SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermek a jövő. Üljünk a parlamenti patkó bármely oldalán, abban egyetértünk, ők adják életünk igazi értelmét. Ha ebben egyetértünk, akkor miben van közöttünk különbség? Abban, ahogy a kormány a családbarát, gyermekbarát jellegét megjeleníti.
Miniszterelnök úr hétfői évadnyitó beszédében is elhangzott: a kormány az adóforintokból az adózó, munkajövedelemmel rendelkező családok gyermekvállalását tartja kiemelten fontosnak, támogatandónak. Ezzel nem is volna baj; ha azonban a jól hangzó mondatokat értelmezzük, több igazságtalanság és még több PR-fogás ötlik a szemünkbe.
Néhány kérdésünkre kell válaszolnia az előterjesztő Pénzügyminisztériumnak az adórendszeren keresztül nyújtott családtámogatás indoklására az adótörvények zárszavában. Kérem is ezért államtitkár urat, hogy figyeljen kérdéseimre. Ha ugyanis ezeket a kérdéseket nem válaszoljuk meg, üres frázis, pufogó petárda, tűzijáték a családtámogatás.
Nézzük a kormány adókedvezménnyel történő családtámogatási rendszerének állításait!
Az első: azoknak a gyermekvállalását támogatja, akik adót fizetnek, munkajövedelemmel rendelkeznek. Kérdésünk: ma Magyarországon mindenki, aki akar, el tud helyezkedni? Csak azok nem dolgoznak, akik léhűtők, lumpenek, naplopók, ingyenélők? Érdemes ebből a szempontból az ország különböző régióiban lakók esélyeit összehasonlítani. Külön ajánlom a figyelmükbe a negyven év feletti, munkát kereső munkanélküliek reménytelen helyzetét, éljenek bár Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon. Az, hogy valakinek van-e munkája, nemcsak a saját elhatározásán múlik. Vannak, akik önhibájukon kívül munkanélküliek. Például a bekövetkező bányabezárások miatt milyen sors vár 1500 bányászra Kazincbarcika környékén? Az ő gyerekeik nem jogosultak a teljes körű családtámogatásra? Igazságos ez?
A második megállapítás a kormány részéről: a kormány tervezete alapján munkajövedelem arányában vehető igénybe a gyermek utáni adókedvezmény. Kérdésünk: ma hazánkban a munkavállaló bérében munkájuk társadalmi hasznossága fejeződik ki? Kevesen vannak ma talán itt az Országgyűlésben a tévé és a rádió nyilvánossága előtt, akik igennel válaszolnak erre a kérdésre.
A kormány személyi jövedelemadó-tervezete a háttérszámításoknál 2000-re 86 218 forinttal számol, 2001-re 94 500 forint bruttó átlagkeresettel. Engedjenek meg ehhez néhány adatot is megemlíteni. Az oktatási ágazatban '99-ben a bruttó átlagkereset 72 900, ami nettó 48 500; a szociális ágazatban dolgozók esetében pedig ezek a számok drámaian alacsonyabbak: bruttó 47 500, nettó 34 500 forint. Jó szívvel meri azt állítani valaki, hogy a diplomás tanítónő, diplomás szociális munkás, védőnő, három műszakba járó szülésznő, nővér, altatóorvos nem végez a bérében kifejeződőnél sokkal fontosabb, értékesebb, a társadalom számára hasznosabb munkát? Reményeink szerint mindenki azt válaszolja erre, hogy igen, sokkal hasznosabbat végez. Pedig az ő gyerekeik is a szülők jövedelme alapján kapnak támogatást. Önök szerint igazságos ez?
A kormány tervezetének harmadik megállapítása az, hogy a gyermek jogán járó ellátás, az adókedvezmény a szülő jövedelmének függvényében vehető igénybe. Megválaszolandó kérdésünk: minden gyermek annyit ér, amennyit a szülei keresnek? Magasabb keresetű szülő gyereke többet ér, az alacsonyabb keresetű, de nem a munkája valódi értékén díjazott kevesebbet? Igazságos ez egy magát családbarátnak nevező kormánytól?
Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális és egészségügyi bizottság ülésén felvetettük, kértük a plenáris ülési komoly tárgyalás háttéranyagának a magyar társadalom jövedelem alapján történő felosztását, a gyermekszámot is figyelembe véve. A bizottság ülésén kértük az APEH nyilvántartásából '99-re vonatkozó adatokat, hogy a gyermekek után járó adókedvezményeket hányan, milyen arányban tudták igénybe venni, részben, illetve teljesen; hányan voltak, illetve vannak, akinek nincs adózó jövedelmük - nemcsak a munkanélküliek, hanem a rokkantnyugdíjasok, a nyugdíjasok és a gyesen lévők is ebbe a csoportba tartoznak; akik érintettek, azok úgyis tudják. Nem kaptuk meg ezt a teljes körű adatszolgáltatást. Úgy látszik, a zárszámadáshoz ilyen analitikus adatokra nincs szüksége a kormánynak. Úgy gondolom, hogy a tények általában zavaróak lehetnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A családbarát kormány családtámogatási rendszere nem csökkentette a társadalmi különbségeket, hanem növelte azokat - ezt a Tárki adataiból tudhatjuk meg. A magyar társadalom alsó jövedelmi tizede és felső jövedelmi tizede közötti különbség 7,5-szeresről 8,3-szeresre nőtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Közös érdekünk a népességfogyás megállítása, a születendő gyermekek számának a növelése. Mi, szocialisták azt mondjuk, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében és várhatóan a jövőben is minden lehetséges támogatást meg kell adni a gyermeket nevelő családoknak; bár tudni kell, a demográfiai kutatók egyöntetűen, egybehangzóan azt az álláspontot képviselik: anyagiak nagyon kismértékben befolyásolják csak a gyermekvállalási hajlandóságot.
Képviselőtársaim! A kormány tagjai szívesen hangoztatják: a családtámogatásokat nem elemeiben, hanem komplexen kell kezelni. Tegyük ezt! Ma a családok univerzális ellátásként családi pótlékot, iskoláztatási támogatást kapnak, egy kétgyerekes család például '98 óta változatlan összegben 4700 forintot havonta gyermekenként. Az eltelt két évben a családi pótlék értékvesztése több mint 22 százalékos volt. Ez az ellátás tehát, bár minden családhoz eljut, elértéktelenítődött, tehát aránya a családok jövedelmében csökkent, illetve tovább csökken. Ma a rászoruló, az egy főre jutó, nyugdíjminimum alatti jövedelemmel rendelkező családok rendszeres gyermekvédelmi támogatást is kapnak a nyugdíjminimum 20 százalékának megfelelő összegben. De mi itt a nyugdíjminimum? Nem a valódi nyugdíjminimum, mert ezt 1999-ben 17 200 forintra kellett volna emelni, tehát ennek megfelelően 26 százalékkal kellett volna a nyugdíjminimumhoz kötött ellátásoknak is nőni. De a kormány tudatosan alacsony szinten tartotta és tartja a szociális ellátásokat. Mégis, ilyen alacsony érték mellett is 800 ezer gyermek olyan családban él Magyarországon, ahol az egy főre jutó jövedelem például az idei 16 600 forintos összeg alatt van. Igaz, ezek a családok kapnak 3320 forintot gyermekenként, illetve még egy alkalommal a beiskolázáshoz kötődően, de ez a 15-20 ezer forintos beiskolázási költségeken nem enyhít alapvetően.
                     (11.20)
Feltételezhető: ezek a családok egy-két-három gyerekkel, ilyen alacsony jövedelem mellett az adókedvezményt sem, illetve nagyon kis mértékben tudják igénybe venni.
