Európa egyik legnagyobb fesztiválja minden eddiginél jelentősebb sztárkínálattal, 450 zenei és kulturális eseménnyel várta a látogatókat. A szervezők arra számítottak, hogy idén több mint 300 ezer ember vesz részt a programokon. Összesen 2000 ember dolgozott a felhőtlen szórakoztatásért; szerda délutánig – a nyolcadik Pepsi Sziget hivatalos megnyitásáig - közel kétezer össznégyzetméternyi színpadot kellett felépíteni, a fellépő sátrak területe pedig mintegy 14 ezer négyzetméter. A lényeg azonban a számok mögött húzódik…
Nézd,
a porból, előtűnik lassan néhány jóbarát, dúdolom már percek óta a régi
Omega-slágert, mire rájövök: rossz dallamot fogtam. Mert a por valóban
kavarog, de belőle nem néhány, hanem néhány tízezer jóbarát tűnik elő –
s a legkevésbé sem lehetne rájuk azt mondani (mint az idézett dal címében
áll), hogy - hűtlenek… Ellenkezőleg: van közöttük olyan, aki először, van,
aki többedszer, s biztosan akad, aki immáron nyolcadszor hűséges a Szigethez.
Itt is, ott is heves nyakbaborulások jelzik: sokan most találkoznak újra
egy vagy több év után, mégis azonnal bensőséges beszélgetésbe bonyolódnak;
miközben keresik a sátorverésre alkalmas helyet. Amit nem könnyű megtalálni.
Szempontok: közel legyenek a barátok sátrai, ne túl távol a nagyszínpad,
a sörökért se kelljen sivatagi expedíciót indítani, no és a kedvenc kisszínpadok
Bermuda-háromszöge is lábhoz álljon. Nem egyszerű az egyeztetés…
Azért
– megoldják. Lazán, könnyedén – hisz a hangulat is ilyen. Amiről nehéz
beszélni, írni; valóban meg és át kell érezni. És ez a legfontosabb. Azt,
hogy idén ismét világsztárok követték egymást a nagyszínpadon, sokan megírták.
Ahogyan az is sokszor szerepelt a napi tudósításokban: idén háromszor annyian
vigyáztak a biztonságra, mint az elmúlt évben; a már korábban ötödére csökkent
bűncselekmény-mutatót tovább akarják redukálni; s kábítószerekkel most
csak az újonc dílerek kísérleteztek. Mert akadtak ugyan, de ha nem a biztonsági
őrök szúrták ki őket, akkor – még azon frissiben – szigetpolgári bejelentés
alapján fülelték le őket. No persze, csak az erőszakosabbját; amúgy a szelíd
elhessentés elve működött. Kivétel, ha akadt is, csak a klasszikus „szabályt
erősítő kivételt” példázta… Ezzel együtt állandó érdeklődés mutatkozott
a drogmegelőző programokat népszerűsítő sátraknál, és a világvallások utcájában
is hömpölygött a nép. A sörsátraknál punkok és hobók beszélgetnek békésen
bankelnökszerű arcokkal; a kispályás focimeccsek látványelemei – s ezt
akkor is le kell írnom, ha immáron közhely – gazdagabbak a hivatásos „labdazsonglőreink”
bajnoki mutatványainál. Mondom: a lényeg – a hangulat.
Mintha
azt hirdetné: lehetünk önálló Sziget… Igen: társadalmi közérzetünkhöz,
közállapotainkhoz képest – nagyon „parás” a légkör; a szigetpolgárok egyszerűen
– már-már tűrhetetlenül – békések. Egy forgalmas utcai kereszteződésben
több konfrontáció születik, mint itt, ahol tízezrek kószálnak, keresztbe-kasul.
El kell időznünk ennél a pontnál, hiszen még mindig gyakoriak azok az elítélő
vélemények, amelyek a Sziget történelmének első idejében születtek, nem
is alaptalanul. A történések azonban lecsendesedtek – a sziget megszelídült.
A fordulat éve már tavaly bekövetkezett, több szempontból is; a profitorientált
cégek marketingstratégiájába épp úgy beleépült ez az egy hét, miképp a
kortárs kultúrák egésze a szervezők programstratégiájába. S a legfontosabb:
az erőszak angyalai jóval elenyészőbb létszámban közelítik meg a sziget
bejáratát, mint korábban… Ez nem elsősorban a biztonságra ügyelő hivatásos
rendőrök és a megbízott őrző-védő szolgálat fellépésének, hanem a szigeten
kialakult „civil” hangulatnak köszönhető. Nem félek leírni: közösségformáló,
toleranciára nevelő erőtér érződik a Szigeten. A polgárok figyelnek egymásra,
de nem túlzásokba esve; nem ki- és megfigyelnek, egyszerűen csak – vigyáznak.
