Az MSZP-én kívül nincs élet
(Gyulák egymásközt)

Az írás magán viseli a kádár-kor gondolkodásának főbb jellegzetességeit.

a) tagolatlan,
b) gunyoros hangvételű,
c) csöpög az utópisztikus elképzelésektől,
d) könnyed mozdulattal átfesti a múltat,
f) nem tartalmaz konkrétumokat,
e) mértéktelenül általánosító,
e) torzítva adja elő az ellenfél érveit,
f) homályos utalás formájában,
g) nem nevezi meg forrásait.

Az alábbiakban néhány megjegyzés H.GY. (Nem Honr, Hegyi) cikkéhez. Az általa írottakat stílusosan piros betűvel szedtük.

1.) "érződik valami a "Magyarországon kívül nincs élet" romantikus nacionalizmusából."
A "Magyarországon kívül nincs élet" idézőjelben szerepel, tehát valakit idéz a szerző. Bizonyosan minden "átlagember" tudja, hogy kiről is van szó. Talán szebb lett volna latinul: Extra Hungariam non est vita si est vita, non est ita.
2.) "Van egyfelől Magyarország, ahol minden magyar boldog és elégedett (s ha mégsem, akkor nyilván nem "magyar lelkű")"
Kinek a szájából képzelhetnénk el egy ekkora ostobaságot? Egy baloldali politikuséból semmiképpen sem. Ezért egyértelmű, hogy az általános és képzeletbeli jobboldali politikusról van szó. Ezek a képzeletbeli jobboldaliak akkora marhaságokat mondanak, hogy nem is érdemes velük vitatkozni.
3.) "s vannak a szegény határon túli magyarok, akiket a sors megfosztott attól a mérhetetlen boldogságtól, hogy az ország határain belül élhessenek. Egy részük az elcsatolt területeken él, akarata ellenére került ilyen szomorú helyzetbe, s ezért minden részvétet és támogatást megérdemel."
A gunyoros hangvétel azt sejteti, hogy ugyan a szerző általában szolidaritást vállal a kisebbségekkel, mint tudjuk, de konkrétan Közép-Európa legnagyobb kisebbsége szerinte túl sokat nyavalyog. Egy budapesti értelmiségi számára nyilván felfoghatatlan, hogy mit jelent, jelentett kisebbségben élni, pl. Milosevic Jugoszláviájában vagy a Funár vezette Kolozsváron.
4.) "Afféle árvagyerek, akit a magyarok országa jószívűen gyámolít, cserében csak azt kötve ki, hogy a gyámolított gyerek mindenben engedelmeskedjen határon inneni szüleinek. De ezt nem is kell feltételként kiszabni, annyira evidens, hogy a mindenkori magyar kormány (főleg, ha jobboldali és "nemzeti") gondos szülőként még a határon túli magyarok érdekeit is jobban ismeri a kiskorú érintetteknél."
Röviden emlékeztetni kell a szerzőt arra, hogy kormánya kötötte meg a román-magyar alapszerződést, aminek kritikusai pont azt hiányolták leginkább, hogy habár a vita fő tárgya a romániai magyar kisebbség helyzete volt, a román és a magyar kormány annak legitim szervezetei megkérdezése nélkül, mintegy a fejük fölött hoztak döntést róluk. Ez is némiképp paternalista hozzáállást takar. De hát tényleg apuka és anyuka tudja csak igazán mi a jó a kiskorú gyerekeknek.
Ezzel szemben a Fidesz kormányra kerülése után egyből azt hangsúlyozta, hogy a magyarság legitim szervezeteinek törekvéseit támogatja, nem kíván helyettük gondolkozni. Intézményesítette az együtt gondolkodás formáját a MÁÉ-ben.
5.) "A magyarok másik része önként hagyta el hazáját és a Kárpát-medencét. Az ő esetükben minden jóindulat mellett is indokolt a gyanakvás."
Egy elmebeteg képzeletbeli jobboldali képe körvonalazódik előttünk. Nyilván ő gyanakszik az 56-os menekültekre.
