Ma még kint van a térkép, a településnek nevet adó patak pedig valóban veres.
Náday Katalin
A Kazán-szorostól a Rozsda-szakadékig (5)
Házigazdáinktól elbúcsúzva a Bihar hegység felé vettük utunkat. Első állomásunk a most már hazafelé vezető utunkon egy szomorú, halálra ítélt falu felkeresése volt. Vezetőnk szerint a sorozatos tiltakozás ellenére is Verespatak minden bizonnyal eltűnik majd a térképről.
Ma még kint van a térkép, a
településnek nevet adó patak pedig valóban veres.
A fél falu ugyanis már elfogadja az elköltözést, mert kb. 10 évre munkalehetőséget remél. Magukra hagyott házaik már az enyészeté.
A másik fele még ellenáll, úgy is pl., hogy kiírja a kapujára, hogy "ez a ház nem eladó", pedig mindent megtesznek azért, hogy élhetetlenné váljon a település. A kanadai cég terepjárói percenként száguldoznak végig a szűk, meredek utcán.
A tiltakozás a hiábavalóság tudatában továbbra is fontos és szükséges, mert így talán a környezetvédelmi szempontok hangsúlyosabbak, ellenőrzöttebbek lesznek.
Következő kirándulásunk - bár szintén a pusztulás nyomait viseli magán - sokkal szívderítőbb volt. A Bihar-hegység egy látványos suvadásához, a Rozsda-szakadékhoz indultunk.
Nem kis erőfeszítésünkbe került a meredek, sziklás "úton" fel- és talán még nehezebb volt a lejutás
de a látvány megérte.
A terület folyamatosan mozog, némely fenyőnek a gyökere már a mélység felé meredezik. Jövőre talán a ma még a meredély szélén álló fenyő is a mélybe csúszik majd.
Utunk utolsó állomása Nagyszalonta volt. Először a városhoz kötődő nagyok szobor-parkját kerestük fel,
ahol kis műsor keretében megkoszorúztuk Arany János szobrát. Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz és Arany János: Válasz Petőfinek című versváltásával emlékeztünk meg a költőről.
Látogatás Böjte Csaba testvér Szent Antal gyermekotthonában
Utunk záró programjaként meglátogattuk Böjte Csaba testvér Szent Antal gyermekotthonát. A város a volt helyőrségi laktanyákat adta át, a hat meglehetősen romos épületből már négy teljesen felújítva 80 gyermek részére ad meleg otthont. Egy épületben két otthon van, egyenként 10-10 gyermek számára. A négy házból három a lányoké, és egy a fiúké. A gyerekeknek három szoba áll rendelkezésre és egy nagy nappali konyhával és a nevelői lakrésszel. Ezek valóban otthonok: a gyerekek kijárnak a város óvodájába, iskolájába, ez alatt a nevelőjük bevásárol, mos, elkészíti az ennivalót, stb. Minden lakrészben a nappaliban van a nagy ebédlőasztal, ahol 11 főre terítenek: a 10 gyereknek és a nevelőnek, mint egy családban.
Az egyik nappaliban kölcsönösen megajándékoztuk egymást. Mi átadtuk a magunkkal vitt adományokat, s kaptunk cserébe a gyerekektől egy szép kis előadást, majd teával kedveskedtek.
Végül egy áldó énekkel búcsúztunk a gyerekektől és nevelőiktől.