Az adókedvezmény a harmadik eleme a családtámogatásoknak, ezt ténylegesen az egyedüli olyan juttatásnak nevezhetjük, amelynek az értéke jelentős mértékben nő, egy gyermek esetében 26 százalékkal, két gyermek esetén 68 százalékkal, három gyerek esetén 209 százalékkal. A három- és többgyermekes családok száma Magyarországon 210 ezer. Mivel a kért adatokat, amelyekre az előbb már hivatkoztam, nem kaptuk meg, informális úton kaptunk a KSH-tól egy adatot, miszerint a három- és többgyermekes családok 10 százaléka tudja igénybe venni várhatóan a havi 10 ezer forintos gyermekenkénti adókedvezményt. Van egy másik adat is, a Tárki kutatásai azt mutatják, a három- és többgyerekesek 60 százaléka a létminimum alatt él. Úgy gondolja a kormány, hogy ennek a 60 százaléknak van annyi jövedelme, hogy az adókedvezményt beszámítva teljeskörűen igénybe tudja venni azt? Nem hiszem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez azt mutatja, fontos célja a kormánynak a családok, a nagy családok támogatása, de nem minden családé, nem minden nagy családé, tehát szelektál a családok és a gyermekek között.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az idén már érintőlegesen tárgyaltunk a magzati élet védelméről szóló törvény kapcsán az adókedvezményről. Akkor a törvény elfogadásának egyik feltételéül kértük a várandóssági pótlék családipótlékszerű és nem adókedvezményben történő folyósítását. Nem voltak ábrándjaink, de bíztunk benne, érveink hatnak, és a várandós anyákat nem a jövedelmük arányában, hanem a magzatra tekintettel egyformán azonos összeggel támogatja a költségvetés. Sajnos, most szembesülnünk kell vele, a személyi jövedelemadó-törvény alapján már az anyaméhben különbséget tesz a kormánymagzat és magzat között. Számunkra ez elfogadhatatlan.
A szocialista frakció határozott álláspontja az, hogy igazságtalan és indokolatlan a gyermekek közötti ilyen arányú különbségtétel a szülők jövedelme alapján. Az univerzális ellátásokat kellene lényegesen emelni, a családi pótlékot. Első lépésben például az ez évi 150-200 milliárd forintos pluszbevételből 20 százalékkal visszamenőlegesen egész évre, ennek költségvetési kihatása mindösszesen 26,4 milliárd forint lenne, és erre építve 2001-ben és 2002-ben további 15 százalékos emeléssel biztosítani azt, hogy ahhoz az egyharmadhoz is értékőrző ellátás jusson el, aki nem, és ahhoz az egyharmadhoz is, aki csak részben tudja igénybe venni az adókedvezményt. Megjegyzem, az emelt összegű családi pótlékot a kormány által támogatott magas jövedelmű is megkapja a gyermekek után, de az alacsony jövedelmű csak ezt kapja meg.
Tisztelt Képviselőtársaink! Meggyőződésünk, nem lehet a konzervatív kormány célja az, hogy eleve elrendeltetett helyzetet teremtsen a születendő és megszületett gyermekeknek. Kérem, arra is gondoljanak, hogy ha ezeket az egyenlőtlenségeket kezelni akarják később, az sokkal de sokkal többe kerül. Képviselőtársaim, mindegyikünk felelőssége minden állampolgár javuló létfeltételeinek biztosítása. Kérem önöket, gondolkodjanak el a következő verssorokon, egy alacsony jövedelmű, de dolgozó szülő gyermeke is mondhatná: "megszülettünk, itt vagyunk, egyikünk sem kérte, kérve kérünk, szép jelen, meg ne büntess érte".
