2005. november 12. szombat 20:04

 

Jüan, vagy won, ez itt a kérdés

 

Elvannak ezek, ellenzék nélkül is… Mulatságos. Azt írja a szombati Népszabadság vezércikkírója: „…a jegybankelnök véleményének lényege nem nagyon különbözik a független közgazdászokétól. Amit Járai mond, sokan mondják. Harmadszor: ez nem arról szól, hogy holnap már itt a világvége. Járai se úgy mondta. Arról beszélünk, hogy az ország - és csak ezen belül az állam - túl sokat költ. Úgy élünk, ahogy szeretnénk, nem úgy, ahogyan a lehetőségeink engedik. Tücsöknek lenni kockázatos dolog. Jöhet a tél. Mi most a globális felmelegedésben bízunk…” Ellenben a Népszavában, szintén szombaton, ezt olvashatjuk: „…az a kérdés, miért támadt fel Járai Zsigmondban ismét az ellenzéki érzület? Változatlanul nincs jogosítványa a kasszandrai szerepre; kizárólag világos szakmai kompetenciájának keretei között volna szabad megnyilvánulnia. Az eltökélt határátlépés nem magyarázható mással, mint a választások közeledtével. Ám a magyarázat nem mentség is egyben - épp ellenkezőleg. Járainak most még aggályosabban, még korrektebben illene tartania magát pozíciója korlátaihoz. Nem utolsósorban azért, mert különben nemcsak a személyes hitelét, megítélését játssza el, hanem a nemzeti bankét is. Ami nem a privát tulajdona…”

Na már most, Isten őrizz, hogy megmondjuk, e helyről: szerintünk melyiküknek van igaza. Ezzel jó hírét keltenénk a Népszabadságnak, s ezzel talán további előfizetőket serkentenénk a lap lemondására; mint ahogy ezzel, egyébként, szinte minden nap megfenyegeti őket valaki, saját levelezési rovatukban. Pedig nem helyes… Akik valóban lemondják, azoknak üzenem: legalább szombatonként a jövőben is vásárolják azt meg, hiszen tévékritikái és versrovata valóban olvasmányos – ha ennél érdemlegesebbet nem sűrün találnak benne, akkor is megéri az árát. S olykor, lám, Járairól is kimondják a frankót; bár az már kevésbé szimpatikus, hogy a jegyzet írója ugyanezen lapszámban, a Gyurcsány-interjú kapcsán már „futni engedi” riportalanyát – bár egy tétován megfogalmazott kérdésben felveti az unió számonkéréseit, de hosszan hagyja a miniszterelnököt, válasza során, mellébeszélni. Sőt – megengedi, hogy Gyurcsány egy „megértő, megengedő” unió képét fesse az olvasók elé… Ami, azért, enyhén szólva nem a legpontosabb ábrázolása a „helyzetnek”…

Mert – helyzet van.

A héten elhangzott legfrissebb brüsszeli nyilatkozatok egyértelműen annak adtak hangot: a magyar fél által tett uniós ajánlások „be nem tartása immár nem először fordul elő”. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi felelőse megállapította, hogy a kormány által 2005-re és 2006-ra kitűzött államháztartási hiánycélokat Magyarország várhatóan távolról sem éri el, és ezzel kérdésessé válik, hogy tartható-e a deficitnek a szerződésben előírt, a bruttó hazai termékhez (GDP) képest 3 százalékos referenciaérték alá történő csökkentésére szabott 2008-as határidő. Almunia szóvivője azt is megerősítette, hogy a testület a jövő év elején újabb ajánlásokat fogalmaz meg Magyarországnak a deficit leszorítására…

Értsük meg a sorok között megbújó értékelést: az unió a magyar kormány pénzügyi elképzeléseit már megbízhatatlannak tartja; inkább megpróbál helyettünk gondolkodni. Hiszen vajon valóban megbízhatónak tekintenek-e egy olyan miniszterelnököt, aki az unió költségvetési vitájában egy olyan javaslattal állt elő, amelyet szemtől szembe „érdekesnek” neveztek, ami a diplomácia nyelvén is elég lesújtó minősítés, de amelyet magánbeszélgetésekben egyenesen kinevettek. Egy olyan miniszterelnököt, aki – nyilatkozatai tükrében – 2010 és 2015 között bármikor, de inkább később, elképzelhetőnek gondolja az euró hazai bevezetését. Aki az unió szempontjából több mint különös kijelentéseket tesz arról: nekünk inkább az unión kívüli piacokat kell megcéloznunk; megígéri az unió szabályaival ellentétes kínai vízummentességet; közös magyar-román kormányülést szorgalmaz, készül a kínai kommunista párt és a magyar szocialisták közös kongresszusára (ugyan ezt Hiller röppentette fel, de Gyurcsány mindeddig nem kommentálta). S hogy ki ne felejtsük: olyan koreai beruházást hozott Magyarországra, amelynek ránk rótt gazdasági kötelezettségeit mind a mai napig nem ismerjük pontosan, csak azt tudjuk: két uniós ország is azért mondott le róla, mert a kormányzati költségek vállalásának mértéke nem állt összhangban az unió gazdasági előírásaival.

