Belgrád -- a béke és az igazság nevében -- méltóságteljesen viseli el a sorozatos diplomáciai vereségeket. Legalábbis ezt a látszatot igyekszik kelteni a választási kampány során, oly módon ellensúlyozva, hogy a "főparancsnok"-ot már-már természetfölötti tulajdonságokkal ruházza föl. A szüntelenül élesített képet csak az homályosítja el, hogy alig akad diplomata vagy jelentősebb főváros, aki és amely szóba állna a "főparancsnok"-kal, "a földkerekség legnagyobb békeharcosá"-val. A hivatalos Belgrád képviselőit kevés országban látják vendégül szívesen, és kevés ország szánja rá magát arra, hogy diplomatáját a jugoszláv fővárosba menessze annak ellenére, hogy a jugoszláv harccal kapcsolatos "igazság egyre inkább terjed a világban", miként azt az uralkodó párt magas rangú tisztségviselője közölte.

A fönti állítást cáfolja a tény, hogy az ENSZ szerdán kezdődött millenniumi csúcstalálkozóján a maradék Jugoszláviát senki nem képviselhette. S ha történetesen Irak, Líbia és Észak-Korea képviselői is megjelenhettek volna New Yorkban, Jugoszlávia lett volna az egyetlen ország, amely elszalasztotta a második évezred utolsó nagy találkozójának diplomáciai lehetőségeit. Igaz, a kirekesztett Kis-Jugoszlávia területéről Milo Djukanovic montenegrói elnöknek és Ranko Lukavac külügyminiszternek megadatott a lehetőség, hogy (Szlovénia vendégeként) részt vegyenek a millenniumi csúcsértekezleten. S a montenegróiak éltek is az alkalommal: megbeszélést folytattak Madeleine Albright amerikai államtitkárral, számos ország képviselőivel, a többi között Clinton elnökkel is találkoztak. Diplomáciai körökben egyre inkább gyökeret ver a fölismerés -- Podgoricának ez az egyik legfontosabb külpolitikai célja --, hogy valamilyen módon rendezni kell Montengró ENSZ-beli státusát. A déli köztársaság képviselője nemrégen (úgyszintén Szlovénia vendégeként) részt vehetett a BT ülésén (amelyről a hivatalos Belgrád emberét kitessékelték, holott az összejövetelen a többi között Jugoszláviáról volt szó), s a BT megismerkedhetett Podgorica kérelmével, hogy Montenegró nyerje el legalább azt a státust, amelyet Belgrád élvez a világszervezetben. Djukanovicék követelésében az állt, hogy Belgrád nem Jugoszlávia érdekeit képviseli az ENSZ-ben, hanem a szerbiai rezsimét, emiatt van szükség arra, hogy Montenegró is képviseletet vagy irodát nyithasson a világszervezetben. A jelek szerint a lobbizás igen eredményes, s hogy teljesül-e a podgoricai kérelem, úgy tűnik, elsősorban attól függ, milyen eredménnyel zárulnak a szeptember 24-ei választások.

A New York-i csúcsot természetesen mindenki fölhasználta saját céljainak hitelesítésére. Stjepan Mesic horvát elnök kisebbfajta szenzációt keltett azzal, hogy Kofi Annan főtitkárral közölte: az ENSZ ellenőrzése alatt álló Prevlakát Horvátország és Montenegró turistaparadicsommá akarja varázsolni. Annan egyetértett az elképzeléssel, s azt kérte, hogy a két fél küldje el neki a javaslatot, hogy a BT megvitassa a kérdést. Újabb diplomáciai kisiklás ez a hivatalos Belgrád számára, amely -- néhány hónappal ezelőtti horvát vádak szerint -- térképhamisítással akarja bizonyítani, hogy a Prevlaka jugoszláv terület. Bárhogy van is, való igaz, hogy a Badienter-féle nemzetközi bizottság annak idején nemzetközi határoknak ismerte el a második Jugoszlávia adminisztratív határait (így a Prevlakáét is), s ezt az álláspontot az ENSZ is magáévá tette, sőt Dobrica Cosic egykori jugoszláv és Franjo Tudjman néhai horvát elnök mindezt, valamint a kéksisakosok elhelyezéséről szóló okmányt (Vance-féle terv) Genfben alá is írta. Azóta a BT több ízben kimondta, hogy a Prevlaka Horvátország része. Az ENSZ-nek a nemzetközi határokra vonatkozó döntését annak idején a "két Panic" (Milan Panic egykori jugoszláv kormányfő és Zivota Panic egykori vezérkari főnök) is aláírta, s a dokumentumot elküldték a világszervezet genfi székhelyére.