Köszönöm annak, aki figyelt. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tállai András képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony felszólalása invitált arra, hogy megnyomjam a kétperces gombot, tudniillik tele volt a mondandója tényszerű igazságtalanságokkal. (Dr. Veres János: Tényszerű igazságtalanság! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt add össze! - Keller László tapsol. - Varga Mihály: Várd meg a végét!) Tehát a tényeket ferdítette el, és erre rögtön mondanék bizonyítékokat.
Az első bizonyíték, amit szeretnék elmondani: nem szerencsés, ha informális úton közvélemény-kutatási adatokból szerzünk információkat a családtámogatásról és az sem szerencsés, hogy a KSH-tól. (Derültség az MSZP padsoraiból.) A közvélemény-kutatásra megvannak a megfelelő módszerek és a megfelelő technikák. Nem a családtámogatásról kell beszerezni...
Én elmondom önnek a tényeket. (Keller László: Halljuk! - Szabó Sándorné: Kérem az adatokat!) 1 millió 270 ezer családból az elmúlt évben 1 millió 100 ezer család vette igénybe a családtámogatást, a családi adókedvezményt. (Dr. Veres János: Ez nem igaz! - Varga Mihály: Ez fáj nektek!) A kormány, illetve a költségvetés az elmúlt évre 36 milliárd forintot tervezett családtámogatásra, a mai napi kimutatás szerint, amely valóban még nem végleges, ebből 33 milliárd forintot vettek igénybe. Tehát úgy gondolom, ezek a tények igazolják, hogy a képviselő asszony helytelen számokat mondott.
De mondok önnek mást, szintén statisztikai adatokra hivatkozva. A többgyerekes családokra vonatkozóan, ha a képviselő asszonyt jól értettem, azt mondta, hogy a három- és többgyermekes családoknak tizenvalahány százaléka veszi igénybe. A képviselő asszonnyal közlöm, és ezek tényszámok, hogy közel 50 százalékuk, de jelzem, nem végleges a feldolgozás. (Szabó Sándorné: Teljesen végleges!) Arra kérem a képviselő asszonyt, hogy amikor számokra hivatkozik, lehetőleg hivatalos információk alapján mondja, mert az ön hozzászólása a közvéleményt teljes egészében félrevezette. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetes, hogy a személyi jövedelemadó a legizgalmasabb kérdéskör. Nyilvánvaló, hogy ezt az adófajtát látja a Magyar Demokrata Fórum is érdemesnek arra, hogy a magyar gazdaság jó teljesítőképességét megmutassa az állampolgárok felé - legyen ez a személyi jövedelemadó. Ezen belül nagy vita, hogy miként lehet a jövedelemadón belül megmutatni ezt. Véleményünk szerint a kormány a mai szituációnak és életszerűségnek megfelelően az egyik legjobb utat választotta és választja a következő egy, illetve két évre is, az adókedvezmény fajtáját.
Nos, nagy vita, hogy mennyien tudják igénybe venni. Az előbbi polémia is erről szólt. Én egy másik aspektust szeretnék felvázolni, miszerint várhatóan a 40 ezer forintos minimálbér meg fog jelenni a jövő évi tervezetünkben, lehet, hogy csak a közszféra számára, de lehet, hogy általánosan, majd az Országos Munkaügyi Tanács ezt eldönti. Azonban ennek a következménye természetesen az kell hogy legyen, hogy kezdjük utolérni az Uniótól való átlagbér-lemaradásunkat, azaz bérnövekedésre lehet számítani. Márpedig ha bérnövekedésre számítunk, akkor az önök által sokat kritizált családi adókedvezményt egyre nagyobb számban fogják tudni igénybe venni. Ezt az aspektust soha senki nem meri előrevetíteni. Önök mindig azt mondják, hogy le vagyunk maradva az Európai Uniótól. Most a kormány mindenki számára meglepő javaslattal és nagyságrendű minimálbér-növekedési javaslattal állt elő, ennek pedig természetes következménye lesz az átlagbérek növekedése, amit nagyon remélünk.