Egy ilyen helyzetben, bizony – hogy az elejére kanyarodjunk – legalább a magyar jegybank elnöke tegyen gazdasági szempontból korrekt, megbízható nemzetközi kijelentéseket. Az ő mandátuma azért mégis csak tovább tart, mint a miniszterelnöké – legalább ebben bízzanak a külföldi befektetők és hitelképesség-bírálók… És ne Kunczéban – aki szintén beszólt Járainak. Szerinte a Magyar Nemzeti Bank elnöke „…rontja az ország hitelét, és károkat okoz azzal, hogy negatív és igazságtalan üzeneteket fogalmaz meg a gazdasággal kapcsolatosan”. Ezzel a mondattal is az a baj, mint Szekeres Zéropont Imre tegnap idézett vélekedésével: most akkor kit is bírál? Valóban csak Járait, vagy „Almunia és társai gaz, imperialista cselszövéseit”? Mert a helyzet az, hogy nem csak Járai fest rólunk sötét képet – de erről már beszéltem… Amúgy egyre érdekesebbek a Járait érő támadások. Tömöttbajszos pénzügyes kollégája joggal lehet megsértődve: szegény Bokros Megszorító Lajost senki sem akarja megmerényelni. Pedig ő sem állít mást: tűrhetetlen az ikerdeficit, és azt csak a költségvetési hiány visszaszorításával lehet kezelni. Bokros szerint nem az a lényeg, hogy Brüsszel mit mond, hanem az, hogy a gazdaság helyzete nehéz, komoly aggodalomra ad okot. Márpedig a költségvetési és folyó fizetési hiányt nem Járai, hanem a kormány hozta létre.

Ennyi.

Helyzet van.

Amiről, persze, az unió tehet. Mert hogyan reagáltak szombaton az uniós szocialisták? Megtartotta ugyanis éves ülését az MSZP Európai Uniós tagozata, amelyen Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök és Medgyessy Péter, valamint Horn Gyula volt kormányfők is felszólaltak. A tagozat elnöke, Szanyi Tibor a zárt tanácskozás után elmondta: „nem várható el az eurózónához most csatlakozni kívánó országoktól, hogy egyedül küzdjenek meg minden nehézséggel, ezért az EU vállaljon nagyobb pénzügyi szolidaritást, hogy azok az államok, melyek képesek és akarnak is közös valutára váltani, azok akár egyszerre, legkorábban 2009-ben megtehessék. ... Itt az ideje, hogy Magyarország újrapozícionálja magát az Európai Unióban”. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára szerint ez azt jelenti, hogy mostanra nem csak az elfogadásnak és alkalmazkodásnak kell jellemeznie az országot, hanem a kezdeményezésnek is.

Érdekes… Elfogadás? Alkalmazkodás? Uniós ajánlásainkat sorozatosan nem tartjuk be. Kreatív könyvelés-technikát próbálunk elfogadtatni; amiért egy adóhivataltól rendesen rettegő vállalatvezető ki szokta rúgni a főkönyvelőjét. A miénk, ezzel ellentétben, „értelmezésbeli nézeteltérésekről” beszél; szerintem Veres Kreatív Jánost és Kóka KékPanda Jánost irigyli valóban az összes, évtizedek óta kormányközi igazmondásra kényszerített nyugat-európai pénzügyes és gazdasági kolléga… Akik, lám, most Szanyi Ellető Tiborban is emberükre akadnak. Mert kerek-perec megüzente nekik: alapvetően hibás a befizetések és támogatások szisztémája. Itt az ideje, hogy újrapozícionáljanak bennünket az unióban: vagy több lóvét adnak, vagy „el kell indítanunk egy föderációs folyamatot, és vissza kell vonulni a döntéshozatal kormányközi pozícióiból”. Mert ez is bemondta, mint a piros ultit, szombaton délelőtt. Az eurózónával kapcsolatosan pedig „a régi tagállamok vállaljanak nagyobb pénzügyi szolidaritást annak érdekében, hogy a közös pénzt bevezetni képes és akaró tagállamok akár egyszerre is, legkorábban 2009-ben csatlakozhassanak a közösségi fizetőeszközhöz”.

Na, ezt kapd el, Almunia, ne a náthát…

S erre varrjanak gombot a már most is nehezen elkészülő uniós költségvetés bábái. Szanyi Ellető Tibor nem alkuszik. „Szanyi Non Coronat” – hogy tovább cifrázzuk, és ezzel be is fejezzük… Inkább, alkalmazkodva az unió dorgálásaira adott – legyünk megengedőek: „félhivatalos”… - kormányzati kijelentésekhez, csak a mihez tartás kedvéért írom le. Azok számára, akik e téren nem igazán járatosak. Hogy egy renminbi, azaz a dél-koreai Won (KRW) pillanatnyilag 0.204 forintot, egy kínai Yuan Renmimbi (CNY) pedig 26.560 forintot kóstál. Csak mondom, minden külön értesítés helyett… Hogy talán érdemes ebben takarékoskodni, vagy hitelt felvenni – hogy elkerüljük az árfolyam-kockázatot. Ha majd bevezetik valamelyiket…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra