1999-ben a költőapostol eltűnésének, illetve halálának 150. évfordulóján Fehéregyházának Petőfi-szobrot adományozó Kiskunfélegyháza polgármesterét az újabb évfordulón kértem, hogy mondja el az olvasóknak a szoborállítás történetét, beszéljen a Félegyháza, Fehéregyháza emlékhelyek népközösségeinek baráti, kulturális kapcsolatairól, terveikről.

1997 július 31-én, a költő halálának 148., a városháza melletti Petőfi-szobor felállításának 100. évfordulója alkalmával megrendezett ünnepség legnagyobb apropója az volt, hogy ez a teljes alakú Petőfi-szobor, amely 1897-ben készült, Segesváron a várban volt felállítva, majd a trianoni békekötés után nemkívánatos lett. Kiskunfélegyháza mindent megtett, hogy megszerezze, ami sikerült is. A 100 éves évfordulós ünnepre meghívtuk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség segesvári szervezetének választmányát, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület képviseletét, valamint a segesvári polgármestert, de ő nem jött el hozzánk. Nyáron találkoztunk, beszélgettünk. A segesváriak legszívesebben hazavitték volna a szobrot.

Akkor fogalmazódott meg az igény, hogy próbáljuk közösen megteremteni a lehetőséget, hogy a költő halálának 150. évfordulójára Fehéregyházán is állítsunk szobrot.1997-ben megegyeztünk és közös felhívásban próbáltuk a szoborállítás költségeit közadakozásból előteremteni, minden lehetséges fórumot megragadva a cél érdekében: konferenciák, sajtó stb., mindezt a Kiskunfélegyházi Közművelődési Alapítvány koordinálta. Erdélyben a gyűjtést a Petőfi Művelődési Egyesület végezte. Időközben szobrászt kerestünk. Közös döntés alapján megbíztuk Máté István csongrádi szobrászművészt a Petőfi-szobor elkészítésével. Most egy éve avattuk fel Fehéregyházán a múzeumkerti- emlékparkban.
 

KÖZTUDOTT, HOGY A SZÉPEN INDULÓ, HASZNOS EGYÜTTMŰKÖDÉS FOLYTATÓDIK.

1997 óta folyamatosan egyeztetünk a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, az RMDSZ segesvári szervezete és a Kiskunfélegyházi Emlékbizottság. A `97-`99 között kialakult kapcsolatot próbáljuk folytatni, a lehetőségek figyelembevételével. Csatlakozott Máté István, aki egy-két szobrász barátjával felajánlotta, hogy a múzeumkertbe elkészít egy képzőművészeti alkotás-sorozatot a Petőfi verseiből legtöbbet fordító személységekről.

A 2000. március 15-i ünnepségeken a segesvári küldöttség Kiskunfélegyházán tartózkodott. Ott, akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy 2000. július 31-én a segesváriak, fehéregyháziak véleménye alapján, Eugen Jebeleanu, a legnagyobb román Petőfi-fordító arcmását ábrázoló domborművet avassunk. Ebben az őáltaluk javasoltban éreztem kompromisszumos megoldást, közeledést. Most avattuk fel az akkor elképzelt domborművet, és felállítottuk a gránit-táblát, amelyen megörökítve láthatóak mindazok nevei, akik hozzájárultak az előzőekben elmondott felkérés kapcsán közadakozásból készített szoborra szükséges költségekhez.

S tervezgetjük a jövőt. Kiskunfélegyháza, Fehéregyháza és Segesvár jó kapcsolatát, az együttműködést szorosabbra fűzzük. A fehéregyházi múzeumkert sokat változott a legutóbbi egy év alatt. Szeretnénk kihasználni minden lehetőséget, hogy a múzeumkert valóban egy igazi Petőfi-emlékhelye és igazi zarándokhelye legyen a magyarságnak. Erre vannak elképzeléseink, szeretnénk a következő két-három évben minden alkalommal valamit hozni a parkba. A tervezgetés során felmerült további műfordítókat, valamint Bem József honvéd altábornagyot ábrázoló képzőművészeti alkotások létrehozása is.
 

MENNYIRE EGYOLDALÚ ÉRDEKŰ EZ A KAPCSOLATTARTÁS ?

Kiskunfélegyháza egyébként is Petőfi-emlékhely, sok energiát fektetünk a Petőfi-kultusz ápolására. Van ennek a kapcsolatnak egy mottója: "Úgy mentem el innen, mint kisgyermek" Félegyháza. "Ott essem el én, a harc mezején" Fehéregyháza. Az a település, amelyik a kezdeti lépéseket megadta, és az, amelyiknek földje befogadta, közös összefogással működjön együtt a Petőfi-kultusz ápolásában.

FOSZTÓ ÁRON ZOLTÁN
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alapító tagja
Fehéregyháza
http://hhrf.org/udvarhelyszek/

Vissza a kezdőlapra