A roma problémáról, valamint médiáról, elitről, közfelfogásról, pártokról, polgárháborús fenyegetésről, az adófizetők forintjairól és a feneketlen zsákról.
Nemrégiben
a kereskedelmi TV2 televízióban a műsorvezető felmérte a közhangulatot
a Strassbourgba kiutazott cigányok ügyében. Betelefonálással lehetett szavazni.
A műsorvezető zavarára jellemző volt, hogy a számára rendkívül gyászos
kimenetelű voksolás közben elfelejtette megemlíteni, a toronymagas szavazati
arány azoké, akik szerint a zámolyi cigányoknak nem volt igazuk, hogy Strassbourgba
mentek menedéket kérni. Ez azonban csak a végén derült ki. A betelefonálók
90 százaléka a zámolyi cigányok lépését nem helyeselte, szemben a helyeslő
tíz százalékkal.
Magyarországon a balliberális
média amely az MSZP és az SZDSZ ideológiai támogatója csatát vív. Csatát
vív a magyar lakossággal és a közfelfogással. A lakossággal, amelynek közvetlen
tapasztalata van a romákkal, hiszen sokuk fizikai közelségben él és találkozik
velük. Szemben a balliberális elittel, amelynek egyik jellemzője, hogy
szinte soha nem kerül karnyújtásnyi közelségbe se a cigányokkal.
Sem lakhelyén, sem munkahelyén, sem az iskolákban vagy a lombos utcákon,
ahol romát nem látott kutyáját sétáltatja.
A cigányokkal közvetlen
közelségben élő lakosság zöme tapasztalatából pedig azt vonja le, hogy
a cigánykérdést mesterségesen szítják. Ugyanis a lakosság véleménye a cigányokról
és saját viszonyáról a romákhoz lényegesen árnyaltabb, mint a balliberális
médiáé, amely egyszerűen, fekete-fehér egyértelműséggel faji üldöztetést
lát vagy akar látni mindenütt, ahol roma problémáról hall vagy olvas.
Őket segíti a roma szervezetek egy része. A segítség persze kölcsönös. Mint Horváth Aladár, a volt eszdéeszes parlamenti képviselő esetében, aki ma a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke. Nemrégiben jelentette ki: Mindazok számára, akik úgy vélik, hogy a rendszerváltás óta a magyar demokrácia most éli át a legsúlyosabb válságát, tüntetések és egyéb, cigánybarát, antirasszista rendezvények sorát szorgalmazzuk. E tanácskozáson, ahol ez a gyújtó hangú felhívás elhangzott, jelen volt a korábbi eszdéeszes parlamenti képviselő, Tamás Gáspár Miklós, és az eszdéeszközeli Szikinger István alkotmáényjogász is. Ők mindannyian egyetértettek abban, hogy a romák hazánkból a faji üldöztetésük elől menekültek külföldre.
A lakosság nagy része a helyzetet ennél jóval árnyaltabban látja. Véleményük szerint itt nem rassszizmusról van szó. Hiszen és erre a balliberális oldalnak egyetlen válasza sincs senkinek sincs baja azzal a cigánnyal, aki dolgozik és betartja a törvényeket. Mint ahogyan egyetlen nem cigánnyal sem, aki dolgozik és betartja a törvényeket. Ha ebben az ügyben a radikális cigányvezetőket megszorítják, hajlamosak azt felelni: persze, akkor nincs baj a cigányokkal, ha asszimilálódnak és elfelejtik roma azonosságukat. Pedig nem azzal van baj. Azzal, hogy egy magyarországi sváb vagy horvát nemzetiségű dolgozik és betartja a törvényeket, nem veszíti el sváb vagy horvát azonosságtudatát. Ellenkezőleg. Tiszteletet vív ki saját magának és nemzetiségének.
Magyarországon ma sok cigány dolgozik. Lehet, hogy ez a szerkesztőségek és a baloldali pártházak ablakából nem látszik, mint ahogyan sok más sem. De aki látta, kik végezték a legnehezebb kulimunkát a Westendnél és ma az utak építésénél és újjáépítésénél, tudja: azok a cigányok is, akik nem az ideiglenes francia kegyelemkenyérre vagy állandó magyar állami baksisra kívánnak építeni, hanem saját munkájukra. Akiknek lakásuk patyolattiszta és akiket szomszédaik szeretnek és becsülnek.
