Hajdanában, még a hírhedt uralkodók idején is volt valaki, az udvari bolond, aki megmondhatta az igazat.
Olykor ma is érdemes a humoristákra figyelni, főleg, ha el tudtak szakadni az olyannyira beléjük nevelt pártosságtól vagy a három "T" által kijelölt, engedélyezett szabadság világától.

Most figyeljünk egy pillanatra a tengeren túlra. Az International Herald Tribune március 7-én megjelent számában Art Buchwald, a távolról sem konzervatív nézeteiről ismert humorista a reklámokról ír. Szavai nálunk is megfontolandók. Gondolatait kissé megrövidítve úgy adjuk közre, hogy kihagyjuk a csak amerikaik számára érthető utalásokat.

A politika bölcs fickói szerint azt a nagy pénzt, amire egy elnökjelöltnek szüksége van, a televízióra költik. A reklámtévékbe ömlenek a pénzeszsákok. Ezt tudva azt kérdezhetjük, ha azok pénzét fordítják e reklámokra, kik el akarják nyerni a hivatalt, miért fordítunk mi egyáltalán bármi figyelmet is rájuk?
Az egyik este a reklám az ifjabb Busht mutatta. Családapa volt, aki szereti az embereket. Sokak kezét rázta és családjával sétált a naplementében.
Jó érzésekkel gondoltam rá, egészen addig, amíg nem jutott eszembe, hogy ezért a pár kedves percért a houstoni olajfúrók vagy bankárok valamelyike tette le a pénzt.
Miért kell hagynom, hogy a fizetett hirdetések döntsék el, ki legyen a következő elnököm? Hallottam egyszer, hogy TV reklámok olykor hazudnak a közönségnek, és igencsak túloznak annak érdekében, amit el akarnak adni.
Al Gore emberei ugyancsak az éteren át küldik hirdetéseiket. Al feleségével, Tipperrel jelent meg, mindenkire mosolygott s nagyon különbözött attól a Gore-tól, akit a CNN vitaműsoraiban vagy az Internettel dolgozva láthattunk.

Harry barátom reklámok készítéséből él. Megkérdeztem: miért lettek oly jelentősek a kampányban?
Szerinte az emberek nem hisznek a hírműsoroknak. "Mi a reklámokban olyasmit adunk, amiben hihetnek. Az emberek szívesebben látják a jövendő elnököt, amint egy tavon kenuzik, mintsem hogy a Társadalombiztosításról szóló fejtegetését hallgatnák. Ellátjuk a szavazókat olyasmivel, amelyre igencsak vágynak. Ha kevesebb, mint két percben megmutatjuk, hogy az elnökjelölt pizzát eszik, igen jó esélye lesz, hogy megnyerje az olasz szavazókat.
A következő elnök megválasztásának trükkje mindössze annyi: megfelelő reklámot a megfelelő helyen, megfelelő pénzért. Erről szól a választás."

Buchwald kis remeke a maga nemében mesteri írás. Ám ő sem jobb a Deákné vásznánál. A reklámokkal kapcsolatos elutasítást Bush-hoz kapcsolva írja le, Al Gore-ra ebből az olvasó semmit nem vonatkoztat. Mindössze azért említi őt, hogy jogi értelemben ne lehessen egyoldalúsággal vádolni. Semmiféle szabályt, etikai normát nem sért meg, mégis - s épp ezért hatékonyan - befolyásol.

Fontos írás. Alátámasztja a közmondás igazságát: Ki miben tudós, abban gyanús.

Vissza a kezdőlapra