Miközben a Magyar Nemzet és a Magyar-Hon-Lap olvasói Tildy Zoltán ártatlanul kivégzett vejének történetével ismerkedhettek, döbbenten állok Kairóban a magyar nagykövetségen Csornoky nagykövet úr arcképe előtt. A falon vele kezdődően ott virítanak mind a korábbi magyar nagykövetek, balosok, kommunisták és a kivégzett egyaránt.

Fülemben még visszhangzanak az Arab Liga főtitkárának pár órája hallott, nyugodt és bizakodó szavai, amelyekkel hitet tett a kiengesztelődés szükségessége mellett.

A jogász végzettségű Abdel Megid Alexandriából származik. Talán az angol gyarmatosítás elleni tiltakozásul járt francia iskolába, az angol csak a harmadik nyelv számára. Hazája külügyminisztereként megismerte a Közép-Kelet minden gondját és sokat tett a megbékélés érekében. Személyesen ismerte Rabint, a meggyilkolt izraeli miniszterelnököt, még abból a korból, amikor Rabin hadügyminiszter volt és eltörette katonáival az izraelieket kővel dobáló palesztin kamaszok kezét. Ám mire Rabin miniszterelnök lett, rájött: erővel, fegyverrel nem lehet békét teremteni. Abdel Megid ma az Arab Liga főtitkára. Fő célja a béke. A béke, amely mindenkinek jó. Szerinte Netanjahu azért bukott meg, mert nem volt államférfi, csak politikus, aki nem népének valós érdekeit tartotta szem előtt, csak egy közönséges politikai játékot játszott. Megid óvatos optimizmussal nézi a jövőt. Szerinte a kiengesztelődésnek nincs alternatívája. A kiengesztelődés nem jelentheti az egyik vagy másik fél megalázását, elveinek feladását. Ám jelentheti, sőt jelenti is az egymás érdekeinek elismerését és érvényesítését.

Ahogy Megid szavait hallgatom, haza gondolok. Kivégzettek és kivégzők utódainak harcára. A kairói nagykövetek furcsa névsorára. A Kárpát-medence feszültségeire. Istenem, adj nekünk megbékélést. Ennek feltételeként igaz bűnbánatot. Hiszen a második évezred utolsó Húsvétjára készülünk. Lehet, hogy a Közép Keleten előbb lesz béke, mint otthon?

Vissza a kezdőlapra