Egy gyilkosságba keveredett közösségből egy népes család elment Strassbourgba, mert úgy érezték, hátrányosan megkülönböztetik őket és nem elég az a segítség, amit a jelenlegi kormány és a helyi önkormányzatok adnak nekik. A lakosság pedig úgy érzi, a dologtalan cigányokat máris pozitívan diszkriminálják. A sajtó pedig bujtogatja őket, hogy ezzel a médiahátszéllel folyamatosan srófolják növekvő igényeik kielégítéséhez szükséges támogatásokat. Hogy ingyen jussanak olyan javakhoz, amelyekért a szegény magyaroknak vagy a napi 10 órákat robotoló cigányoknak kínkeservesen meg kell dolgozniuk és amely javakat talán sohasem tudnak megvenni. Arról talán ne is beszéljünk, mi lesz az égből mannaként aláhullott javak sorsa.
A balliberális sajtó hadjáratot kezdett a magyar lakosság túlnyomó többségének valóságlátásából és tapasztalatából fakadó véleménye és kialakult felfogása ellen. A Népszabadságban, a Magyar Hírlapban és a Népszavában Horváth Aladár idézett beszédének hangulati aláfestéseként írások tucatjai jelennek meg. Mindegyike helyeselve és igazat adva a szélsőséges zámolyi romáknak, akiket a józan cigányszervezetek is elítélnek. Cikkeik mögöttes tónusa olyan, mintha vágynának egy polgárháborúra. Mielőtt valami végérvényesen és visszavonhatatlanul elromlik, mielőtt minden eddiginél nagyobb tragédia bekövetkeznék, visszhangozza Várkonyi Tibor a Magyar Hírlapban a nyíltan erőszakkal fenyegető, szélsőséges roma vezető kijelentéseit. Tamás Gáspár és Horváth Aladár teljes újságoldalon helyesli azt a Népszavában, amit a zámolyi romák tettek. Révész Sándor a Népszabadságban írt vezércikkében követel még több pénzt a romáknak, cikke végén sajnálatát fejezve ki, hogy a lakosság zöme nem ért vele egyet.
Ezek a lapok olyan pártokat támogatnak, amelyek ha ismét hatalomra kerülnének, a roma kérdést úgy kívánnák megoldani, hogy az adófizetők pénzéből hatalmas összegeket vágnának a problémához. A nép bölcs, mondta ki a szentenciát az MSZP és az SZDSZ az 1994-es választások után. Nos, e bölcs nép hatalmas többsége viszont úgy érzi, nem a feneketlen zsákba tömött pénz a kérdés megoldásának útja, hanem például a törvények könyörtelen betartatása. Például azon szülők kemény felelősségre vonása, akik gyermeküket nem engedik iskolába és így ellopják tőlük életesélyüket. Vagy azok igen szigorú megbüntetése, akik engedély nélkül fát vágnak ki és lopnak el, hiszen ezzel nemcsak ökológiai kár keletkezik, de a cigányellenességnek is tápot adnak.
2002-ben választások lesznek.
Ezt a műsort másfél millióan hallgatják. Kérjük Önöket hallgatóink,
egészen a választásokig ismételjék annak, akivel csak találkoznak: az MSZP
és az SZDSZ, mint lapjaikból is látható, a romakérdést az adófizetők forintjainak
az eddiginél is radikálisabb újraelosztásával akarják megoldani. Ha ezt
a akarják, szavazzanak az MSZP-re és az SZDSZ-re. Hogy attól a romakérdés
megoldódik-e, arra vonatkozóan vannak kételyek. Ezek is tapasztalatból
származnak. Ugyanis 1994 nyara és 1998 nyara között a megoldáshoz egyetlen
lépéssel sem közeledtünk. Sőt. Krasznai és romáinak példája mutatja,
hová vezetett mindez.
