• Kosztolányi Dénes bizottsági elnök - előterjesztő
• Nyitrai András - többségi vélemény
• Keleti György - kisebbségi vélemény

2000. március 2. Országgyűlés - plenáris ülés

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája.

A vizsgálóbizottság jelentését J/2235. számon, a határozati javaslatot pedig H/2236. számon kapták kézhez. (Jelzésre:) Keller László képviselő úr ügyrendben kért szót a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt indítványozom ügyrendi javaslatként, hogy a Ház döntsön úgy, hogy felkéri a miniszterelnök urat arra, hogy a most folyó tárgyaláson vegyen részt, hiszen ezt a folyamatot ő indította el. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy élőben megismerje a Ház véleményét.

Azt is indítványozom, hogy mindaddig, ameddig nem kapjuk meg a választ, hogy részt tud-e venni ezen az ülésen, tartsunk szünetet, halasszuk el vitát aszerint, hogy az elnök asszony hogyan dönt, de mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a miniszterelnök úr, aki a legérintettebb ebben az ügyben, üljön itt a teremben akkor, amikor megkezdődik ennek a fontos jelentésnek a tárgyalása. (Balsay István: Elfogadtuk. Napirenden van.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Ez nem az elnöklőnek a diszkrecionális joga. Én maximálisan kötve vagyok a Házszabályhoz. Szeretném felhívni az ön és valamennyi képviselőtársam figyelmét a Házszabály 45. § (4) bekezdésére, amely bár kívánatossá teszi a jelenlétet ebben az esetben, de hiánya nem tárgyalási akadály a mai napon, hiszen az előterjesztő jelen van. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét a 45. § 5. pontjára is, amely egy külön eljárási rendet igényel a Háztól ahhoz, hogy ezt a jelenlétet biztosítani tudja. Köszönöm szépen a figyelmeztetését.

Turi-Kovács Béla... (Dr. Turi-Kovács Béla: Elállok.) Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tekintettel arra, hogy több ügyrendi indítvány és jelentkezés nincsen, megadom a szót Kosztolányi Dénesnek, a vizsgálóbizottság elnökének a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben. Öné a szó, előterjesztő úr.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! 1990 óta kevés vizsgálóbizottsági elnök volt abban a megtisztelő helyzetben, hogy a tisztelt Ház előtt számot adhat az általa vezetett bizottság munkájáról. Különböző objektív, de inkább politikai okai voltak annak, hogy az előző két parlamenti ciklus alatt kezdeményezett és megalakult számos eseti bizottság jelentése nem került, nem kerülhetett a tisztelt Ház elé, és eljárásukat nem országgyűlési határozattal zárták le.

A polgári erők 1998-as választási győzelmével várhatóan, mint annyi minden másban, más területen is új korszak köszönthet be a vizsgálóbizottságok tekintetében. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Köszöntött. - Vancsik Zoltán: Ez igaz.) Bízom abban, hogy a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenysége követendő precedenst teremt. (Csige József: Szűz Máriám!)

A szabadon választott parlament harmadik ciklusában elsőként létrehozott vizsgálóbizottság nem egészen egyéves munkája után eredményesen elvégezte feladatát, elkészítette a tevékenységét bemutató jelentését. A J/2235. számú jelentést a bizottság 1999. november 26-ai ülésén fogadta el 7 igen és 4 nem szavazattal. A bizottság elnöke a vonatkozó bizottsági határozat végrehajtásaként 2000. február 18. napján a jelentést az időközben elkészült mellékletével és a szükséges intézkedésekre is javaslatot tevő, bizottsági munkát lezáró országgyűlési határozati javaslattal együtt benyújtotta az Országgyűlés elnökének.

Az ajánlásra kijelölt nemzetbiztonsági bizottság a jelentést és az országgyűlési határozatot 2000. február 22-én zárt ülésen megtárgyalta. Az előbbit 8 igen, 0 nem, 6 tartózkodás mellett, az utóbbit már egyhangúan tartotta általános vitára alkalmasnak. A jelentés jóváhagyásának pillanatától nyilvános. Azt az ország közvéleménye a sajtó útján megismerhette, a rádióban teljes terjedelmében elhangzott.

Az azóta eltelt több mint három hónap alatt a jelentéssel kapcsolatban észrevétel, felszólamlás vagy kifogás külső területről sem írásban, sem szóban nem érkezett. Nem érkezett beadvány a bizottságon belüli tagok vagy az általuk képviselt pártok részéről sem. Mint a tisztelt Ház előtt ismert, a bizottság 12 tagból állt, 6 kormánypárti, 6 ellenzéki képviselő arányában megosztva.

Mindezek miatt sajnálatos, és teljes mértékben indokolatlan, hogy ügyrendi vitát kezdeményezett a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, amelybe annak vezetőjét, Kovács László urat is bevonta a bizottság szocialista alelnöke. A szocialisták rosszul sikerült, több felvonásos előadásuk vérszegény végjátékához a Szabad Demokraták Szövetsége végig asszisztált. Az általános vita megakadályozása meghiúsult. (Derültség az MSZP soraiban.) Így most megelégedéssel kérhetem a tisztelt Háztól, hogy figyelmét a jelentésre fordítsa. (Bauer Tamás: Ezt tesszük. - Csige József: Mondjad!) A jelentés önök előtt tehát ismert, azt részleteznem nem szükséges.

