A napirend előtti vitákban gyakran elhangzik
egy kifejezés: "az ország nyilvánossága előtt". Ám, ha megnézzük a TV tudósításokat,
elolvassuk a másnapi újságot, alig tudjuk meg még a témáit is ezeknek az
öt-öt perceknek. Hiszen élő TV közvetítés volt, hiszen a rádióban is hallhatták…
A veredmény: alig néhányan vesznek tudomást, ezekről a kakaskodásokról.
Így azután néha az ellenzék meglehetősen
visszataszítóan agresszív, saját párttársainak, nem a válaszrtóknak a szája
íze szerint beszél. Médiapozíciói révén azt is szabályozni tudja, mikor
mi kapjon nagyobb nyilvánosságot.
Az alábbi vita (2000. szeptember 5.) jó
bepillantást ad ebbe az egész folyamatba. Kuncze szenvedélyes. Érdemes
bekiabálásaira is figyelni, hiszen ezek egyikéből kitűnik, hogy nem tartja
képtelenségnek a mikrofonban oly igen kifogásolt két éves költségvetést.
Varga Mihály nyugodt és szakszerű. Nem megy be olyan részkérdésekbe, amelyekben
kevéssé otthonos, de ott érvel, ami az ő szakmája, s Kunczét épp közgazdász
képzettségére hivatkozva próbálja észérvekkel meggyőzni.
Ezzel persze a vita le is zárul, egy állítással
szemben egy másik és kész. Kunczének a házszabály nem ad módot, hogy válaszoljon,
s más ellenzékinek sem. Valószínűleg kevesen tudják, hogy miért. Az MSZP
és az SZDSZ elvette a frakciónkénti kétperces reagálás jogát, hogy belefojtsa
a szót az akkor sokfrakciójú ellenzékébe. Nos, aki másnak vermet ás, maga
esik bele.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr!
Tisztelt Képviselőtársaim! A hírek szerint a kormány elfogadta és be szándékozik
nyújtani a kétéves költségvetést, sőt a tegnapi napirend előtti vitában
a Kisgazdapárt frakcióvezetője már közölte, hogy a kisgazdák akár módosítások
nélkül is el fogják fogadni ezt, és meg fogják szavazni ezt a költségvetést.
Még egy hete sincs, tisztelt képviselőtársaim, amikor a Kisgazdapárt szónoka,
Csúcs László napirend előtt, szakmai és politikai érvekkel alátámasztva
mondanivalóját, nemet mondott a kétéves költségvetés benyújtására, illetve
elfogadására.
Mi történhetett vajon a háttérben, tisztelt
képviselőtársaim? Természetesen alkuk köttettek. Gondolom, feltették a
kérdést a kisgazdáknak: "Ötvenmilliárdnál már elfogadjátok? - Nem. Hatvannál?
- Nem. Na és kilencvenmilliárdos többlettámogatásnál? - Ott már igen."
Esetleg megszavazza majd a Fidesz a szövetkezetek szétverését szolgáló
törvényjavaslatokat vagy a nemzeti földalapot, amely egyrészt az osztogatást,
másrészt a kliensrendszer építését szolgálja, és mindenképpen alkalmas
a magyar mezőgazdaság további szétverésére.
Ez azt üzeni a magyar társadalomnak, tisztelt
képviselőtársaim, hogy a politikában minden eladó. "Ellenkezel? Mondd meg,
mennyiért hagyod abba!" A politika a hoci-nesze világa. Itt már nem érdekes
az államháztartási törvény, az átvert, a kormánynak hitelező nyugdíjas
és közalkalmazott vagy a parlamentáris demokrácia.
Van egy másik üzenete is ennek, tisztelt
képviselőtársaim: az államháztartási törvény éves költségvetés elfogadásáról
beszél. Ezért aztán, mint hírlik, a kormány azt fogja tenni, hogy nem kétéves
költségvetést nyújt be, hanem kétszer egyéves költségvetést. Erre lehet
mondani, hogy ügyes, a kormány így szándékozik megfelelni a törvény betűjének,
de nem a szellemének. Ennek az üzenete: "Keresd a kiskaput, ne foglalkozz
a törvények eredeti céljával, értelmezd azokat a saját szájad íze szerint,
végső soron ne tartsd be a törvényeket!" Ez történt egyébként - merthogy
ez itt gyakorlat - a Házszabály értelmezésekor, a Nemzeti Színház-építkezés
felfüggesztésekor, az autópálya-építés pályázat nélküli lebonyolításánál
vagy akár itt, a parlamentben a vizsgálóbizottságok megalakításának megakadályozásánál.
