NAGYMAROSI LEVÉL minden Krisztust követő közösségnek 2000 őszén “Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” /Zsid 13,8/

Ez a fiatal nincs egyedül véleményével, sokan tekintenek ránk hasonlóképpen. De vajon mindez valóban így van? Hűségünk Krisztushoz, a kereszten meghalt Emberfiához valóban halott ügy lenne? Kétezer év alatt lejárt lemez, kifogyott patron? Egyáltalán: a hűség csökönyös ragaszkodás régmúlt dolgokhoz? Akkor viszont minek szól az az igazi csodálat, mely sok kívülállón valóban érezhető? És miből fakad közöttünk nemzedékről-nemzedékre az új virágzás, az erő – egyszerű keresztények, papok, szerzetesek, vértanúk új meg új hűsége és elkötelezettsége?

Évezredek óta hirdeti a zsoltár: „Az Úr hűsége örökké tart”/Zsolt 136/. Van-e jelentése ennek a mondatnak az életünk számára? Vagy csak szép szófordulat? A jubileumi esztendőben ünnepelünk, mert már kétezer év telt el Krisztus születése óta. De ez az idő is csak a mi oldalunkról nézve hosszú, csak velünk sejtet meg valamit – nagyon gyatrán és esetlegesen – az „ örökké”-ből. Isten hűsége valójában nem az eltelt idő hosszával mérhető, hanem hozzánk való tántoríthatatlan közelségével: “Drága vagy szememben, becses vagy és én szeretlek téged!” /Iz 43,4/. Az Úr a Megtestesülésben – mint ahogy már a Teremtésben vagy a Kivonuláskor is – mellettünk, népe mellett döntött, és soha nem másítja meg ezt az elkötelezettségét. Velünk van, ahogyan ezt neve – Emmánuel – is hirdeti. Az Eucharisztiában és ezerféle más módon is állandóan közeledik hozzánk: felajánlja magát mint táplálékot, felajánlja szeretetét. Isten hűsége egyrészt az állandóságban érhető tetten, másrészt azonban éppen jelenlétének sokféleségében, velünk való törődésének kifogyhatatlan ötletességében. Legfőképpen azonban a megbocsájtásban, mellyel minden elfordulásunk után kész újrakezdeni velünk a barátságot.

Nemzedékek hosszú sora ismerte meg Istenünk hűségét és próbált rá válaszolni életével. Erről tanúskodik a Szentírás Ó- és Újszövetsége, erről vall a magyarok történelme. S ahogyan Isten hűsége sem „múzeumi darab”, hanem ezerarcú élet, úgy őseink hűsége sem csak utólagos történelmi szemléltető ábra, hanem mindennapjaink valósága. Szent István királyunk erre a példa, akinek egész élete – a rá vonatkozó közismert, sablonos beállításoknál sokkal erőteljesebben – Istennel való „együttélés”és a Szűzanyával megélt bensőséges kapcsolat volt. Ezért történhetett, hogy amikor élete végén mindent összeomlani látott, nem engedett a kétségbeesés kísértésének, hanem élő hitét belesűrítette abba a felajánlásba, mellyel művét a Boldogasszonyra bízta. Ezzel tett tanúságot arról, hogy az ember hűsége, munkája válasz Isten hűségére és akaratára. És arról is, hogy nemcsak magára gondolt: értünk, a jövőért is cselekedett, amikor országát és népét Krisztusra építette. – A jelenben való hűséget tehát nem annyira a múlthoz való ragaszkodás, inkább a jövőbe vetett bizalom és a jövőért érzett felelősség élteti. A későbbi nemzedékek számára mi is ősök leszünk! Vajon a mi hitünkre, hűségünkre ők majd építhetnek-e?

