A New York Times január 3-i száma hosszan foglalkozott hazánkkal és a Szent Korona áthelyezésével. Erről január 8-án már megjelentettünk egy elemezést. A témára való visszatérést az indokolja, hogy egy olvasónk most juttatott el hozzánk egy levelet.
A New York Times január 3-i száma hosszan foglalkozott hazánkkal és a Szent Korona áthelyezésével. Erről január 8-án már megjelentettünk egy elemezést. A témára való visszatérést az indokolja, hogy egy olvasónk most juttatott el hozzánk egy levelet.
De van egy jó hírem. Nem vagyunk egyedül. Már a világ egyik legbefolyásosabb lapjában, a New York Timesban is rossz szemmel nézik a hazai jobboldali populizmus előre törését. Sikeresen levadásztam egy januári cikket a New York Times-ban pont a koronával kapcsolatban. Azt hiszem a cikk sokat segít abban, hogy az amerikai polgároknak objektív képe alakuljon ki kis hazánkról és ezzel nagyot lendít a hőn áhított euroatlanti integrációnk és Európai Uniós csatlakozásunk szent ügyén.
A cikkben vannak kisebb pontatlanságok. Sajnos pontosan nem derül ki belőle, hogy kiktől származnak a téves információk, mert kissé nagyvonalúan, de meglehetősen homályosan, "egyes megfigyelőknek" nevezi informátorait. Gondolom megint azok a független értelmiségiek lehetnek a háttérben, akiknek ismételten meg kell köszönnünk, hogy oly nagyon lobbiznak érettünk. De nem az apróbb bakikra kell koncentrálnunk, az egészet kell néznünk. Ugyanis tudjuk jól, hogy az erkölcs relatív, az igazság szubjektív, mindig az embert kell nézni, azt, hogy ki mondja kiről. Mert egyesek szájából az igazság is hazugság, és másokéból a hazugság is igazság. Nem annyira bonyolult ez az egész, mint ahogy első olvasásra tűnik.
A szerző számomra azért is hiteles, mert láthatóan hiszi is, amit mond, és ez nemcsak a középkori, hanem a modern vallások képviselőinél is fontos. A szerző hitbeli meggyőződésén túl, azt is tudja-hiszi, hogy a társadalmak racionálisan feltérképezhetők, ő hamar fel is térképezi és kíméletlenül feltárja az anomáliákat. És lássunk csodát, absztrakt kockái elegánsan illeszkednek egymáshoz. Magyarország tökéletesen belesimul a Haider, Meciar, Iliescu, Milosevic által fémjelzett Közép-Európába. Szóval köszönjük fiúk! Éljen az új (de)generáció!
