Az evagéliumi történet jól ismert. Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment a Tábor hegyére, s ott színében elváltozott előttük. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.
Péter
erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három
sátrat: neked egyet, 
Mózesnek
egyet és Illésnek egyet." Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak
ijedve.
Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.
A
hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról,
amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. Meg is tartották ezt az utasítást.
Mit vigyünk magunkkal ebből?
1. Szerettek volna
ott maradni, sátrat verni, de le kellett jönni a hegyről. - Nekünk is
meg kell pihenni, töltekezni kell, de nem vonulhatunk ki a világból.
2.Miért nem mondhatták
el, amit láttak? - Jézus maga és tanítása nem érthető meg szenvedése
és feltámadása nélkül. Ezek a lényegi elemek nem felejthetők el, nélkülük
nem lehet az evangéliumból kimazsolázni néhány fülcsiklandozó, aktuálpolitikailag
jól hangzó gondolatot.
Képünk: Fra Angelico Színeváltozás
