Az elmúlt hét csütörtökjén került napirendre a Kosztolányi Dénes vezette bizottság jelentése. A parlamentben éles vitát váltott ki a jelentés. A vita - véleményünk szerint - az egymással szemben álló felek észérvekkel való meggyőzése. Az ellenzék stílusa azonban inkább a kocsma légkörére emlékeztetett, mint a honatyák vitájára.
A tisztánlátás érdekében közöljük a parlamenti napló-részletet és Molnár Pál-nak a Magyar Nemzet máricus 6-i számából az ügyre vonatkozó kommentárját.
Nem volt hiábavaló az öt és fél órás vita az Országházban: újabb részleteket tudhattunk meg a megfigyelési ügyről. A múlt hét végén szikrázó szócsatában kiderült: egyes baloldali politikusok a bizottsági vizsgálat egy évén át arra törekedtek, minél kevesebb derüljön ki a „politikusokról és családtagjaikról az előző parlamenti ciklusban törvénysértően folytatott adatgyűjtés” kérdésköréről.
A választópolgárok csak most, Kosztolányi Dénes bizottsági elnök beszámolójából tudták meg, hogy az egyik zárt ülésen két szocialista képviselő akadályozta meg az idézett vallomástevő meghallgatását. Amikor ugyanis a korábbi titokminiszter kabinetfőnöke ült a bizottság előtt, és épp lényeges részleteket közölt volna a testülettel, két volt miniszter váratlanul fölállt, s kifelé indult, közben egyikük így szólt: „Somogyi úr, felhívom a figyelmét, hogy kettőnk távozásával a bizottság nem munkaképes.”
Amikor a bizottság elnöke vallomástételre biztatta a meghallgatottat, jelezve, hogy Nikolits István és Keleti György a teremben van, az egyik exminiszter a szavába vágott: „De máris vegye úgy, elnök úr, hogy nem vagyok itt.” Az önleleplező összjáték azt sejteti: a volt kabinetfőnök fejében fontos információk maradtak.
Maga a parlamenti vita a felszínre bukkant információk mellett a stílusával is jelezte, hogy a szemben álló felek egyike a vizsgálat alatt arra törekedett: semmi ne derüljön ki. Figyeljünk csak fel erre a megjegyzésre: „Jó náci lett volna belőled annak idején a Harmadik Birodalomban, Goebbelsnek jó munkatársa lettél volna.” „Kultúrmocsok!” - kiáltotta közbe Bauer Tamás SZDSZ-es honatya. „Söprögessél otthon!” - így Tóth József MSZP-s képviselő. „Miről beszél ez a jóember?” - hangoskodott Vancsik Zoltán. Ilyen kurjantásokat inkább egy labadarúgó-mérközésen fogadna el a polgár, s nem egy európai ország parlamentjében.
Ámde, ha felidézzük a pártállam állparlamentjének egyetértéseit, megállapíthatjuk: a veszekedős demokrácia is jobb a parancsuralomnál. Inkább vagdalkozzanak a honatyák, semmint felolvasásokat tartsanak a már előre eldöntött kérdésekről. Mégis, a mai parlamentben elhangzik olyan megjegyzés is, ami semmiképpen nem helyénvaló. A már említett Vancsik Zoltán tett utalást Kosztolányi Dénes kedvtelésére, mondván: „Van otthon piton, azok csúsznak és másznak.” A dolog azért méltatlan a magyar politikai kultúrához, mert Vancsik ebben az indulatos vitában is kíméletben részesült. Egyetlen megjegyzéssel sem emlékeztették Ausztriában drogcsempészé miatt lefülelt fiára. És ez így van rendjén. Ne keveredjen a törvényhozási vitába olyan elem, amelynek semmi köze ahhoz. Így gondolkozik a polgári közéleti kör. Sajnos, a baloldal egyes szónokai eltérnek ettől az igénytől.
Az kiabál, akinek a vigvamja ég - idézhetnék a déldakotai közmondást Vancsik képviselői eljárására utalva. Ugyanezt elmondhatnánk Keleti egyik megjegyzését említve is ráadásul itt nemcsak formai, hanem tartalmi elemek okán. A volt védelmi miniszter ugyanis szóvá tette, a megfigyelési ügyről az első bejelentés 1998. augusztus 25-én történt, s két napra rá egy napilapban megnevezték a cselekménnyel gyanúsítható Pinpoint Kft.-t. „Meggyőződésem szerint szándékos kiszivárogtatás volt, hogy erről a cégről írjanak” - mondta Keleti. Talán nem kellett volna, mert ezzel ráirányította a figyelmet egy másik, alighanem törvénybe ütköző kiszivárogtatásra: a megfigyelési dokumentumoknak a Kriminális című hetilapban való közlésére. Egy a Parlamenthez közeli szórakozóhelyen a kérdéses napokban látták, hogy egy politikus paksamétát ad át a lap újságírójának. Hogy erre a mozzanatra senki nem utalt a vitában - holott épp lapunkban tavaly szeptember 10-én az érintett képviselő elismerte: találkozott a nevezett cukrászdában az újságíróval - alighanem hiba a polgári oldal részéről. Miként az is érthetetlen, hogy a megfigyelés indoka szóba sem került. Mint lapunk megírta: egy baloldali kötődésű vállalkozóhölgy összeveszett szerelmével, a férfi ezután a Fidesz akkori parlamenti frakcióvezetőjének, Pokorni Zoltánnak információkat adott át a hölgy titkairól: a Xénia-láz mozgalom pénzügyeiről. Ez utóbbi értesülések elhangzottak a parlamentben, s a leleplezett hölgy ezután kezdte figyeltetni Pokornit. Kicsinyes szerelmi bosszú áll a háttérben.
A hiányosságok ellenére tartós hozama az ügynek a vitát tartalmazó 77 oldalas jegyzőkönyvrészlet. A szöveg sok helyen fölöttébb szórakoztató, jelezve, hogy a valóság gyakran felülmúlja az írói fantáziát.