Azóta több ízben fölröppent a hír, hogy Milosevic és Tudjman a Prevlakáról is titkos megállapodást kötött, s a daytoni béketárgyalások után Momir Bulatovic akkori montenegrói elnök burkoltan utalt is arra, hogy Tudjman szóbeli ígéretet tett a Prevlaka hovatartozásával kapcsolatban. A jelek szerint mindez nem fedi a valóságot, mert Horvátország máig sem mondott le a félszigetről, ellenkezőleg, a Kofi Annannal ismertetett terv alapján kívánja megoldani a kérdést, amit Podgoricában melegen üdvözölnek. A hivatalos Montenegró elfogadja az egykori ország adminisztratív határainak nemzetközivé való átminősítését, egyetért a szárazföldön kijelölt határvonallal, a tengeri határt viszont (a Kotori-öböl bejáratát) tárgyalások útján a saját javára szeretné kibővíteni, mivel Horvátország a szóban forgó részen "nem gyakorolta szuverenitását". (A tengeri határok nem voltak kijelölve, emiatt Zágrábnak és Ljubljanának is vannak hasonló természetű gondjai.)

Podgorica európai, szabad, átjárható határokat szorgalmaz, akárcsak Zágráb, kérdés viszont, hogy miként vélekedik erről Belgrád. A határokról ugyanis Montenegró folytathat tárgyalásokat, de szerződést csak a szövetségi állam illetékes szerve, tehát Belgrád írhat alá. Másrészt Zágráb is azt hangsúlyozza, hogy a kérdésben tiszteletben fogja tartani a nemzetközi jogot, hogy az esetleges megállapodást -- ha addig nem hullik szét a harmadik Jugoszlávia -- Belgráddal fogja megkötni.

A maradék Jugoszlávia elszigeteltségéről árulkodik az a tény is, hogy a múlt év júniusa óta a héten látogatott először magas rangú EU-diplomata Belgrádba. Az elmúlt másfél évben főként orosz és kínai parlamenti küldöttség, valamint Moszkva és Peking ENSZ-képviselői -- útban Kosovo felé -- voltak a jugoszláv főváros vendégei. Ezúttal Jorgosz Papandreu görög külügyminiszter látogatott Belgrádba, s a jugoszláv vezetőkkel folytatott tárgyalásokon a szabad, demokratikus és tisztességes választásokért szállt síkra. Papandreu nem részesült nyájas fogadtatásban, mert a szerbiai állami média szerint a görög sajtó azt tartja felőle, hogy beavatkozik Jugoszlávia belügyeibe. Zivadin Jovanovic jugoszláv diplomáciai vezető a találkozó utáni sajtóértekezleten le is hűtötte a vendéget, mondván, "a választások belügy". Papandreu Milosevictyel, Milutinovictyal, valamint Pál pátriárkával találkozott, de az ellenzék képviselőivel (Vojislav Kostunicával) is tárgyalóasztalhoz ült. Az Ellenállás négytagú küldöttségét a rendőrség (a görög nagykövetség területén) letartóztatta, emiatt nem kerülhetett sor a megbeszélt találkozóra. A görögök hivatalosan is tiltakoztak a történtek miatt.

A görög "hűtlenséget" az orosz duma sem tudja feledtetni, mivel úgy tűnik, hogy nem küld megfigyelőket a jugoszláv választásokra. A vigasz lehetősége azonban mindig fönnáll: Thürmer Gyula, a hivatalos Belgrád óvilági embere, a magyar választók által következtesen mellőzött politikus (aki állítólag a nyugat-európai baloldali pártok és a Szerbiában hatalmon levő baloldal között közvetít) talán leutazik délre. És mindent rendben fog találni.

Nem így az EBESZ, amely nem küldhet megfigyelőket, s igazságtalanoknak, szabálytalanoknak tartja a két hét múlva esedékes választásokat, és nem így az EU-külügyminiszterei, akik a múlt vasárnapi franciaországi értekezletükön úgy döntöttek, hogy az EU és Szerbia kapcsolatait szeptember 24-e után alaposan fölülvizsgálják. Ha az ellenzék győzedelmeskedik, nyilván föloldják a szankciókat, ha viszont a mostani hatalom nyer, annak -- a fél világ ezt állítja -- Szerbia látná kárát.

 HORVÁTH András

Vissza a kezdőlapra