Pont itt kapcsolódik össze a kormány elképzelésével, a családi adókedvezménnyel, hogy így a családoknak az a kis része, akik eddig nem tudták igénybe venni, önök által kritizáltan, most már igénybe vehetik nagyobb számban a kedvezményt.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Veres János képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tállai képviselő úr, ön megint csak olyan adatokra hivatkozik, amelyek ön szerint publikusak, mások szerint nem. Szeretném bejelenteni ismételten, hogy a kormány nem adott hivatalos tájékoztatást arról - annak ellenére, hogy a költségvetési bizottság ülésén megígérte, hétfőig a hivatalos tájékoztatást a parlamenti képviselők megkapják -, hogy milyen az elmúlt évi jövedelemstatisztika, és az elmúlt évben pontosan hány gyerek után milyen mértékű családi kedvezményt tudtak igénybe venni. Erre nem került sor. Ezért a képviselők más adatokból számolnak.
Hivatalos KSH-adat - és ne kérje számon senki, mert a KSH az önök által irányított intézmény -, hogy a háromgyermekes családok 1999-ben családi szinten 594 ezer forintos összes jövedelmet tudtak produkálni. Ebből logikusan következik, hogy az 1 millió 350 ezer forintos értékhatárt a háromgyerekeseknek bizonyára kevesebb mint fele tudja igénybe venni.
A másik szám, amelyet a képviselő asszony is elmondott, teljesen egyértelműen ül. Ebből következően akik nem adnak nekünk adatot, ne kérjék tőlünk számon, hogy milyen adatokból dolgozunk, hiszen csak erre van lehetőségünk, önöknek pedig kötelessége lett volna, a kormánynak leginkább, hogy a parlamenti képviselők számára hivatalos adatokat adjanak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabó Sándorné képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.
                     (11.30)
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Szeretném megerősíteni, tisztelt képviselőtársaim, azt az igényemet, amit a bizottsági ülésen a múlt héten már megfogalmaztam, hogy a társadalom jövedelemdecilisenkénti megoszlását kérjük. Szeretnénk, ha nyilvános adatokat kapnánk.
Nagyon tisztelem és elfogadom például a KSH adatbázisát, ha azt a rendelkezésünkre bocsátanánk, vagy a Tárki becsléseit, de ezeket nem kaptuk meg. Lehet, hogy képviselőtársam ezt elítéli és mosolyog rajta, de akkor ez a számomra felháborító, mert úgy gondolom, enélkül nem lehet komolyan, korrekten tárgyalni - be se lehetett volna nyújtani ezeket. Ilyen adatok utólagos kérése felesleges lett volna, ha önök előzetesen ezek ismeretében tárgyalnak.
A másik: elgondolkodtató, hogy például Magyarországon 800 ezer gyermek veszi igénybe a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Nem hiszem, hogy az önök számára mindegy, hogy ezek a gyermekek milyen körülmények között élnek, illetve hogy az ő esetükben milyen például a viszonyítási alap. Nagyon szeretném, ha a következő kétpercesekben a kérdéseimre válaszolnának, arra a három kérdésre, amelyeket tisztelettel a kormánynak és a kormányzó pártok frakcióinak tettem fel. Mert ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolnak, akkor azt hiszem, önök is ugyanazt vallják mint mi, s hogy elfogadhatatlan az önök számára is az, hogy különbséget tegyenek a gyermekek között a szülők jövedelme alapján abban az esetben, ha az országban nincs minden munkát akaró ember számára munka, ha az emberek nem azt a bért kapják meg, ami a munkájuk társadalmi hasznossága alapján jár nekik.
Még egy: azt hiszem, nem lehet a gyerekek között és a várandóssági pótlék kapcsán a magzatok között se ilyen különbséget tenni. Ha a tisztességesen gondolkodó, keresztény, konzervatív politikus belegondol ebbe, nehezen hozhatja meg ezt a döntését. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
 
 

Vissza a kezdőlapra