2006. február 03. péntek 22:58

 

Paskai László „ügynöki dossziéjáról"

Jó, ha tudunk válaszolni a kérdésekre

Az ÉS elítélő írást jelentetett meg egy magyar katolikus főpap ellen.

A kommunista diktatúra évtizedeiről csak akkor volna szabad nyilatkoznia, ha e kornak minimálisan becsületes körvonalazása megvalósulna. Ezzel szemben a korról szóló történelmi tankönyvek (a történész szakosok egyetemisták tankönyvei is) úgy mutatják be a kort, mintha abban a 60-as évek óta viszonylatos szabadság, illetve vallásszabadság uralkodott volna.

Ezzel szemben – a történészek előtt már nyilvánvaló – az egyházüldözés (a maga titkolt, de kemény módján) 1990-ig tartott. Az egyházi-közösségi munka megbüntetésére folyamatos letartóztatások zajlottak átlagosan legalább évente néhányszor 1972-ig. (A történelem-könyvek szerint az egyházzal kapcsolatos perek 1961-el lezáródnak.) Az egyház titkosrendőri megfigyelése, a papság többségének megfélemlítése, a rendőrségre való rendszeres beidézések, a papságnak a titkosrendőrök által való rendszeres felkeresése és fenyegetése, az egyházi intézmények telefonjainak lehallgatása 1990-ig tartott. Nem véletlen, hogy a mai kor vezető államférfiai – akiknek egyik része aktív részese, funkcionáriusa volt ennek a rendszernek, nem kívánja, hogy ezt a kort akárcsak a történelem-hallgatók, a maga valóságában megismerjék.

A meghamisított történelmi háttérben lehet azután manipulálni és hamisan bemutatni azokat a személyeket, akikről a kommunista államrendőrség kihallgatott, akiknek szavait gyakran tudtukon kívül magnóra vett, és ennek leírt szövegeit „jelentésként” könyvelt el.

Az ügynök-kérdéssel kapcsolatban a média néhány éve szítja a hangulatot az egyház ellen, hamis adatokra vagy légből kapott elképzelésekre hivatkozva. Teszi ezt az után is, miután pl. az elhíresült főpapi ügynöklistáról szinte az összes történész szakértő azt mondta, hogy ez így bizonyosan hamis. Így nyilatkoztak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának igazgatója és helyettese, így a Magyar Országos Levéltár főigazgatóhelyettese, így az 56-os Intézet igazgatója és sokan mások. Vannak újságírók, akik tudomást nem véve a szakértők nyilatkozatáról, azóta is idézik a hamis névsort.

Egyházi vezetésünk két nagyobb nyilatkozatot tett már, amelyben bocsánatot kért egyházunknak és egyes papjainak vagy talán vezetőinek nem méltó magatartása miatt. Azt is meg kell vallanunk, hogy sajnálatosan voltak valódi papi ügynökök, megtört gerincű emberek is. (És hány ilyen ember volt egyáltalán ebben a korban?) A papi ügynökök számának megalapozatlan média-felnagyításával szemben megjelent egyházi író tollából is szakkönyv, amely bemutatta, hogy a jelen adatok szerint az állambiztonság nyilvántartása szerint az ügynöknek tartott papok száma nem volt több 3-5%nál. A szerző rámutatott, hogy ezeknek is mintegy fele csak „kényszer-ügynök” volt. A média érdekelt eszközei nem helyesbítették ezek alapján korábban megjelent több száz hamis nyilatkozatukat, sőt időnként újra és újra próbálják feléleszteni a korábbi hamis összefüggések felidézésével, az ügynök-vádat.

A most megjelent főpapi dossziéval kapcsolatban ugyanazt mondjuk, amit Tomka Ferenc Halálra szántak – mégis élünk c. kötete megfogalmazott. Az államrendőrség ügynöki dossziékat állított ki olyan személyekről is, akiket csupán kihallgatott, és a velük folytatott beszélgetéseket magnóról leírta. Paskai László dossziéjának lényegi része is ilyen anyag. A témáról egyébként a nevezett szerző könyvének 3. kiadásában részletesen olvashat az érdeklődő, s a 347. oldalon megtalálhatja Paskai László dossziéjának ismertetését is.

 

Részlet Tomka Ferenc: „Halálra szántak – mégis élünk” c. kötet 3. kiadásából (347. old.)

