2005. november 28. hétfő 22:43

 

Megette már az e hetit…?

Amilyen a császár, olyan az udvartartás. Ennyit tudunk leszűrni, pillanatnyilag, a HetiLuxus adása után. (A nevet ők adták önmaguknak – poénnak sótlan, elszólásnak nyilvánvaló…). A műsor első negyedében, hosszan, lehetőségeik szerint kimerítően, Orbán Viktor parlamenti javaslatát próbálták nevetségessé tenni. Elkövetve ugyanazt a hibát, amelyet a kormánypárt képviselői – akik, a javaslat hallatán, hangos nevetésbe törtek ki. Sőt, majd megfulladtak a röhögéstől, annyira tetszett nekik Kóka úr viszontválasza – miközben nem ébredtek rá, hogy azon vidulnak ennyire, ami az emberek életében nagyon húsbavágó tényező. És egy cseppet sem szívderítő – mert ha az, akkor ugyan miért nézegeti Gyurcsány-mama is a fogyasztásmérő állását? Talán azt lesi rajta, hogy bejönnek-e a gázórán a Marx-fivérek…? Mármint Groucho, Chico és Harpo.

Engelstől eltekintenék…

S hogy a témától se térjek el – érdekes volt ez a HetiLuxus. Ugye, a felvétel csütörtökön volt; e derekas szoclib derékhadnak még fogalma sem volt néhány tényről. Az egyik: pénteken Kóka már beismeri, hogy uniós „ajánlásra” hónapok óta vizsgálják az elektromos áram árképzésének körülményeit. S hogy hét végén Suchmann államtitkár nyilvánosan kér elnézést amiatt, hogy frakciótársai felnevettek az árcsökkentés javaslatán. Valamint azt sem tudhatták, a vasárnap esti műsor csütörtöki felvételén, a kabaré klasszikus műfajának e statisztái, hogy hétfőn már arról követ szó szót a Tisztelt Házban: négy százalékkal, vagy tízzel csökkenjen-e az elektromos áram ára? Álmomban két majom voltam, / s míg egymásra vicsorogtam, / kettőnket rázott a rácsban / az áram, szedhetném versbe egy némileg higgadtabb és elviselhetőbb korban; egy olyanban, amelyben a politikai oldalak valamennyi szereplőjén egyforma joviális gúnnyal élcelődhetne a polgár.

És a humorista.

De nem tehetjük. Mert az egyik oldal nyilvánvalóan – meztelen. Ezt épp udvartartása leplezi le. Amely negyedóráig élcelődik azon, hogy a luxushaszon nem közgazdasági fogalom. Farkasházy Tivadar úgy gondolta, hogy a műsor poénjaként még érettségi bizonyítványát is visszaadja, nagy nyilvánosság előtt, mondván: egy olyan korban, amelyben ennyire leértékelődött a tudás; „bizonyos politikai körök” ennyire ostobának nézik az embereket, akkor ő inkább lemond a végzettségét igazoló papírokról. Egyértelmű, hogy kikre gondolt – a legkevésbé sem azokra, akik Orbán Viktor javaslatát követően piacgazdaságról beszéltek, sőt, meg sem említették a fentebb említett uniós ajánlást. Ez utóbbi miatt egyébként; mármint annak eltagadási kísérlete miatt, egy gerincesebb ország civil nyilvánossága (beleértve akár a közélet elemzésére vállalkozó műsorok szereplőit) egy emberként követelné a gazdasági miniszter lemondását. Nem azért, mert ellent mondott az ellenzéknek, tévedés ne essék, hanem azért, mert hazudni próbált.

