsiak? Hétre tornázták fel Gyurcsány négypontos rögtönzését – nézzük hát a biztonságos jövő hét szocialista pillérét; s fegyelmezetten fogjuk vissza a hétmérföldes csizmától a hét csapáson át a hét törpéig alliteráló fantáziánkat… Az első pont „a politikai riválisok tisztelete, mert nem tartható tovább a hazaárulózás, mint politikai stílus”. Tisztelettel megkérdezem: a parttalan, öncélú, kritikátlan és alaptalan fasisztázás, rasszistázás, antiszemitázás ezek szerint továbbra is tartható politikai stílus? Mert ha igen – akkor elém se tegyék azt az ívet…
A nyugdíjprogram a második pillér, amelynek lényege, hogy tovább tudják vinni a bérekhez felzárkózó nyugdíjakat, illetve a kormány nyugdíjkorrekciós programjának további támogatása. Harmadik elemként a gazdasági növekedést elérő európai bérfelzárkóztató program támogatása szerepel, az árak kordában tartása végett. A végén kezdem – nem pontosan értem azt, hogy a bérek, önmagukban, hogyan tudják kordában tartani az árakat? Addig rendben van, hogy a jelenlegi munkabérek és fogyasztói árak közötti ollót szorosabbra kellene zárni; no de az arányosítás utáni árellenőrzés a piacgazdaság alapjának tagadása – s visszacsengése egy olyan gazdaság-szemléletnek, amelyet – mindközönségesen – szocializmusnak hívtunk. Arra pedig, minden ellenkező híresztelés dacára, akkor sem szavaznék, ha nagy hirtelen a tízszeresére zárkóztatják fel a béremet… Különösen annak tudatában (hogy a nyugdíjról is szó essék), hogy az a valahai rendszer arról híres-nevezetes: egyszer csak szőrén-szálán eltüntette az évtizedek alatt befizetett egészségügyi és nyugdíjbiztosítási járulékokat…
A negyedik pillér a családtámogatás, mégpedig úgy, hogy azok kapjanak többet, akiknek nagyobb szüksége van rá. Az ötödik pont az otthonteremtés programja, a fiatalok, a panel és a Fészekrakó program támogatása. Az MSZP kezdeményezi, hogy a panelprogramhoz hasonlóan kezdődjön meg a történelmi bérházak felújításának új programja is. Vegyük sorra… Hogy kinek van nagyobb szüksége rá – ezt tessék nekem pontosabban megfogalmazni. Mert – tetszik, vagy sem, s félremagyarázzák, vagy sem az erre szakosodott hivatásos félremagyarázók… - én visszakérdezek. A „nagyobb szükség” közös nevezőjét az ellenőrizetlenséget biztosító alanyi jog további kiterjesztésével óhajtják megteremteni, konzerválva ezzel a támogatás helyetti bérjellegű segélyezés politikáját? Otthonteremtés… Fészekrakó… Ugyan. Komolyan nem értem: ha egyszer valóban olyan jól működik, ahogyan azt a kormány propagálja, minden szinten, akkor miért kell ehhez külön a lakosság megkérdezése? Akik amúgy is tudják a választ. Mert ez a kormány célul tűzte ki, hogy a diplomások pályakezdő munkabére elérje a százezer forintos garantált minimumot; amely összeg, jelen pillanatban, egy másfél szobás „fészekrakás” havi törlesztő-részletére elegendő. Pont. S hogy a szocialisták kezdeményezik a bérház-felújítási programot? Nem. Ezt az abban lakók kezdeményezték, s kezdeményezik, folyamatosan…
A hatodik pillérként Hiller a foglalkoztatáspolitikát említette, ennek keretén belül a vállalkozások ösztönzésével, gazdaságfejlesztéssel közelíteni a teljes foglalkoztatáshoz. No fene, mondom: egy újfent a régi időket idéző elgondolás. A kapukon belüli, rejtett munkanélküliséget az államszocializmus dicsőségét hirdető teljes foglalkoztatottság sem tudta kiküszöbölni – de rajta, meg lehet próbálni. Itt azonban, ha kérhetem, ne azt kérdezzék tőlem a szocialisták aláírásgyűjtői, hogy általában egyetértek-e a foglalkoztatáspolitika fejlesztésével – mert azzal igen. Hanem azt: hogyan akarnak, konkrétan, négyszázezer új munkahelyet teremteni; s amennyiben a munkanélküliség csökkentése volt a céljuk három évvel ezelőtt is, akkor hogyan sikerült azt tovább növelniük? Ennyi. A hetedik pont pedig az igazságos közteherviselésre irányul – nosza, mondom. Konkrét javaslatom is lenne, amely érinti a fészekrakást is: a kormány tegye lehetővé valamennyi – egye fene: harmincöt év alatti – polgára számára, hogy a forgalmi érték néhány százalékának kifizetése után saját tulajdonú ingatlanhoz jusson, majd ezt azonnal (természetesen a lakhatási jog további biztosítása mellett) bérelje vissza a tulajdonosoktól. Sőt: a bérleti díjat helyezze letétbe a fiatalok születendő gyermekeinek nevére szóló folyószámlákon. S foglaltassék törvénybe Gyurcsány Ferenc óhaja is ennek kapcsán (amiről, érdekes módon, a hét pont már nem tartalmaz), hogy „a jogszerűen szerzett tulajdon nem vehető vissza”.
Végezetül: Hiller István szerint ez a hét pont a szocialista párt programja. Nem valamiféle más elképzeléshez való csatlakozás, hanem eredeti kezdeményezés – állítja. Ezek szerint hét pontjuk tehát semmiképp sem az Orbán Viktor által kezdeményezett nemzeti garanciatörvény alternatíváját jelenti – aminek akár még örülhetünk is. Hiszen remélhetjük, hogy azt, amit ez a hét pont nem tartalmaz, de az eredeti javaslat igen – önmagukra utcai aláírásgyűjtések nélkül is kötelezőnek gondolják. Hogy a gáz, a gyógyszer, a villany ára az infláció szintjének megfelelően emelkedjen; s a kormány köteles legyen az általános forgalmi adót időben visszatéríteni. S általában véve, hogy befejezzem: a kormány köteles legyen végre – kormányozni. De ne csupán a képességei szerint – mert azzal eddig sem mentünk olyan sokra… Hetet s havat, mi dumának ingere, összehordanak; prózaibban szólva: vinni akarnak mindent, mint a piros hetes.
Nem kéne hagyni…
Tamási Orosz János