6.) "a "határon túli magyarok" bizonyos értelemben fogyatékosnak számítanak a romantikus nemzetfelfogásban felcseperedett határon inneni magyarok számára."
Homályban marad, hogy milyen szociológiai felmérésre alapozza a szerző állítását. Bizonyos értelemben talán nincs is szükség kutatásra, 2-3 ember véleményéből következtetni lehet a 10 millió romantikuséra is. A toleráljuk a másságot elv hívei nyilván felszisszenek fájdalmukban egy ilyen általánosító kijelentés kapcsán.
7.) "Minden ellenkező állítás ellenére" ... "a Kádár-rendszer" ... "lelkesen támogatta az úgynevezett "népnemzeti" kultúrát"
Habár mint az utolsó pártállami miniszterelnöktől megtudtuk, jobb ha a múlttal csak a történészek foglalkoznak, örülök, hogy tisztázódni látszik egy ilyen fontos kérdés és mindannyian hiteles forrásból értesülhetünk arról, hogy Kádár valójában egy álcázott nép-nemzeti volt.
8.) "a határon inneni magyar ember (s nem a gyűlölködő nacionalista, hanem a jó szándékú átlagember)"
Szeretem az átlagembereket, de mostanában valahogy ritkán találkozom velük. Esetünkben a jó szándékú átlag magyar vélhetően Hegyi Gyula, esetleg Magyar Bálint a maga 2 méter 10 cm-ével.
9.) "az emigráns magyarok fordított asszimilációs készsége is ugyanilyen fejlett."
Sok más mellett, a fordított asszimilációs készsége különösen fejlett az emigránsoknak.
10.) "ha a magyar nemzettudatot sikerülne megszabadítani a maga idejében indokolt, de mára terhessé vált földrajzi meghatározottságtól."
Mára már tényleg terhessé vált ez a gyerekes földrajzi meghatározottság a nemzettudatban és itt az idő, hogy átlevitáljuk Magyarországot Szibéria érintésével Malajziába.
11.) "Bármilyen meglepő, vannak jelek arra, hogy az internet is alkalmas lehet egy korszerű, mindenfajta földrajzi központtól független, globális magyarságtudat fenntartására."
Ez tényleg meglepő, de ettől még igaz lehet. A globális magyarságtudat, főleg ha az mindenfajta földrajzi központtól teljesen független, az így a fölösleges sallangoktól mentesen, végre már nagyon korszerű lehetne.
12.) "a hazai magyarság nem tud gyász, megrendülés vagy másfelől magára erőltetett közöny nélkül gondolni a Trianonban elcsatolt magyarságra."
Van ebben valami érthetetlen. Sőt korszerűtlen. Neki.
13.) "Gondjaik, mindennapi problémáik és örömeik nagyobbik része azonban egybeesik a többségi társadalom és az új állam mindennapi élményeivel. Ha azt mondják, pénzt, koronát, lejt vagy német márkát látnak maguk előtt."
Az erdélyi magyarok identitásában szinte kizárólagos jelentőséggel bír a pénz, ami természetesen esetükben a lej. Igy már szinte tökéletesen belesimulnak a román nemzetállamba, érdekes, hogy - kirekesztő módon - mégsem szívlelik Funart és nem lelkesednek a nagy román állami ünnepért, Erdély és Regát egyesülésért.
14.) "esetenként szükség van az anyaország pénzügyi vagy diplomáciai támogatására is"
Nehéz vitába szállni egy ilyen kiforrott és konkrét elképzeléssel.
15.) "De e nélkül örök a frusztráció és folyton kísért a menekülésnek szánt asszimiláció."
Egy szocialista képviselő elemzéséből nem hiányozhatnak a mélylélektani elemek. Mindenestre köszönjük Hegyi Gyulának, hogy bölcs útmutatásaival megment minket az örökös frusztrációtól.

Boldur Gyula
 
 

Vissza a kezdőlapra