Ezt a civil nyilvánosságot mi sem jellemzi jobban annál, mint az, hogy ez a lemondás fel sem merült… De felmerült viszont, az udvartartásban, az ellenzék „tömeghülyítő” populizmusának elemzése. Amely elemzés odáig hatolt, hogy lám, a luxushaszont élvező luxusbaloldalt végül is a luxusbaloldaliak választották meg; mi tehát, akiket majd esetleg luxushetesnek neveznek el, megengedhetjük magunknak egy ilyen kormány luxusát is, vezették le. Észre sem vették, hogy vért izzadó tréfálkozásuk közepette kimondták a frankót. A tutit. Bizony. Mi már megint megengedtük magunknak ezt a luxust… Amely, ha sűríteni próbáljuk, épp e luxusdialógussal definiálható. Hét közvéleményt formáló ember az indulatokra hatva megpróbál nevetségessé tenni egy olyan javaslatot, amely valamennyi állampolgár érdeke, függetlenül attól, hogy milyen világnézetben hisz; hogy hisz-e egyáltalán, vagy csak állást foglal valamelyik oldalon (mert az egyiken, bizony, hit nélkül is lehet…); majd energiáik nyilvánosság előtti levezetésének csúcspontjaként eljutnak odáig, hogy melyikük mikor ismerkedett meg az orális szex élményével.

Másnap délben pedig azt nézhették a televízióban, amint a számukra nem szimpatikus volt miniszterelnök tíz százalékos áramár csökkenés lehetőségéről beszél, a saját miniszterelnökük pedig már nem szamárságot emleget, meg azt, hogy szálljunk le a földre, hanem bejelenti: négy százalékkal fog csökkenni az elektromos áram ára. Tessék mondani, kedves HetiLuxus, most akkor ő is hülye…? Ha élhetek egy javaslattal: a Farkasházy által kijelölt úton kellene haladniuk, továbbra is. Adják le szépen, valamennyien az érettségi bizonyítványukat, és ne menjenek el szavazni jövőre – éljenek a kiskorúság adta éretlen kamaszkor további lehetőségeivel…

Vagy, ha akarják, hát tovább izzadhatnak a poéngyártás elmebutító szaunájában, egy olyan politika dicséretét zengve továbbra is, amelyben immár a nevetségességig feldübörgött a hazugsággyár. Gyurcsánynak minden tartaléka elfogyott; már csak a hőzöngés maradt. Egyenesen szánalmas volt, ahogyan arról beszélt: azért lett drágább az elektromos áram, mert az Orbán-kormány lemondott az árképzésre gyakorolható kormányzati jogról. Ez nem így van; pontosan tudjuk, hogy mit tartalmaz valójában a törvény; csak fel kell olvasni, és minden normális ember onnantól pontosan tudja: ki az, aki hazudik neki. De tételezzük fel, hogy Gyurcsánynak igaza van… Akkor viszont, kellő tisztelettel, azt kérdezném: mire fel ígérhette meg az árak négyszázalékos csökkentését?

Amennyiben az árképzés kizárólag a magánszektor lehetősége – akkor ez a szektor milyen miniszterelnöki kompenzáció ígérvényének hatására mond le nyeresége négy százalékáról? Ám ha Gyurcsány, kormányfői minőségében, befolyásolhatja ezt az árpolitikát – akkor miért hazudott az Orbán-kormányról? Két roppant egyszerű kérdés ez, tisztelt állampolgárok. És ne feledjék: egy olyan ember szavahihetőségéről van már szó, aki – szintén e hétvégi és hét eleji kóros túlszereplései során – azt is szorgalmazta: legyünk biodiesel-nagyhatalom. „Magyarországnak Európa egyik legjelentősebb bioüzemanyag-előállítójává kell válnia” – vizionálta szokásos hétfői napirend előtti expozéjában. Csak az a baj, hogy hetek óta az megy a televíziókban: a pénzügyőrök „szagra” mennek, és keményen büntetik, jövedéki adójogszabály megsértésének bűntette miatt, a biodíeselt. És mivel a képviselők már elfogadták a 2006-os adótörvénycsomagot - ez jövőre sem lesz másként…

Gyurcsány tehát ismét csak blöfföl; beszél, össze-vissza. Bár, ha jobban meggondolom, ugyan miért is csodálkoznánk ezen? Hiszen miért is gondolnánk azt, hogy ő, épp ő, tisztában van az adózási törvények előírásaival…?

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra