Náday Katalin
Dél-Tirolban, Schnalstalban nyaraltunk IV.
Húgom meghívására 15 éves Bence unokámmal egy hetet töltöttünk az Ötzi Alpok déli oldalán, nem messze attól a helytől, ahol "Ötzit" 20 évvel ezelőtt megtalálták.
Az időjárás továbbra is kedvezett, a beígért eső nem érkezett meg reggelre, Így újra "hegyes" programban gondolkodtunk, s úti célul a Dolomitokat tűztük ki. A tőlünk több mint 120 km-re lévő Campitello di Fassa megközelítéséhez, először le kellett "szállnunk" a magunk hegyéről, majd Meran és Bolzano érintésével jutottunk be a káprázatosan színes sziklavilágba.
Campitelloból (1440 m) már nem is 80, hanem 120 személyes kabin emelt minket 1000 méterrel magasabbra a Col Rodella oldalába.
Innen bármerre tekintve a Dolomitok sziklái néztek vissza ránk:
A kedvező légáramlatoknak köszönhetően ideális terepe a paplanrepülősöknek:
Elég könnyelműen úgy döntöttünk, hogy lefelé gyalog megyünk, csodálatos időben elképesztő tájon át. A jelzett turistaút ugyanis 2 óra 40 percet írt az ezer méteres alászálláshoz, s az utat közép-nehéznek minősítette. Hát nem az volt. Nekünk egy órával több kellett, de épségben leértünk, s még maradt energiánk fotózni is.
Az első képünk mindjárt az út elején készült, az egyes hegységcsoportokat az út mentén elhelyezett tábla ismertette:
A Sassolungo hegycsoport táblája
és a valóságban
Az utunk kövek, sziklák, vízmosások, vízesések mellett és benne vezetett, majd természetesen egy idő után elértük a fenyőerdő határát is.
Lábaink, térdeink pihentetésére a Karersee partját választottuk. Nem kell menni, csak ülni, nézni, látni, csodálkozni egy helyből:
A hazavezető utat más úton tettük meg. Felkaptattunk a Passo Nigra (1690 m) hágóra, hogy egy pillantást vethessünk a Dolomitok Rosengarten csoportjára is.
Nem volt időnk a naplementét a teraszon megvárni, pedig akkor a hegysor nevéhez illően rózsaszínben ragyog.