Észre kell vennünk: ez a társaság – még veszélyes lehet…
Ám
mielőtt e vélekedést indokolnám, emeljünk ki néhány epizódot a nyolcadik
sziget történetéből. Kezdve ott, hogy bebizonyosodott: ha rossz a főpróba,
sikeres lesz a bemutató… Mert a Sziget Színház szervezői afféle előnyitásra
várták hétfőn este a média képviselőit (no meg a számtalan helyről összenévsorodott
V.I.P. vendégeket.) Nos: nem sokan jöttek el, de mintha tudták volna, miért…
A látványosnak beharangozott program helyett először – a kiírt programkezdéshez
képest közel másfél órás késéssel – három harmatgyenge discobalerina mutatványosodott,
majd az Amorf Ördögök nevű együttes kísérelte meg lázba hozni saját magát
– kevés sikerrel. Első albumukat őszre ígérték; ezt, a zenei anyag meghallgatása
után, én speciel fenyegetésként érzékeltem… Másnap azonban, a megnyitó
estéjének nagyágyúja, a Chumbawamba – pazarul kárpótolt. Vérbő profizmusuk
ellenére is szeretik azt, amit csinálnak – ez talán furának tűnő dicséret,
de az, aki járatos a mai művészetek világában, pontosan tudja, hogy mire
gondolok… De – hogy nevesítsek is – például az Oasis záróprodukciójára,
amelyről ugyan el lehet mondani objektív módon is, hogy már nem a régi,
hiszen a meghatározó tagok kiválása, valamint a néhány ismert és kevésbé
ismert belső feszültség miatt nincsenek túl jó passzban (ezt néhány nagy
nyugat-európai koncertjük bukása is igazolta). Ennyire lélektelenül azonban
akkor sem szabad(na) játszani… Bár sokszor csak lélekkel is kevés, lásd
a Quimby kedd esti nagyszínpadi produkcióját. Egyszerűen „meghaltak”, egy
nagyon régi zsargonnal élve: megütötték a jackpotméter-főnyereményt, csak
épp – „félunplugged” klubzenével… Kár, hiszen az utóbbi évek egyik vitathatatlanul
legigényesebb zenekaráról van szó; méltán népszerűek, csak épp ez az igényesség
ölte meg őket… Jó volt viszont hallani a Bahia sátorban a Balaton koncertjét;
parádés volt, annak ellenére is, hogy megmagyarázhatatlan feszültség, ingerültség
lüktetett a srácokból. „A szigeten lenni nem jó, de nem itt lenni rossz”,
hangzott el a kissé indignálódott önfelkonfban – jó lett volna tudni az
ingerültség okát…
Ha
nagyon cinikus lenné, most azt írnám: milyen jó, hogy a német Toten Hosen
egyik tagját baleset érte, s ezért le kellett mondaniuk az idei sziget-fellépést.
Így – beugróként – élőben láthattuk a felkérést szinte az utolsó pillanatba
is elfogadó finn „love metal” banda, a HIM koncertjét. Nagy kedvenceim;
már akkor szerettem őket, amikor a nevüket sem ismertem… A rejtvény feloldása:
ők követték el a 13. emelet című film betétdalát, amely film hosszú hónapok
óta saját topom élmezőnyében tanyázik. (Minden jobb videotékában ott van,
így hadd csapjak ennek is egy kis reklámot: a Mátrixhoz hasonló témában
„utazott” a stáb, de a szimulációs módszerrel, számítógépekben épített
világok létét jóval filozofikusabban, a történetet ugyanakkor jóval romantikusabban
mesélik el. Megismerünk egy világot, amely létrehozza a múlt virtuális
valóságát; az ott élők közül néhányan ráébrednek, hogy életük csupán néhány
megabájt egy komputerprogramban. De vajon többek-e náluk az őket megteremtők…?)
Írhatnék persze még hosszan a programkavalkádról; elidőzve a The Klezmatics
vérpezsdítő koncertjénél, vagy épp Eszenyi Enikő Tangó-monotáncdrámájánál.