 

Az 1. és 2. kiadás megjelenése óta a szerző további kutatásai során több új felfedezésre tett szert. Az ÁBTL munkatársainak segítségével megtalált egy un. ügynöki dossziét „Tanár” fn.-en.[1]. A dossziéban 1965-től 1977-ig találhatók lejegyzett beszélgetések, és egy-egy beszámoló egy külföldi konferenciáról, útról. A nevezett, akkor a budapesti Központi Szeminárium spirituálisa – akit a kor kispapjai egyértelmű szeretettel és tisztelettel öveztünk, és nem volt kétségünk személyes hitelessége felöl (később egyházunk főpapja lett). Ő hajlandó volt elbeszélgetni a nyomozókkal. Első alkalom erre, hogy 1965-ben egy csoport kispap kapcsolatba került egy letartóztatott domonkos szerzetessel, Lőrinc Gyulával; és a kispapok miatt hivatták be őt a rendőrség. Ő láthatóan, ismételten védi a kispapokat (Opalényi Mihályt, Ivánkai Józsit, Beer Miklóst, Koltai Jenőt), ahogy lehet (a nyomozó meg hibásan írja le a neveket). Később többször behívatják. A biztonsági tiszt minden alkalommal ír a beszélgetésről egy „jelentést”, a fent megismert módszerüknek megfelelően. De minden alkalommal ráírja, hogy „Tanár” „nem hajlandó semmit leírni” a kispapokról (14). – A kötet legtöbb (magnóról leírt) jelentése végén ilyen „értékelések” találhatóak: „Szavainak írásbeli rögzítését nem tartotta lehetségesnek” (14). Később a felettes tiszt megjegyzését olvassuk: „Az ügynök-jelölt ((tehát nem ügynök, hanem ilyen célra kiszemelt személy) nagyon nagyvonalú beszámolóiban. Ez így elfogadhatatlan. Félő hogy egyéb feladatok végrehajtásában is nagyvonalú lesz. Felkészítése során ezt figyelembe kell venni.” (Sok dokumentum jelzi, hogy az ÁB kinéz magának valakit – és „ügynök-jelöltnek” nevezi, anélkül, hogy az illetőnek erről sejtelme volna. Így nevezik dokumentumok Gál Ferenc professzort, Bánk érseket[2] stb; és megtervezik „átformálásukat”, képzésüket. Van, akinél a terv eredménnyel jár, van, akinél nem!) – Egy későbbi beszélgetésből kiderül, hogy külföldi ösztöndíjra tervezett kispapokról kérdezik. A beszélgetés leírt anyagának végén ez áll: „Jelentéseit leírni nem akarja. A jelölt nevelésével még sokat kell foglalkozni.” (55) Továbbiakban ismételten: „Anyagában továbbra is fellelhető az óvatoskodás, hogy minél kevesebb névről, konkrétumról kelljen beszélnie” (58)– Egyetlen alkalommal hajlandó személyre vonatkozóan nyilatkozni, amikor Csanád Bélát ajánlja a Vigília szerkesztőségébe (1969-ben). A tartótiszt örvendezve jegyzi fel:” A jelentés számunkra értékes, mert első ízben ad személyre vonatkozóan szemléletesebb jellemzést… Ezzel kompromittálható.” (83) – Az olvasó nyilván látja, hogy a tartótiszt ismét valami nagyot akar mondani: hisz, ha valaki egy embert pozitívan egy feladatra ajánlj, az nem valamiféle tilos jellemzés. Az ÁB reménye, a dokumentum bizonysága szerint, nem vált be. Néhány évvel később is csak ezt kell írnia a tartótisztnek: „Mint korábbi jelentéseiben, ebben is törekszik a személytelenségre.” (118) – Mindezek ellenére 1972-től kezdve egyszercsak azt írják a papírokra, hogy „ügynök”. Ez már a tartótiszt érdeke volt. De semmiféle igazi jelenés nincs a kötetben. – Egy példa ez egy vádolt főpap ügynök-voltára.

[1] ÁBTL Tanár M-37075
[2] Róluk és dokumentumairól szóltunk.

Válogatás a  téma sajtóvisszhangjából

Tomka Ferenc: Paskai László nem volt ügynök
Tomka Ferenc teológus szerint Paskai László nem ügynök volt. A pap az InfoRádiónak elmondta: Halálra szántak, mégis élünk című kötetében már leírta, hogy Paskai Lászlót a rendőrség önkényesen helyezte ügynöki nyilvántartásba, a kihallgatási jegyzőkönyveit pedig jelentésnek tüntették fel.

Paskai László bíboros is ügynök volt – állítja az ÉS  - Veres: Az időzítés politikai indíttatású
Az ÉS írása szerint Paskai László bíboros „Tanár” fedőnéven 1965 és 1974 között együttműködött az Állambiztonsági Szolgálattal. A cikk írója nem kérdezte meg a bíborost, de azt írja: Paskai kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott, s ez arra példa, hogy „különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy”. Veres András püspök politikai indítékokat lát a cikk időzítésében.

Ügynöki múlttal vádolják Paskai Lászlót
Ungváry Krisztián történész szerint Paskai László bíboros 1965 és 1974 között kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. Tomka Ferenc teológus-pap szerint a volt esztergom-budapesti érseket rendszeresen kihallgatta a rendőrség, de nem ügynök volt. A katolikus egyház szerint politikai indíttatású a cikk időzítése. Összefoglaló.

 .

Vissza a kezdőlapra