A Bihar megyei Szentjobbon Szűz Mária születésének napján minden évben búcsút tartanak. A falu arról nevezetes, hogy ott ôrizték évszázadokon keresztül egyik nemzeti ereklyénket, Szent István király jobb karját. Az idei búcsú alkalmával a falu lakossága szoborállítással tisztelgett államalapító királyunk emlékének. Ebbôl az alkalomból kérdeztük Tempfli József nagyváradi katolikus megyés püspököt, aki egyidejűleg szentjobbi apát is.

– Hogyan is vált szent hellyé a Nagyváradtól negyven kilométerre fekvô apró település?

– Mint ismeretes, I. (Szent) László kezdeményezte István királyunk szentté avatását. 1083-ban, amikor a sírját felbontották, felfedezték, hogy a jobb kar hiányzik. Az elsô szentjobbi apát, Mercurius vitte el és rejtette el a király jobbját családi monostorában. Nem tudni pontosan, hogy Mercurius bevallotta-e, hogy ô rejtette el az ereklyét, viszont a legenda úgy tartja, ô azt egy fehér ruhás angyaltól kapta. Mindenesetre Szent László nem vette vissza Mercuriustól, hanem megbízta az ôrzésével, megalapítva a szentjobbi apátságot. Elôbb egy fából készült monostort, késôbb Álmos herceggel kômonostort építtetett. Ekkortól ez folyamatosan apátság volt, persze akadtak idôk, amikor úgy tűnt, megszűnik. Voltak a környéken más apátságok is, amelyek azóta megszűntek, csak formálisan viselik a címüket, hiszen már sem kolostorral, sem birtokkal nem rendelkeznek. Ilyen például a szentimrei. A szentjobbi apátság egy valóságos, mivel mindig voltak birtokai, vagyona. Én nem azért tartottam meg az apáti címet, mert az valamilyen anyagi többlettel járna. Szeretném kiharcolni azt, hogy a szentjobbi apátság visszakapja azon birtokokat, amelyeket az államosítás alatt elvettek tôle, mert jelenleg semmilyen területtel nem rendelkezik. Úgy gondoltam, püspökként és apátként egy személyben hatékonyabban tudom az ügyet képviselni. Tehát nem kell afféle cím- és álláshalmozásra gondolni, mert az apátság vagyonáért folyó per csak tetézi a többi gondunkat, hiszen köztudott: elbitorolt tulajdonunkért még ma is kemény jogharcot kell folytatnunk, és nem is látjuk ennek a küzdelemnek a végét...

– A szentjobbi búcsú is nyilván az ereklyéhez kötôdik. Mennyiben volt más az idei, mint az eddigiek?

– Ahogy felépítenek egy templomot vagy plébániát, azt elnevezik a Szűzanyáról, egy szentrôl avagy valamilyen úgynevezett egyházi misztériumról. A szentjobbi Mária születésével kapcsolatos, valószínűleg azért, mert Szent István is nagyon tisztelte Jézus anyját, akinek védelmébe ajánlotta Magyarországot és annak nemzetét. Az idei ünnepségért és a Szent István-szoborért sokat harcoltam. Úgy tudom, hogy államalapító királyunknak Erdélyben csak egy köztéri szobra található, Székelyszentistvánon, azt is egy református templom udvarán avattuk fel. Szégyennek tartottam azt, hogy ahol a Szent Jobbot ôrizték, ne legyen elsô királyunknak emlékszobra. Az alkotást a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ajándékozta az ittenieknek. Az nagy érdeklôdéssel övezett, méltóságteljes ünnepségen jelen volt Rockenbauer Zoltán művelôdésügyi miniszter, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyés püspök, üdvözletét küldte Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, Nemeskürty István, a millenniumi rendezvények kormánybiztosa, valamint Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, továbbá képviseltette magát a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Ez a szobor nem a dicsôséges, az ékeskedô királyt ábrázolja, hanem a szenvedôt, a kétségek között gyötrôdôt, aki tudta, hogy nem minden magyar akarja a keresztséget felvenni, de aki azt is tudta, hogy a magyarság csak akkor maradhat fenn, ha áttér a keresztény hitre.

– Mire ez az interjú megjelenik, excellenciád már Itáliában lesz...

– Igen, szeptember 15–27. között olaszországi búcsúzarándoklaton veszek részt. Nálunk is szívesen szerveznek ilyen utakat családoknak is, én most történetesen egy miskolci csoporttal tartok. Ezt egy ottani utazási iroda szervezte, és felkértek, hogy az úton misézzek, tartsak lelki gyakorlatokat és áhítatokat. Megnézzük többek között a Szent Ianuarius vér-csodaereklyéjét Nápolyban, meglátogatjuk Rómát, a Vezúvot és Pompejit. Sajnos nálunk olyanok a gazdasági viszonyok, olyan nyomorúság van, hogy hívô ember egyáltalán nem vagy csak ritkán juthat ki egy ilyen útra. Lám, ebbôl a szempontból is nehézséget jelent a vízumkötelezettség.

– A Bihar megyei RMDSZ oszlopos tagjaként mi az Ön véleménye Tôkés László kilépésérôl és átiratkozásáról a Kolozs megyei szervezetbe?

– Püspöktársammal nem konzultáltunk ebben a kérdésben, döntését inkább nem kommentálnám. A köztünk lévô kiváló kapcsolaton, együttműködésen ez mit sem változtat.

Papp Gy. Attila

Vissza a kezdőlapra