2005. december 23. péntek 18:03

 

Gondolatok az Ige és az emberi nem egyesüléséről

 

Az igazság azt mutatja, hogy az Ige nem a teremtett lények közül való, inkább azoknak a Teremtője. Mert úgy vette fel a létrejött emberi testet, hogy mint annak Teremtője megújítsa azt, önmagában átistenítse, s mindnyájunkat magához hasonlóan a mennyek országába vezessen. Ám ha a Fiú nem lenne igaz Isten, egy teremtménnyel kapcsolatban az ember nem istenülne át. Nem is lépne az ember az Atya oldalához, ha az, aki testet öltött, nem lenne természete szerinti, valóságos Igéje. Amiként a bűntől és az ítélettől nem szabadultunk volna meg, ha az a test, amelyet az Ige felvett, nem lenne egy ember természete, mert ami idegen tőlünk, azzal nincs közösségünk; éppenúgy az ember nem istenült volna át, ha a testté lett Ige nem eredne természete szerint az Atyától, s nem lenne az ő igazi és valóságos Igéje. (Szent Atanáz).

***

Erősen és teljes meggyőződéssel hisszük, amit Szent János mond, hogy ,,az Ige testté lett és miköztünk lakott'' (1,14). Igenis, miköztünk, akikkel isteni természetét egybekötötte, akinek a Szűz méhéből vett teste mi vagyunk. Ha teste nem a mienkből, azaz nem valóban emberi test lenne, a testté lett Ige nem lakott volna miköztünk. De miköztünk lakott, mert a mi testünk természetét a magáévá tette, amikor ,,a bölcsesség házat épített magának'' (Péld 9,1), nem akármilyen anyagból, hanem sajátos értelemben a magunk mivoltából. Ennek a felvétele jut kifejezésre a mondásban: ,,Az Ige testté lett és miköztünk lakott.'' … Ezzel a szentséges kijelentéssel megegyezik Szent Pál apostol tanítása is, amikor azt mondja: ,,Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és a világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testileg az Istenség egész teljessége, benne nyertétek teljességteket'' (Kol 2,8-10)... Az a ,,teljesség'' nem tartozna hozzánk, ha az Isten Igéje nem egyesítette volna magával nemünknek lelkét is, testét is. … Adjunk hálát az Atyaistennek Fia által a Szentlélekben! Irgalmasságának gazdagságából, amivel szeretett bennünket, megkönyörült rajtunk. S ,,bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket'' (Ef 2,5), hogy mi őbenne új teremtmény, új alkotás legyünk. Vessük le tehát a régi embert cselekedeteivel, (uo. 4,22) s miután Krisztus nemzetségének részeseivé lettünk, tagadjuk meg a test cselekedeteit. … Ismerd fel, keresztény ember, méltóságodat, s miután az isteni természet részesévé lettél, elfajzott viselkedéssel ne térj vissza a régi alacsonyságba! Jusson eszedbe, milyen fajnak és milyen testnek vagy tagja! Emlékezzél arra, hogy a sötétség hatalmából kiragadva Isten világosságába és országába vitettél át! A keresztség szentsége által a Szentlélek temploma lettél (1Kor 6,19). Ne űzd el rossz cselekedeteddel a magas vendéget szívedből! Ne vesd magadat újból az ördög szolgaságába! Hiszen Krisztus vérén vétettél meg. Ő fog igazságban megítélni, aki irgalmasságában megváltott, aki az Atyával és Szentlélekkel uralkodik örökké. (Nagy Szent Leó).

