Jobbközép összefogás
Kövér László szerint ma olyan politikai erők állnak szemben egymással, amelyeknek nincs közös nevezőjük, amelyek világnézete össze nem békíthető.
A Fidesz elnöke a Fidelitas és az Európai Néppárt ifjúsági és diákszervezete által rendezett Jobbközép politizálás Európában című budapesti szeminárium szombati zárónapján kijelentette: a fiatalsággal együtt járó lázadás szelleme a XXI. század elején szükségszerűen konzervatív szellem lesz. Kövér László a kormányzás elmúlt két esztendejét a rendszerváltás óta eltelt időszak legsikeresebb periódusának minősítette.
Szerinte ahhoz, hogy a polgári erők sikeresen szerepeljenek a következő választásokon, a jövőben még szorosabban kell együttműködniük. Elmondta: az MDF-nek, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek és a Fidesznek vagy egy pártba, vagy egy szoros pártszövetségbe kell tömörülniük ahhoz, hogy ne osszák meg saját szavazóbázisukat.
Az MDF Országos Választmánya szerint ma az a cél, hogy 2002 után is polgári kormányzás legyen Magyarországon.
Az Országos Választmány már korábban felhatalmazta Dávid
Ibolya pártelnököt, hogy a Fidesszel való, a koalíciós
megállapodáson alapuló együttműködést terjessze ki a 2002-es
választásokra történő felkészülés előkészítésére.
Székelyhidi Ágoston választmányi elnök reagálva
Kövér László Fidesz-elnök kijelentésére, amely szerint a jobbközép erőknek
még szorosabb együttműködésre kell törekedniük, közölte: a pártelnök
felhatalmazása az együttműködés minden lehetséges változatának mérlegelésére
szól.
Honlapunk olvasói, legalábbis az eddig leadott szavazatok alapján, elsöprő többségben (96 %) hasznosnak tartanák a Fidesz, MDF, MKDSZ, MDNP unióját.
Néhány napja már egy szerkesztőség asztalán mérlegelik: közöljék-e az alábbi írást. Támája annyira összefügg a fenti hírekkel, hogy előzetesként közreadjuk.
A jobb oldali egység növekvő esélyei
A magyar politika jobbik oldalán a hatékony egység törekvések
a választások előtt kezdődtek. Az MKDSZ első küldöttgyűlése már 1997-ben
így fogalmazott: „Mi a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagjai, azt
kívánjuk: hogy valósuljon meg végre a hasonló gondolkodású politikai pártok
szoros együttműködése. Követeljük e pártok ne egymás ellen indítsanak jelölteket,
hanem minden választókörzetben a nemzetért felelősséget vállalva közösen
induljanak. Hisszük: egy ilyen összefogás eredményes lesz.” Az optimizmust
sokan túlzottnak tartották, ám lett és eredményes lett az összefogás.
1997 augusztusában választási szövetségnél többet remélni
sem lehetett. A választások utáni nyilatkozatunkban azonban már a nagyobb
célt is megfogalmaztuk: „1998-ban a kormányváltást sürgető választók a
polgári összefogás mellett döntöttek. Büntették a széthúzást, elutasították
a kis pártokat. Az állampolgári akarat tehát egy olyan mérsékelt, jobbközép
gyűjtőpárt kialakulását kívánja, amely távlatot nyit a jövőre, és egyaránt
megjeleníti a nemzeti, szabadelvű, szociális és kereszténydemokrata
értékeket. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség sürgeti a polgári gyűjtőpárt
létrehozását.”
A polgári kormányzás első éve nem hozta közelebb hozzánk
a remélt célt. Be kellett látnunk, hogy „a jobb-közép egység megvalósítása
sok tapintatot kívánó, időigényes és erőszakkal ki nem kényszeríthető folyamat.
