21-én az évenkénti országgyűlésről, a szabad
királyi városokról, a községi választásokról, a Jász-kun és Hajdú kerületekről,
22-én a hitelintézetekről, a nemzeti őrségről és független felelős magyar
minisztériumról, 23-án az egyetemről, a nemzeti színről, az ország címeréről
és a színházakról szóló törvényeket.
Nem várták tehát, hogy ezeket a minisztérium terjessze be, mert ezek nem késhettek sokáig.
Március 25-én Kossuth kijelentette, hogy fölmentvén egyszer a jobbágyokat, ha a tett engedményeket akár csak egy részét akarnák is visszavonni, lángba borítja az országot. A rendet csak úgy lehet fenntartani, ha küldetését befejezve, az országgyűlés mielőbb szétoszlik; mert midőn az ország forradalmi állapotban van, mert "nem jó, ha működik olyan testület, melyhez követeléseket lehet intézni, minek vagy engedni, vagy ellenszegülni kénytelen, ami mindenképpen baj".
E napon Batthyány bemutatta minisztériuma jegyzékét az országgyűlés előtt. Szemere Bertalan belügy-, Eötvös József báró, vallás és közoktatásügyi miniszter, s maga az elnök, Batthyány gróf is 38-35 évesek; Klauzál Gábor földművelési, ipar és kereskedelmi-, Deák Ferenc igazságügyi, Kossuth Lajos pénzügyminiszter a 40-es évek derekán, Mészáros Lázár hadügyminiszter közel a hatvanhoz, Esterházy Pál herceg az Ausztriával fennálló közös viszonyok és külügyek minisztere közelebb a hetvenhez. Átmentek az élet iskoláján valamennyien. Magát az udvart is meglepte, hogy az új magyar kormányban a legdinamikusabb, legbölcsebb és az ország legvagyonosabb emberei vesznek részt. Bécs azonban vétót emelt, mert a hadügyeket akként kívánta szabályozni, hogy mivel a pragmatica sanctio következtében az ország az örökös tartományok közé tartozik, a "fegyveres seregnek alkalmazását és katonai hivatalokra való kinevezés jogát" a király tartotta fenn magának. Az úrbériség eltörlését elvben ugyan elfogadta Bécs, mégis a kárpótlásra való törvény-javaslatot újabb tárgyalásra tűzte ki.
Batthyány a rendek együttes ülésén azonnal bejelentette, hogy társaival együtt lemond, mert ily körülmények között nem vállalhat felelősséget.
Midőn 30-án a pesti nép erről a megtagadásról értesült, fegyvert akart fogni. Egész nyíltan követelték az önálló hadsereget, és a mindenben független minisztériumot. Nyáry Pál indítványára elhatározták, hogy, ha az udvar nem enged, ideiglenes kormányt alakítanak, s a haza ellenségének nyilvánítanak mindenkit, ki e kormánynak ellenszegül. Ugyanezen a napon újabb tárgyalás kezdődött Bécsben Ferenc Károly főherceg, Batthyány, Széchenyi, Eötvös miniszterjelöltekkel, a kancellária részéről pedig Szögyén László és Bartal László. Később érkeztek Hartig és Jósika báró. Végre a megegyezés megszületett. "Zászló és kendőlobogtatással, kardcsörtetve, éljenezve fogadták a követek és hallgatók a királynak most ellenjegyzés nélkül kiadott leiratát, mely a minisztérium függetlenségével együtt látszott elismerni Magyarország függetlenségét." Batthyányi ismét kész volt minisztériumának felállítására. A háború veszedelme elmúlt. A pesti közcsendi bizottság többsége szintén megnyugodott a leiratba foglaltak hatására.
"Láttam remegést, láttam sápadt arcokat - szólott Petőfi - nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait; azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm."
Nem a magyar nemzet fiain múlott, hogy nem így történt, s a kardok a magyar szabadság védelmében nem maradhattak hüvelyükben.
Az ünnepi megemlékezés anyagát az
MKDSZ Gyomaendrődi szervezetétől kaptuk
