Versek az ünnepi hangulathoz

Visky András: Miatyánk ’95

ha elhagy szó emlékezet
az égből hulljon ékezet
miatyánk ki vagy

országod jöjjön el ha van
vendég legyen a hontalan
miatyánk ki vagy

de integet az égi más
ne itt legyen feltámadás
miatyánk ki vagy

a kétkedő ha arra jár
legyen egy égi kolozsvár
miatyánk ki vagy

*

HA ERRE JÁRSZ, URAM, HA ERRE JÖNNÉL,
E KŐHALOM VOLT EGYKORON MONOSTOR...
HOGY ELLENSÉG? UGYAN, FIAM, MON OSTOR
CSAPOTT LE RÁ, - S KISEBB A VÍZÖZÖNNÉL.

FELISMERSZ KÖNNYEDÉN, EGY GÖDRÖT ÁSOK,
MAJD RAJTAM LESZ A KEZDETEM S A VÉGEM.
SOKAN VAGYUNK, DE MEGTALÁLSZ, MINT RÉGEN,
MERT ŐK IS ÉN VAGYOK, S NEM LESZNEK MÁSOK,

HA ERRE JÁRSZ, URAM, HA ERRE JÖNNÉL.

*

az árnyékom még követ-e
zuhan az isten köpenye
miatyánk ki vagy

hó hull a mennyég felhőtlen
fogadj el végleg felnőttem
miatyánk ki vagy

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
,,itt van a te utad''

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
,,vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad''

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
,,vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.''

Reményik Sándor: Lefelé menet; Máté 17.

,,Elváltozék...'' Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

Kolozsvár, 1931. február 22.