Az erők integrálására sok a jelentkező, a tényleges megvalósításra már
kisebb a készség.” 1999. évi küldöttgyűlésünk azt is kimondta, hogy „A
polgári társadalom azonban elképzelhetetlen kereszténydemokrata értékrend
nélkül és csak az az összefogás lehet sikeres, amely ezt az értékrendet
a politikai és kormányzati munkában láthatóan és hatékonyan érvényesíti.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tehát messzemenően támogatja a konzervatív,
kereszténydemokrata és nemzeti szabadelvű értékrendek érvényesítését vállaló
jobb-közép pártok összefogását, mert csak így valósítható meg a polgári
kormányzás folyamatossága és a polgári Magyarország megteremtése.”
Nem véletlen, hogy az MKDSZ-ben nagy figyelmet fordítanak
a jobbközép néppárt létrejöttének. A kereszténydemokratákat régebben megosztó
viták a szövetségi politikáról szóltak. Mi felismertük az FKGP hagyományaiból
és agrár jellegéből fakadó relatív önállóságát, s a többiektől elkülönült
szavazóbázisát. Velük lazább, a Fidesz-szel, MDF-fel szorosabb összefogást
akartunk. Veszélyesnek tartottuk a MIÉP bekapcsolását a mérsékelt jobboldal
szövetségébe. Az események minket igazoltak, de a vitákban felőrlődött
a KDNP és közben elszenvedte utolsó nagy szakadását az MDF is.
A történtekből a polgári oldal a végső tanulságot még
nem vonta le. Nincs napirenden az egységes néppárt létrehozása. Különváltan
nem tudjuk elkerülni az időt, energiát rabló egyeztetéseket, vitákat, az
önzés sokszor gyermekes csatáit. Ráadásul mindez egy ellenséges érzelmű
sajtó és egy a szétforgácsolásunkban érdekelt ellenzék szeme előtt zajlik.
Ellenfeleink mindent megtesznek, hogy vitáinkat veszekedéssé nagyítsák,
egymásközti feszültségeinket felszítsák, megosztottságunkat akár kopogtatócédulák
álságos átadásával is erősítsék (Nehéz mással magyarázni, ha egy jól csengő
nevű már látszatszervezet képes törvényes jogot szerezni egy időszaki választáson
való indulásra, de annyi szavazatot sem kap, mint ahány ajánlást leadott.)
Egységes párt nélkül a viták állandósulnak és a kor kihívásainak
megfelelő építkezés helyett felesleges pótcselekvésekre kényszerítenek.
A pártegyesülésnek természetesen megvannak a nehézségei.
Nem is a pártvezetők, a „derékhad” az ellenérdekelt. Nagyon komoly felelősségtudatot
és áldozatkészséget kíván, hogy például a vezető helyen lévő Fidesz tagjai
az új szervezetben alávessék magukat annak, hogy az eddig félvállról kezelt,
kisebb szervezetekből jövő tagok esetleg leszavazzák őket. A korábbi méltatlan
félresöprések egyrészt, az aránytalan ambíciók másrészt az egyesülés komoly
akadályai lehetnek a lehetséges kisebb partnerek részéről is. Kár lenne,
ha ezért csak egy elvesztett választás után születne meg a készség a valóban
hatékony politikai szerveződésre.
Nem a Fidesz az akadálya az egységfolyamat megindulásának.
A Fidesz-MKDSZ szerződés kimondja, hogy a két szervezet együttműködése
az egységesülés felé halad. Ezért a Fidesz-MKDSZ viszony túlmutat önmagán:
sikere előre viszi, nehézségei viszont akadályozzák az egységesülés folyamatát.
Most az MDF-en a sor, hogy eldöntse, mit akar. Alapelveik
világosak: nincs szorosabb együttműködés a koalíciónál, s az MDF érdekelt
annak hosszú távú sikerében. Ugyanakkor, mint önálló párt, a maga súlyát
érthetően növelni akarja. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Hogyan lehet
megnőni a kisebbik kormánypát pozíciójából úgy, hogy közben a társakat
ne gyengítsük?