Persze az államháztartási törvény egyes
paragrafusai a következő éves költségvetés benyújtásáról beszélnek, így
aztán a kormány elképzelése direkt módon sérti mellesleg az államháztartási
törvény betűjét is.
(9.10)
Ez a törvénysértés, amire a kormány készül,
ahogy említettem, nem egyedi, általában törvényt sérteni, ez a kormányt
valójában soha nem zavarta. Mik a valódi céljai vajon e kétéves költségvetés
vagy kétszer egyéves költségvetés benyújtásának? Egyrészt megakadályozni,
hogy a választást megelőző évben a gazdaságpolitikáról, a teljesítetlen
ígéretekről, a beváltatlan ígéretekről lehessen beszélni, vitatkozni a
parlamentben, másrészt célja, hogy az alultervezéssel, ami egyébként 2000-ben
is történt, és ami a jelek szerint 2001-re és 2002-re is igaz lesz, hozzájutni
több száz milliárd forinthoz, illetve ennek elköltése lehetőségéhez anélkül,
hogy a parlamentben ezekről vitát folytathassunk; hozzáteszem mellesleg,
anélkül, hogy a Fidesz koalíciós partnerei ezzel kapcsolatban egyáltalán
véleményt nyilváníthassanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amit a kormány
most tervez, az valójában megint nem más, mint a parlament semmibevétele,
mint a törvények megsértése, nem húzódik meg a háttérben más, szemben azokkal
az állításokkal, amelyeket majd az államtitkár úr itt fel fog nekünk sorolni,
mint ismét, megint és újra a rövid távú politikai célok követése, ahelyett,
hogy azokat a szabályokat tartanánk be, amelyeket valamikor mindnyájan,
közösen alakítottunk ki. Ez az, ami miatt a frakciónk ezt a költségvetést,
ezt a két évre vonatkozó elképzelést elutasítja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP
és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi
államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető
Úr! Engedje meg, hogy azért én is hozzáfűzzek néhány gondolatot az ön által
elmondott napirend előtti hozzászóláshoz. Bár megtisztel, hogy megelőlegezi
azt, hogy mit fogok mondani, de engedje meg, hogy azért még némileg szabadon
fűzzem a gondolataimat.
Én nagyon örülök annak, hogy újra, itt
napirend előtt is válaszolhatok a kétéves költségvetéssel kapcsolatos felvetésekre.
Ez is azt igazolja, hogy még el sem kezdtük a költségvetés vitáját, de
már van alkalma a parlamentnek arra, hogy erről a költségvetésről beszéljen.
És én azt gondolom, hogy az ön állításával szemben még nagyon sok alkalma
lehet, hogy gazdasági vagy gazdaságpolitikai kérdésekről a tisztelt Ház
érdemben cseréljen vitát. Rendelkezésre áll a politikai vitanap kezdeményezésének
lehetősége, bármikor lehet interpellációt, kérdést intézni a kormány tagjaihoz
(Bauer Tamás: Háromhetente!), és bármikor lehet napirend előtt vagy
napirend után ezekről a kérdésekről is majd vitatkozni. Én tehát nem tartok
attól, hogy mi esetleg 2001-ben nem fogunk gazdasági kérdésekről a parlamentben
beszélgetni, szerintem nagyon is sokszor fogunk.
Ami a lényegét illeti az ön által elmondottaknak,
én azt hiszem, hogy egy nagyon komoly szakmai vita előzte meg ezt a kormánydöntést,
és én nagyon nagy megbecsüléssel gondolok azokra a képviselőkre, akiknek
a vita megkezdésekor más volt a szakmai álláspontja. A Kisgazdapárt képviselői
részéről nagyon sok szakmai érv hangzott el, de azt gondolom, hogy vitatkozni
azért vitatkozunk, hogy meggyőzzük egymást, és a vitában valamikor dönteni
is kell, és az egy emberi nagyságot tükröz, egy emberi nagyságot fejez
ki, ha ebben a szakmai vitában valaki hajlandó elfogadni a másiknak a szakmai
érveit. Én ennek tehát, önnel ellentétben, örülök.