***

,,Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Ó, angyalok étele és kenyere! Te töltöd be, te elégíted ki az angyalokat anélkül, hogy elközönyösülnének; belőled élnek, belőled merítik bölcsességüket, általad boldogak. Hol vagy énérettem? A szűk istállóban, pólyában, jászolban. Ki miatt? Aki a csillagokat kormányozza, az emlőt szíja, betölti az angyalokat, szól az Atya ölén, hallgat anyja ölén. … De szólani fog majd a megfelelő korban, betölti majd az evangéliumot számunkra. Értünk szenved majd, értünk fog meghalni, a mi jutalmunk példájára támad majd fel, a tanítványok szeme láttára száll majd a mennybe, a mennyből jön el az ítéletre. Íme, aki a jászolban fekszik, megkisebbedett, de nem veszítette el magát; felvette azt, ami nem volt, de megmaradt az, ami volt. Íme, miénk a gyermek Krisztus, növekedjünk hát ővele. (Szent Ágoston).

***

A felfoghatatlan Isten érthetővé teszi magát ebben az embervoltban; a kifejezhetetlen Isten megtestesült Igéjének hangján hallatja szavát; a láthatatlan Isten láthatóvá teszi magát a testben, melyet az örökkévalóság természetével egyesített; a nagysága fényében félelmetes Isten szelídségében, jóságában, emberségében válik megfoghatóvá. … Amint mi lélekből és testből vagyunk, s a kettő egyet alkot, Isten Fiának a titkaiban is van a titoknak működő és szenvedő lelke, a titok kegyelmének világossága, a titok által létesítendő hatás terve és a titok teste vagy cselekménye... … Vegyünk egy példát. Az Isten Fia gyermeksége tovatűnő állapot. E gyermekség körülményei már elmúltak, nem gyermek többé. De van ebből a titokból valami isteni dolog, ami a mennyben tovább tart, mely a földön a lelkekben hasonló jellegű kegyelemmel működik, mint amelyet Jézus Krisztusnak tetszett magáévá tenni és megszentelni személyének ebben az alázatos és első állapotában. … Sőt azt látjuk, hogy Jézus Krisztus módját találta annak, hogy szenvedésének egy részét belehelyezze megdicsőült állapotába, sebhelyei megtartásával. Mert ha szenvedéséből megőrizhetett valamit dicsőséges testében, miért nem őrizhetett volna abból meg valamit lelkében dicsősége beteljesült állapotában? Ám amit szenvedéséből megőriz testében és lelkében, élet és dicsőség, melyek egyikében sem szenved. Az, ami megmarad benne azokból a titkokból, az a kegyelem sajátos módjának kialakítása a földön, hogy annak szolgálatába állítsa a befogadására kiválasztott lelkeket. A kegyelem ilyen módján Jézus Krisztus titkai, gyermeksége, szenvedése és a többi, folytatódnak és továbbélnek a földön a világ végezetéig. (Bérulle).

***

Mi sem bizonyosabb, mint Krisztusnak az ő választottaival való egysége az isteni gondolatban. Ezért Jézus misztériumai a mieink, a mennyei Atya mindenekelőtt minket látott Fiával, a Jézus által megélt titok mindegyikében, s Krisztus mint az Egyház feje teljesítette azokat. Sőt épp azért azt mondanám, hogy Krisztus titkai inkább a mieink, mint az övéi. … Krisztusnak, mint az Isten Fiának nem kellett volna elviselnie a megtestesülés megalázottságát, a szenvedés kínjait és fájdalmait: nem lett volna szüksége a feltámadás dicsőségére, mely halálának gyalázatát követte. Mindezt végigjárta, mint az Egyház feje; a mi nyomorúságunkat, a mi gyöngeségünket vette magára: ,,Valóban a mi betegségeinket hordozta ő'' (Iz 53,4); azon az úton akart járni, amelyen nekünk kell haladni, s mint Fő kiérdemelte számunkra a kegyelmet, hogy mi mindegyik titkának a követésében járhassunk. … Mert Jézus Krisztus nem választ el többé magától bennünket mindabban, amit tett. Kijelenti: ,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők'' (Jn 15,5). Van-e nagyobb egység, mint amilyen ugyanannak a nedvnek, ugyanannak az életnek a keringése a tőben és a vesszőkben? (Marmion).

 .

Vissza a kezdőlapra