A Jubileumi Szentévben csodálatos ünnepségre gyűltek össze Balatonalmádi polgárai május 12-én, pénteken délután 5 órakor. A Városháza előtti téren térzene mellett várakozott a város lakossága, egyházi és világi vezetői arra, hogy ünnepélyesen fogadhassák államalapító királyunk Szent Jobbját. Negyed hat után Veszprém felől feltűnt a lovashuszárok által kísért páncélautó, mely a nemzeti ereklyét hozta. A Himnusz hangjai közben emelték le a kocsiról és vitték a szónoki emelvényre a díszes tartót benne Szent István király jobbjával.
A város ezen az ünnepen vette át Rockenbauer Zoltán miniszter úr kezéből a millenniumi zászlót is. A katolikus, református és evangélikus pap által megáldott zászló vezette a körmenetet, melyen a Szent Jobbot a Szent Imre templomba kísérték.
Szentmise keretében adtak hálát az Istennek azért, hogy amit dr. Pintér Sándor plébánosuk 1957-ben elgondolt, az ezen a napon megvalósult. A II. Világháborúban ugyanis a budai várban lévő Zsigmond templom, melynek egy külön kis kápolnájában az 1800-as évek végétől 1944-ig őrizték a Szent Jobbot, megsemmisült. Balatonalmádi plébánosa a kápolna köveit átszállíttatta Almádiba, és újraépíttette a kápolnát, benne Lotz Károly egyetlen mozaik-képével. A kápolna áttelepítésének történetét is elolvashatjuk Tóth János elbeszélésében, aki maga is résztvett az újjáépítésben.
Ma a kis kápolna eredeti szépségében ragyog és újra befogadhatta - egyetlen éjszakára - a Szent Jobbot. A város lakói egész éjjel virrasztással őrizték az ereklyét. Az éjféli mise után - melyet Hazánkért mutatott be Nagy Károly kerületi esperes - 1000 mécsest gyújtottak meg a templomkertben az elmúlt ezer esztendő emlékére, majd az ifjúság zenés áhítattal virrasztott a reggeli szentmiséig, melyen elbúcsúztatták Szent Királyunk Jobbját.
Minden résztvevő Márfi Gyula
püspök úr alábbi emléklapját vihette magával:
 |
 |
