2005. november 11. péntek 21:54

 

Írjanak új kabarét

 

Nagy visszatérések kísérlete és visszatérő poénok egyvelege keveredik a novemberi Rádiókabaréban (adás ma délelőtt, ismétlés csütörtökön, a Petőfin). A tréfák a magyar bűnüldözők életét tűzik tollhegyre; a közúti rendőrök és a nyomozók egyaránt magukra vehetnek néhány szelíd élcet. No és, persze, a nekik munkát adó elkövetők is. Ez utóbbi kategóriában már a kabarék klasszikusává nőtt Éles István Keresztapa-figurája; Trunkó Barna magánszámában most sem csalódunk. A magam részéről nem tudom: van-e bárki más, aki ekkora sikerre tudta volna vinni ezt a karaktert? A legjobbat talán Moldova György mondta róla, aki (a felvételen) a mikrofon mögött azzal kezdte: megkértem Élest, hogy ne legyen nagyon jó, mert akkor nekem nehezebb lesz. Hát – „nagyon rendes volt” hozzám… S a hangsúly természetesen arra utalt, hogy már-már túl jó volt Éles jelenete…

Bizony: igaza volt Moldovának. Nagy visszatérése a kabaré stúdiójába színtelenebb, fakóbb volt a vártnál, sőt, az elvárhatónál. Valaha betegre nevettük magunkat egy-egy poénján; ezekkel most adós maradt, illetve, amit elsütött – azt korábbi műveiből merítette… Lehet, abban bízott, hogy „ti tán” még nem ismeritek… Egy kicsit ügyesebben zanzásította eddigi munkásságát Maksa Zoltán, nála épp az előbbi ellentétét éreztük: ha már ismétel, hát voltak neki ennél frenetikusabb poénjai is a közlekedésről. Badár Sándor sem az a kimondott showman; történeteiből sokkal többet is ki lehetne hozni az elmondás művészetével. Mert így körülbelül azt az élményt nyújtja, mintha Mr. Beant, vagy Benny Hillt – csak hallgathatnánk. Úgy pedig, hát, nem az igazi egyik sem – ahogy a szinte hangsúlytalanul elmondott Badár-poénok sem ülnek eléggé.

Hogy mi hiányzik belőlük, annak szinte ellenkező végletét vonultatják fel (ismét, sokadszorra) a kabaré sztárjai: Kern, Csala, Gálvölgyi, Bajor, Nádas. Mondják, hogy jól csak jó szöveget lehet elmondani – de mintha ez a kortárs kabaréra nem vonatkozna. Legalábbis az előbb felsoroltakat hallgatva; akik, olykor, szinte a lehetetlent kísérlik meg – a rutin, manír, és a „vazzeg” (amely szó meghonosításáért a héten ünnepelték Gálvölgyit – ezek szerint korunk effajta Kazinczys teljesítményekre fogékony, ami önmagában is sokat mondó…) pergő ritmusával - sikeresen. Mert olyan jeleneten röhögünk, teli szájjal, amit, ha csak olvasnánk, azt gondolnánk: hiába, Nóti csak egy van… Úgy tűnik, valóban itt az ideje egy új humorfesztiválnak; nos, a Rádiókabarén nem múlik. Mert meghirdették – ennek részletei csütörtökön, a Petőfin.

(tamási)      

 

 .

Vissza a kezdőlapra