Ámazonban
nálunk marhára örül az egész család, hogy a Fidel visszavesz minket a zelnemkötelezettek
közé! Erről tárgyaltak a Zsivadinnal Havannában teljes 7-ét órán át étlen-szomjan,
miközben csak egy kis erjesztett 
cukornádat
fogyasztottak kubai rummal. És közben azt is megbeszélték, hogy a forradalmi
zakállas elvtárs, amint az ideje megengedi, rögtön eljön hozzánk vendégségbe.
Vagyis amint befejezi a nádvágást. -- Képzelem mennyit fog a Zlóbóval tárgyalni,
ha már a Zsivadinnal hét órát diskuráltak! -- jegyzé amama. -- Csak az
a baj, hogy eladták a Galebot. -- Hogy jön most ide a lakatos kiránduló
hajója?! -- döbbene atata. -- Hát csak úgy, Tegyula, hogy a Zlóbónak majd
viszonozni is kell a látogatást és az ilyen híres kötelezett vezetőhöz
az illik, hogy luxushajón utazzon. -- Matild! A Galeb már régen elavult,
és különben is ma már mindenki repülőn utazik. -- Az igaz, Tegyula, de
hol van itt akkora repülő, hogy a Mirjanáék meg a Sesejék is beleférjenek?
-- okoskoda amama. -- Nem baj, de azért én mégis örülök a Fidel érkezésének,
mert hátha hoz egy kis nádcukrot. Hogy ne kelljen folyton sorba állnom,
ha dunsztolni akarok. -- Matild, a Fidel nem azért jön, hogy neked cukrot
hozzon! -- inté őt atata. A cukor különben ott is hiánycikk, mert csak
a tizedik ötéves terv végére lesz belőle elegendő. Hanem azért jön, hogy
megbeszéljék a híres kubai zoccialista jólét bevezetését és az imperializmus
elleni hacot. -- Jesszusom, már megint harcolni fogunk! -- sopánkoda amama.
-- Pedig én már azt hittem, hogy kezdődik a békés korszak. -- Addig nincs
pihenés, zomzédasszony, amíg nem mérünk vereséget a galád imperistákra!
-- jegyzé a Zacsek. Akiktől azt a szégyent is megértük, hogy az a rendes
bajszos Momir nem utazhatott el New Yorkba a millenniumi ENSZ-ülésre! Mert
listás. -- Szegény Momir, nekem mindjárt feltűnt, hogy olyan beesett a
szeme -- sajnálkoza amama. -- A múltkor is majdnem sírva fakadt a betegsége
miatt. Csak nehogy a többiek is elkapják! -- Milyen hülyeséget beszélsz,
Tematild? Listásnak lenni nem betegség, hanem dicsőség. Az ő neve is ott
van azoknak a patriótáknak a listáján, akik nem utazhatnak Nyugatra. --
Akkor meg nem értem, mit erőltetik azt a New Yorkot? Miért nem utazik a
Momir a baráti Havannába? Jaés a jugoszláv politikus mégis megérkezik Amerikába,
ahol a repülőtéren megrohanják a kíváncsi újságírók. -- Miniszterelnök
úr, felkeres majd egy sztriptízbárat is New Yorkban? -- faggatják a vendéget.
-- Vannak New Yorkban sztriptízbárak? -- lepődik meg a Momir. Mire a másnapi
újságokban ez a címjelenik meg. Bulatovic első kérdése ez volt: Vannak
New Yorkban sztriptízbárak? Ámazonban nemcsak Kubából fog majd áramlani
a sok drága exportcikk, mint amilyen a finom nádcukor, a rum meg havannai
szivar, hanem Oroszországból is! Mert hála az egységista kormánynak, eltörölték
a vámokat a ruszikkal. Ami irtó nagy boldogság, mert a jövőben vám nélkül
viszik majd a finom vajdasági búzát, de ugyanúgy mi is vám nélkül hozhatjuk
be a legmodernebb szamovárt, a Zaporozsec luxusautókat, meg a szocskát
minden mennyiségben. -- Én a zösses elnemkötelezett exportból a rumnak
örülnék a legjobban! -- rikkantá a Zacsek. -- Tudje-e, zomzéd, hogy mi
esik legjobban egy liter kubai rum elfogyasztása után? -- Ugyan mi? --
A biciklista! -- röhöge a Zacsek. -- Ami pedig a ruszkikat illeti, lehet,
hogy az atomtengeralattjárót is vámmentesen adnák nekünk! -- Csak attól
félek -- aggóda atata --, hogy nem lesz hol merülni vele. Mert ez a Milo
gyerek amilyen kiszámíthatatlan, képes bojkott alá venni a búvárnasszádot
is. És akkor már csak a Palics marad, hogy kipróbálják. -- Csak nehogy
a Dunába vigyék azt a nasszádot! -- szóla amama. -- Mert a júlos Ivánmarkovics
azt nagyon nem szereti. -- Mi köze a Marklovicsnak a tengeralattjáróhoz,
te asszony? -- hökkene atata. -- Azt nem tudom, csak azt hallottam, hogy
nagyon pikkel a Dunára. -- Nem a Dunára haragszik, Tematild, hanem a külföldi
tévésekre. Ezért vetette le a kábeltévékről a cérna tévét, a horvátokat,
a bosnyákokat meg a dunásokat. Nehogy befolyásolják a rendíthetetlen patrióta
szavazókat. -- Szegény cérna testvérek! -- szepege amama. -- Már a júlosok
is külföldinek nézik őket. -- Biztosan kissé összezavarodtak a minisztériumban
-- jegyzé atata. -- Nem is csoda, mert annyi mostanában az ellenség meg
a hazaáruló, hogy azt se tudják, ki a hazai és ki a külföldi! Jaés a kissé
műveletlen belgrádi újgazdag felkeresi a híres ideggzógyászt, akinél egy
új, művelt agyat szeretne beültetni magának. A doki mutogatja a rendelkezésre
álló állományt.-- Mit szólna egy Nobel-díjas agyához? Mindössze ötezer
márka! De itt van egy kiváló világűrkutató agya is, ez húszezer márka!
-- És mi van abban a harmadik üvegben? -- Ó, az a legdrágább portékánk!
Ötvenezer márka. Tudniillik egy kormánytisztviselőé volt, és alig van használva.
PISTIKE, elnemkötelezett biciklista és zavarodott búvár
Jaés
két politikus a választási nagygyűlés szünetében arról beszélget, hogy
ki hogyan keresi a kenyerét. Tulajdonképpen sokféle módja van pénzkeresésnek
nálunk, mondja az egyik, de csak egy a becsületes. És melyik az?, érdeklődik
a társa. Mire a barát: Mindjárt gondoltam, hogy pont ezt nem ismered!
A kepesifi@egrups.com levelező listáról.
