2005. december 21. szerda 21:20

 

Interjú Jézussal

 

Olvasópéldányt kaptam néhány hete egy könyvből. Szerzője arra kért, udvariasan: írjak róla; hívjam fel művére olvasóink figyelmét is. Most megteszem… A kötet címe: Interjú Jézus Krisztussal. A szerzői szándékok summázata: az Evangéliumok szavaival leleplezni egy vallásalapító igazi természetét. A módszer látszólag ötletes: egy adott kérdéshez megkeresni a „passzoló” idézeteket; s azokat, akár szövegösszefüggéseikből kiemelve, válaszként szerepeltetni. A kérdés olykor rendkívül alaposnak látszik; három-négy mondatból épül fel, önmagát magyarázva – míg a válasz egy tőmondat; legfeljebb kettő. A vélt (ön)ellentmondás „felmutatásának” kedvéért… Bosszantó könyv; ahogyan a karácsony misztériuma is bosszantó lehet, sokak számára. Akik nem értik: miért épp ekörül van ilyen nagy „felhajtás”; hiszen, például, ha valamennyien a tibeti naptárnak megfelelően élnénk (amely a hold járását veszi alapul), akkor egyrészt már ismernénk a jövőt. Ugyanis idén 2132-ben, a fa-kakas évében járnánk. Másrészt: december 24-én a következő napra ébredve még mindig 24-ikét mutatna a naptár. Két szenteste, dupla ajándék a fa alatt; az a bukta, hogy a beigli is dupla… És simán átaludhatnánk az óévbúcsúztató mámorát, hiszen a tibeti naptárban jövőre - a rossz csillagállások miatt – elmarad elseje; rögtön 2-ával indul az év. Legalábbis az övék. Elnézést az érdekességek idézése miatt; ez csak egy látszólagos kitérő részemről. Mert arra utal: a világ nagyon szép, nagyon gazdag, és egyediségei, különbözőségei által egyetemes. Mindenki megtalálhatja benne a neki megfelelő identitás-élményt. Csak meg kell keresni, türelmesen. A kutatómunka során számtalan nagy ember életművére bukkanhatunk rá. Vagy tőle származó forrásmunkákra, vagy olyanokra, amelyek az ő szavaira hivatkoznak. S elegendő bármikor egy megfelelő kérdéscsoportot összeállítani, majd megkeresni azokhoz az épp megfelelő másfél-két mondatokat a szövegek halmazában – ahhoz, hogy bebizonyítsuk: Hitler és Sztálin tulajdonképpen szentek voltak, földre szállt angyalok; ellenben a világ összes nagy és kisegyházának valamennyi mindenkori vezetője egyenesen a poklokkal cimborált és cimborál. Minden csak megfelelő idézet, és az annak megfelelő „alákérdezés” kérdése… Tulajdonképpen érdekes játék: képzeljük csak magunk elé. Vesz valaki néhány száz oldalnyi szöveget, és elkezdi olvasni. Ez kell, ez nem kell, ezt kiragadom, ezt tűzbe vetem. Végül, számára, szerencsés esetben, kirajzolódik egy arc, a maga összes jellemző redőjével, ám ekkor emberünk ezt az arcot oldalra fordítja, és körülvágja a sziluettet. Lám, ilyen, adja tovább. De miért? Nem értem, de nem is érdekel. Mert ugyanekkora előkészületekkel, a sok-sok eredeti és a hivatkozó oldalak átböngészése után akár arra is vállalkozhatunk: értekező prózában fejtjük ki adott tárgyú ellenvetéseinket. Nagy munka – de tisztességesebb. És persze ellentétben áll a „rohanó világ” szlogenjével; ellentétben az SMS-életművek világtendenciájával. És ellentétben azzal a toleranciával, amely, épp karácsonykor, még egyetemesebben az arcunkba és az arcunkért kiált. Ez az ünnep elsősorban a szeretetről szól; arról, amely összeköthet bennünket. A személyes hit és világnézet már egy ettől ellépő formula. Senkiét nem kötelező elfogadni, de mindenkiét illik tiszteletben tartani. Ettől vagyunk és lehetünk emberek. Ezért szólhatnak értünk is a lélekharangok… Karácsony van; mindannyian egy szép estére készülődünk. Ezért hát nem folytatom; de annyit, a szelíd türelem hangján, még megkérdeznék: azok, akik oly nagy buzgalommal hódolnak a rombolás szenvedélyének – felkészültek-e arra, hogy akár még győzhetnek is…? Lerombolni azt, ami eleve nem nekünk fontos – nagyon könnyű. Hintsd a kétely magvait az elkeseredettek közé, és tiéd az ország. S miután mindenről bebizonyítottuk, hogy rossz; mindent leromboltunk; ott állunk egy pusztaság közepén. És építeni kellene. Valami újat – de megtölteni azt ugyanakkora hittel. Mint amely a leromboltat övezte. Mert azt, hogy valami értéktelen, csak akkor hiszem el bárkinek, ha egy értékesebbet mutat. Nehéz, súlyos, mély örömökkel teli, áldott ünnepeket kívánok mindannyiunknak.

Tamási Orosz János   

 .

Vissza a kezdőlapra