Az MDF először a békejobb nevű szerveződéssel próbálta
megoldani a feladatot. Összefogni az önmagukban kicsiny erőket és felépíteni
a „liberális” és a kisgazdapárt között egy kereszténydemokrata centrumot.
A túl elméleti elképzelés kivihetetlen. A Fidesz és az FKGP között „nincs
hely”. Az FKGP a siker reményében rendezi kapcsolatait a nemzetközi kereszténydemokráciával,
ahol hadállásai azonosak, sőt erősebbek is lehetnek, mint az MDF-é. A Békejobb
nem számolt azzal, hogy a Fidesz egyre nagyobb hangsúlyt fektet saját kereszténydemokrata
karakterére, megerősíti az MKDSZ-Fidesz együttműködést és felgyorsítja
a kereszténydemokráciához, az Európai Néppárthoz való közeledését.
Ma már a Békejobb két létező kereszténydemokrata politikai
központ között csak a harmadik lehetne. Zárójelbe került hát, mintha arra
született volna, hogy erősítse az MDF-et a Fidesz-MDF tárgyalásokon. (Nehéz
felmérni, hogy ez milyen hatást vált ki a megbékélési folyamatot komolyan
velő MDNP-ben.)
A Békejobb pozitív hozadéka: a választók tisztábban látják
az MSZP arcát, pontosabban arctalanságát. Kovács László üdvözölte a Békejobb-ot,
s egy gyors koalíciós ajánlattal saját szavazóbázisának szélesítésére törekedett.
Az MDF nagy nehezen lemosta magáról a gyalázatot, de elhatárolódásai végképp
világossá tették, hogy a magyar belpolitika kétközpontú, amit pedig MDF-ben
divat kétségbe vonni. Az MSZP egyre borongósabb elnöke - talán nem akar
partner nélkül menni a tisztújító kongresszusra - immár a KDNP roncsaira
fanyalodik.
Időközben az MDF vezető testületei a következő költségvetéshez
néhány javaslattal kívánnak hozzájárulni. Ezek nem nyitnak új irányt, csak
finomítanak, népszerűséget keresnek. Kiadást növelő intézkedésekről van
szó: nyugdíjemelés, egészségügyi béremelés, illetve bevételt csökkentőkről,
mint a kis és közép vállalti nyereség első tízmilliójának adómentesítése.
Hatalmi kérdést is felvetettek: a Nemzeti Földalap ellenőrzésének, felügyeletének
ügyét. A javaslatok bármelyike felmerülhetett volna a Fideszben is. Viszont
az MDF-nek is megvannak azok a szakértői, akik tudják: némelyik javaslat
kivihetetlen, illetve kára nagyobb, mint haszna. Ha ezek a súlypontozási
illetve szakmai viták nem párton belül zajlanak le, hanem akár koalíciós
feszültség szintjéig emelkednek, akkor ártanak. Ezért hátrányos, hogy az
azonos politikai értékrendet valló emberek nem azonos pártban vannak.
2002-ben új helyzet lesz. Már minden politikai erő volt
kormányon. A választó arra kényszerül, hogy ne zsigerből szavazzon a hatalom
ellen. Mérlegeljen: mi jobb, ha folytatja a munkát a jelenlegi vezetés,
vagy ha mások jönnek? Mások már nem jöhetnek. Bárki kormányoz: visszajön.
A leghatásosabb bizonyíték arra, hogy a polgári erők
eltérnek az eddigiektől, a szervezeti egység megvalósítása lesz. Az optimális
forgatókönyv egy kereszténydemokrata, de a német CDU-hoz hasonlóan a szabadelvű
értékeket is megvalósító egységes néppárt megalakulása. A választásokra
az is teljes értékű megoldás, ha a Fidesz-MKDSZ és az MDF közös jelölteket
és közös listát állít. Ez az összefogás a második fordulóban kiegészül
a kisgazdákkal való együttműködéssel. Ekkor az MSZP-nek továbbra is - bármiképp
szól is a "három tenor" - csak az ellenzéki szerep marad.
Vissza
a kezdőlapra