Annak már kevésbé tudok örülni, hogy a
frakcióvezető úr szavaiból az derül ki, hogy nem örül annak, hogy az agrár-
és vidékfejlesztés egy jóval nagyobb támogatással gazdálkodhat majd 2001-ben
és 2002-ben. Higgye el, frakcióvezető úr, hogy annak a több mint nyolcmillió
állampolgárnak, aki a vidéki Magyarországon él, és annak az igen jelentős
népességnek, aki még az agrárvertikumban dolgozik, akár közvetve, akár
közvetlenül, ez a támogatás mindenképpen jól fog jönni, és azt gondolom,
hogy az FVM-ben (Bauer Tamás közbeszól.) olyan hosszú távú, hat-,
nyolc- és tízéves programok készültek el, amelyek mindenképpen segítik,
hogy az ország európai uniós csatlakozását megelőzően az agrár- és vidékfejlesztés
egy komolyabb támogatást kapjon, a lemaradásunkat érdemben is tudjuk csökkenteni.
Ami a kétéves költségvetésnek a lehetőségét
illeti, én azt hiszem, hogy a helyzet megváltozott az 1990-es évek elejéhez
képest. Talán emlékszik még rá a frakcióvezető úr, pont ön volt miniszterelnök-helyettes,
amikor még egy jelentős gazdasági hanyatlással, visszaeséssel vagy magasabb
inflációval számolhattunk. 1995 júniusában még, ha jól emlékszem, 31 százalék
fölötti volt az infláció (Kuncze Gábor: Rosszul emlékszel!), azóta
nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és megváltozott a helyzet. Emlékezzen vissza
az elmúlt két esztendőre, 1999 elején, amikor 1998 őszét követően a kormány
egy jóval ingatagabb helyzetben tervezett az 1999-es évre, önök követelték,
ellenzéki képviselők, hogy a kormány egy kiigazítást hajtson végre (Kuncze
Gábor: Megint nem mondasz igazat, hát ez borzasztó!), főként az MSZP
részéről, de volt néhány önmagát függetlennek nevező gazdasági szakértő
is.
Tehát önök ezt követelték, és a kormány
azt mondta, hogy uraim, várjuk meg legalább a féléves eredményeket, és
aztán, hogy, hogy nem, 1999-ben egy jóval bizonytalanabb helyzetben év
végére az infláció két számjegy alatti lett, a hiány jóval kisebb lett,
még a kormány által vártnál is, 4 százalék helyett 3,9 százalékos államháztartási
hiány. Azt gondolom tehát, hogy ha a magyar gazdaság egy bizonytalanabb
helyzetben, természeti katasztrófák közepette, koszovói háború közepette
és orosz fizetésképtelenség közepette (Közbeszólás az SZDSZ soraiban:
Meg árvíz is volt!) tudja teljesíteni az előre elvárt vagy tervezett
számokat, akkor igenis, van mód arra, hogy kettő esztendőre előre tekintsünk.
És ha kettő esztendőre előre tervezünk, és azt mondjuk, hogy mind az adótörvényeket,
mind az állami kiadásokat rögzíteni tudjuk, akkor az mindenképpen jó a
gazdaság szereplőinek. És ha jó a gazdaság szereplőinek, akkor pedig jó
az egész országnak. Én azt gondolom tehát, hogy emiatt is van arra remény,
hogy egy ilyen nagyobb kitekintéssel a stabilitást, a folyamatosságot,
a kiszámíthatóságot a kormány egy kétéves költségvetésben előre tudja tervezni.
(Közbeszólás az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Hogy az ön
egyik frakciótársával szóljak, ő mindig azt kérdezi, hogy hiszi, vagy csak
mondja, én azt gondolom, hogy ön most ebben a kérdésben inkább csak mondta
azt, amit mondott, de kevésbé van meggyőződve talán mint közgazdász szakmailag
arról, hogy ez az ország nem tud vagy nem képes megcsinálni egy kétéves
költségvetést. (Kuncze Gábor: Az ország tud, csak ti nem tudtok,
ez a baj!) Meggyőződésem, hogy mindenképpen tud, és mindenképpen
képes a parlament is arra, hogy egy olyan törvényt alkosson, amely két
évre előre tervezheti a gazdaság szereplőinek életét.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps
a kormánypártok soraiban.)
