Több szempontból is rendkívüli lesz a parlament szerdai ülése. Először: évek óta nem volt arra példa, hogy – megszakítva a nyári szünetet – összehívják a parlamentet. Másodszor: ritkán fordul elő, hogy a pártok döntő többsége egyetért azzal: semmi értelme sincs az ülésnek. Harmadszor: rendkívül heves, személyeskedésekkel tarkított vita várható, ahogyan ezt az olajügyekkel kapcsolatban az elmúlt hetekben már megszokhattuk.

Akkor már csak az a kérdés, hogy kinek jó mindez? A közvéleménynek, mert az ülés után megnyugtató választ kap arra, hogy igazak-e Nógrádi Zsolt állításai? Valószínű, hogy ettől nem kell tartanunk. A parlamenti pártoknak, politikusoknak? Erre szintén kevés az esély, hiszen a frakciók többsége egyáltalán nem látja indokát és értelmét az egész hercehurcának, s ha valamit a nyilvánosságnak szántak volna, akkor az már megjelent volna az újságokban. S vajon a parlament összehívását kezdeményező MSZP-nek milyen hasznot hozhat? Hiszen olyan intézkedéseket, vizsgálatokat javasolnak – az olajügyekkel foglalkozó ügyészi stáb felállítása, az olajperek soronkívüliségének biztosítása, a nemzetbiztonsági és rendvédelmi szervek ellenőrzése és a törvényi kiskapuk lezárása –, amelyek már megtörténtek.

Ezzel szemben alig egy héttel ezelőtt teljesen másról szólt az MSZP kezdeményezése. Hatalmas vehemenciával jelentették be: „Az egyre terebélyesedő botrány a politikai élet szereplőinek lejáratásához vezet, veszélyezteti Magyarország stabilitását, és árt az ország nemzetközi megítélésének.” Ezért azt javasolták, hogy a parlament rendkívüli ülésen számoltassa be az olajbizottság elnökét, a legfőbb ügyészt, a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztert, és hallgassa meg a területért felelős előző minisztert, valamint a belügyminisztert. A javaslatok között szerepelt az is, hogy minden képviselő nyilatkozzon: érintett-e az olajügyben vagy sem, és ha bebizonyosodik bűnössége, mondjon le. Ma már szó sincs miniszteri meghallgatásokról, beszámoltatásokról, pláne nyilatkozatokról.

Ezek után joggal merül fel a kérdés: miért van szükség mégis a rendkívüli ülésre? Mi az, amit az MSZP mindenképpen a plénum nyilvánossága előtt akar elmondani, vagy mi az, amit ott szeretne megtudni? Ráadásul a javaslatot tevő három képviselő közül, úgy tudjuk, már Vancsik Zoltán is elismerte, hogy nincs értelme a rendkívüli ülésnek, és abban bízott, hogy a házelnök nem hívja össze, netán a kormánypártok nem szavazzák meg a napirendet. Ülés azonban lesz, és az előzetes nyilatkozatok alapján a határozatképesség is garantált.

Csak remélhető, hogy szerdán, a nyári kánikulában tartott rendkívüli ülésen mindezekre a kérdésekre választ kapunk.

Blázsovics Lívia
2000. augusztus 21.
Magyar Nemzet

Vissza a kezdőlapra