Jézus egyik példabeszédében ezt mondja a gazda szolgájának: „A kicsiben hű voltál: sokat bízok rád”/Mt 25,23/. Elkötelezettségünk kimutatására nem nagyszerű hőstettek alkalmait kell várnunk, hanem a mindennapokban kell hűségesnek lennünk! Hétköznapjaink hűsége pedig legtöbbször az újrakezdés bátorságában nyilvánul meg. Hogy merünk napról-napra újrakezdeni emberi kapcsolatainkban, Istenhez fűző viszonyunkban és esélyt adunk egymásnak az újrakezdésre – a bűnbánat és a megbocsájtás nemhogy megtörné, hanem élteti és erősíti a hűséget! De ugyanígy a hétköznapok hűsége nyilvánul meg abban is, ha becsületesen és gondosan bánunk mindazzal, ami ránk van bízva. És persze abban is, ha szeretetetkapcsolatainkat – melyek elsősorban nem érzelmet jelentenek, hanem döntést a másik ember mellett – apró tettekkel és lemondásokkal erősítjük újra és újra, szüntelen kérdezve az Urat: Mit vársz ma tőlem?

Nem népszerű dolog ma olyan alapvető értékeket emlegetni, mint a hűség, becsület, alázat... Ám a történelem már sokszor bebizonyította, hogy ezek nélkül nem állhat fenn szilárd közösség. Sőt, az Isten Országa csodálatos jézusi valósága is ezekre épül! Ugyanis embernek lenni, kereszténynek lenni, mennyországban élni - egymást követő lépések. Új évezred kezdődik, s a Szentatya egy új világ, a szeretet civilizációja felépítésére hív mindannyiunkat – legutóbb, a római Ifjúsági Világtalálkozón éppen titeket, a fiatalokat. Induljunk hát, tegyük meg az első lépéseket, s bízzunk az Úrban, aki hűséges és ígérete szerint végigvezet minket az úton! Mindannyiunkat együtt Önmagához, a beteljesedésre.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozón szeretnénk mindezekről tovább elmélkedni, beszélgetni. Ahhoz azonban, hogy legyen közös tapasztalatunk a hűségről, és legyen majd mit megosztanunk egymással, arra hívunk Téged is, hogy a találkozót megelőző három héten át készülj velünk együtt az alábbi módon:

1. hét: Isten hűségének legfoghatóbb jele az Eucharisztia, az Ő jelenlétének szentsége. Igyekezz fölfedezni vagy újrafölfedezni Őt a Kenyérben! Vegyél részt hétköznapi szentmisén, keresd az alkalmat a szentségimádásra, az Őelőtte való csendes imádságra! Adj Neki időt!

2. hét: Készülj föl a kiengesztelődés szentségének vételére alapos lelkiismeretvizsgálattal, kapcsolataid rendezésével, bocsánatkéréssel! Keresd meg saját életedben azt a helyzetet, amely alkalmat ad a hűség megélésére: egy kapcsolatot, egy nehézséget, egy visszatérő kísértést vagy más hasonlót. Segíts másoknak is napról-napra újrakezdeni azzal, hogy te megbocsájtasz és engeded a másikat tiszta lappal indulni!

3. hét: Keresd a kapcsolatot hívő őseinkkel: olvass egy magyar szentről, keress föl egy emlékhelyet, templomot, mely velük kapcsolatos! Próbáld eltanulni tőlük, ahogy hűségük révén Isten jelenlétében éltek és éltettek másokat: legyél te is táplálékká, éltető falat kenyérré embertársaid számára a szeretet apró tetteivel!

Ha vállalod, hogy eljössz beszélgetőcsoportot vezetni vagy ebben segíteni, kérünk, jelentkezz az (1)214-8146 üzenetrögzítős telefonon Darvas Anikónál és gyere el az alábbi megbeszélésre: 2000.09.20-án 18 órakor a Táltos u-i lelkészségen (1122 Táltos u 16).

Várunk Benneteket KOROSZTÁLYOK SZERINT fél 9 - 10 óra között az alábbi helyszíneken:

HOZZATOK MAGATOKKAL: hideg élelmet, innivalót!

10 főnél nagyobb csoportok érkezését a korosztály feltüntetésével kérjük az alábbi címen írásban jelezzétek: Lindmayer Katalin 1133 Budapest, Kárpát u. 44. VIII. 39.

Amennyiben úgy érzed, szeretnél aktívan részt venni a Találkozó létrehozásában a gyermekprogram keretén belül, kérünk, gyere el az alábbi megbeszélésre: 2000. szeptember 9-én és 23-án 17.30-kor az Országúti Ferences Plébánia 2. emeleti hittantermében (1027 Budapest, Margit krt. 21-23.)

További felvilágosítás kapható a fenti címen vagy a (20)972 8585-ös telefonszámon.

Vissza