Ehhez azonban véges a tisztelt olvasó türelme, még ha látszólag végtelen
is e virtuális folyóirat oldalszáma…
Arról
azonban még feltétlenül szólni kell: a szigetnemzedék közgondolkodása is
meglepően konzekvens a változásak sürgetésének irányában. Bár nem szerették
a Szervezetek utcájában feltűnő politikai színezetű sátrakat, de épp úgy
elvetették a műsorokba rejtett demagógia-petárdákat. (Egy korábbi írásunkban
említés történt a Kádár-korszakot megénekelni próbáló rockcsasztuska-bandáról.
Nos, a dolog korántsem ilyen kedvezőtlen: blődli szöveget legfeljebb virtuóz
hangszertudással lehetne eladni, de ebben az esetben – ha lehet így mondani
– az akkordok harmóniája messze elmaradt az amúgy sem eget rengető szövegek
rímképletétől… Blaszfémikus túlzások mindenütt akadnak; próbálkozott ezzel
Farkasházy Tivadar is a Magyar Hírlap sátrában tartott felolvasóesten.
„Szellemi alultápláltságnak” minősített produkciójáról a Sziget Sun – a
rendezvény „hivatalos” napilapja – sommásan ezt írta: „…a három téma is
adta magát: kurvák, olaj és foci. Ezzel mostanában nem lehet túl nagyot
bukni, jöjjön egy kis kormány-fikázás, és aztán csak be kell zsebelni az
érte járó belterjes, összekacsintós röhögést (ennek ékes példája, hogy
az örömlányokkal foglalkozó részben például dakotáztak egy jóízűt – teljesen
feleslegesen).”
Hát
ennyi, így hirtelenjében; de szóljuk arról is: a Pepsi Sziget idén minden
korábbi rekordját megdöntötte. Túllépték a bűvös háromszázezres összlátogatottságot,
s ha – a szolgáltatókkal együtt számolva - napi ötven-hatvanezer emberben
gondolkodunk, akkor egyértelmű a következtetés: el kell gondolkodni a jobb
és gyorsabb megközelítés feltételeinek kialakításán. A hajójárat ritkán,
a különbusz rapszodikusan közlekedett; a HÉV irányából pedig közel egy
óráig tartott – beleértve a beléptetési rendszer jogos szigorát – a bejutás.
A helyzeten talán könnyítene egy megfelelő parkolóház kialakítása a régi
hajógyári épületek mögött, s onnan egy nonstop kisbuszjárat; de nem bonyolítom.
A kérdésen agyaljanak a szervezők… És a látogatók, akik (egy felmérés szerint)
általában optimisták; saját jövőjét a háromnegyede kedvezően ítéli meg.
Veszélyesek hát, mint írtam, néhány bekezdéssel feljebb…
A
fiatalok többnyire a középosztálybéli családokból származnak, vagy olyan
dolgozó ifjak, akinek a középosztályosodás jelenti a vonzó alternatívát.
A szigetlakók legnagyobb része 20-22 éves; majdnem minden harmadik látogató
ehhez a korosztályhoz tartozik. A 25 év fölötti generáció viszonylag alacsony
számban, 13, 2 százalékban képviselteti magát. Őket követik a 17 év alattiak,
az arányuk 13, 6 százalékos. A 18-19 évesek tábora 22, 3 százalék. Összességében
minden 9 látogatóból öt fiú, és négy lány. Érdekes megoszlást mutat a jegyet
váltók iskolai végzettsége. 46, 8 százalék végzett már, vagy tanulója felsőfokú
intézményeknek. A szakközépiskolát és gimnáziumot 18, 9 és 20, 4 százalék
végzett, vagy végez. Kizárólag 8 általánossal csak 3, 2 százalék rendelkezik,
a szakmunkások aránya 10, 8 százalék. Továbbá: a szigetlakók nagy része
immár az információs társadalom tagja, hiszen minden ötödiknek van mobiltelefonja,
kétötödük rendelkezik számítógéppel - és rendszeresen internetezik.
Bizony: ez a társaság - minden bizonnyal - lassan-lassan be fog épülni a „nagy” társadalom közép- és felső szintű vezetésébe. Feladataik lesznek, felelősségük, személyi és anyagi marketing-stratégiájuk. Mindehhez a Szigeten szerzett élmények párosulnak majd; ezekkel kell a kontraszelektív dagonyába ágyazódniuk. Ami azért jóval nehezebb lesz egy sátorhely megfelelő kiválasztásánál; ha csak; hacsak; félve írom le; ha csak mi, Szigeten kívüliek nem tanulunk meg idejekorán valami nagyon fontosat – tőlük…
