/szabad a gazda/

Ne akarja többet:
    érd be a kevéske jóval.
Ám esélyt, ha látsz:
    havazd be erényed sóval
és lobbal, sebbel
    üzekedj – arravalókkal!
Sokasodjatok,
    mondá az Úr betűje is;
szabad a gazda
    a kor düledékein már.

Gyónni szeretnék, mondja
    lehajtott fejjel.
“Gondolattal, vagy szóval,
    cselekedettel…” –
hallja a kérdést s rémülten
    tiltakozik:
megbánni akar, nem tenni
    talmi jót is…

/adóív/

Bolond a helyzet, bár farsang
    már hamvába holt;
kuncogó péterfillérek
    (mert bezárt a bolt…)
lármája forrasztja szánkra
    a szót. Havazik…
Elértük a Lét partjait.

Nagy volt a por; kimosott köpenyek
    száradnak szerteszét. A nép pihen.
De jönnek a hírek: tán a vesztes
    győzött? S úgy épül új, hogy vissza – minden?
Tanácstalan arcok nézik lopva,
    fűszálat rágcsálva: társuk mit csinál?
Át kellene most öltözni gyorsan,
    vagy cét bégetniük helyette inkább?
Idejövet még rendben ment minden;
    de mi a teendő DamaszKosz – után…?