Röviden bemutatom viszont, hogy honnan indultunk, és meddig jutottunk el. (Csige József: Szinte sehova! - Derültség az MSZP soraiban.) Hangsúlyozom, hogy a bizottság mindvégig arra törekedett, hogy az országgyűlési határozatban meghatározott feladatkörében mozogjon, mindenekelőtt a törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgálja meg, az azt végrehajtó, arra megbízást adó személyek és szervezetek kilétét próbálja megállapítani, és az adatgyűjtés módszerét tárja fel. Ennek a feladatának a bizottság sikeresen eleget tett. (Vancsik Zoltán: Nem! Nem!)

A vizsgálati munka megkezdésekor már rendelkezésre álló bizonyítékok a vizsgálódás két irányát jelölték ki. Az egyik irányt követve végigmentünk azon az úton, amely elvezette a bizottságot ahhoz a jelentős politikai háttérrel rendelkező (Vancsik Zoltán: Sehova sem vezette.) mozgalomhoz, amelyik úgy gondolta, hogy 1994 után újra eljött annak az ideje, hogy a gyermeklelkeket és a kiskorú fiatalok gondolatait a globalizáció révén országunkat is elérő amerikai ízléstelenség köntösében (Bauer Tamás: Kultúrmocsok.) birtokba kell és birtokba lehessen venni. Ahhoz is bátorságuk volt - mert
bátorították őket - a Xénia Láz és a hozzá kapcsolódó mozgalmak irányítóinak, hogy törvénytelen és titkos eszközök alkalmazása mellett lépjenek fel vezető politikus ellen csak azért, mert a politikus a parlamentben felhívja az ország figyelmét az ő káros tevékenységükre.

A bizottság feltárta az eseményeket, eljutott addig, ameddig ezt eszköztára lehetővé tette. A továbblépést az hiúsította meg, hogy a soron következő és mellőzhetetlen tanú a bizottság előtt nem volt hajlandó megjelenni ötödszörre sem. Ettől a dolgok persze megtörténtek, és az ügy - bár a vizsgálóbizottság szándékai elsődlegesen nem irányultak erre - szükségképpen folytatódik az ügyészségen.

A másik út a titkosszolgálatok háza tájára vezetett. Nem örömteli, hogy akkor, amikor joggal ünnepeljük a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tízéves évfordulóján vitathatatlan sikereiket, azzal egy időben értesülünk arról, hogy vádindítványt nyújtottak be volt titkosszolgálati vezetők ellen a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsához.

A vizsgálóbizottság maga is eljutott egy céghez, amelyről megállapította, hogy a cégnél törvénytelen és titkos adatgyűjtés folyt, és fel tudta tárni az adatgyűjtés módszerét is. Ebben az esetben a továbblépést nem a tanú megjelenésének elmaradása okozta, hanem az, hogy a tanú vallomástételét két szocialista képviselő hirtelen távozásával okozott bizottsági határozatképtelenség félbeszakította. Csak rosszhiszeműnek lehet minősíteni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ú! - Csige József: Ejnye-bejnye!) ezt a cselekedetet akkor, amikor az ülésterem elhagyása közben Nikolits István bizottsági tag a következőkre hívja fel a tanú figyelmét: "S. úr, felhívom a figyelmét, hogy kettőnk távozásával a bizottság nem munkaképes." Amikor az ülést vezető elnök még fizikai jelenlétére emlékezteti a bizottsági tagot, az az ajtó felé tartva közli: "De máris vegye úgy, elnök úr, hogy nem vagyok itt". A meghallgatott már áll is fel a helyéről, és megkönnyebbülten távozik.

A megállapított tényállások mind a két körben arra kényszerítették a bizottságot, hogy szükséges intézkedésként javasolja a legfőbb ügyész felkérését a törvénytelenségek kivizsgálására. Az országgyűlési határozati javaslat tervezete ezért a jelentés tudomásul vételén túl felkéri a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét, hogy vizsgálja meg, valósultak-e meg bűncselekmények, és tegyen intézkedést a bizottság által megállapított tényállás, a lefolytatott eljárás és az előállott bizonyítékok alapján. Az országgyűlési határozat javasolja természetesen mint magától értetődő igényt, hogy a vizsgálat eredményéről a legfőbb ügyész írásban tegyen jelentést az Országgyűlésnek.

Tisztelt Ház! A bizottság egyéves működési ideje alatt gyakran emlékeztem arra, hogy amikor Kádár János személyiségének pozitív vonásait próbálták egyes hívei ecsetelni, ezek között mindig büszkén említették, hogy hát, olyan volt, amilyen, de azért igazán puritán ember volt.

Mint mond erről Hamvas Béla az ateizmus halálugrásáról elmélkedve? Hamvas így ír: "A puritán agresszív ember. Puritán lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha idealista, akkor is, ha buddhista vagy talmudista, mert a puritánság nem világszemlélet, hanem temperamentum. Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vakhitében való sötét korlátoltság (Vancsik Zoltán: Ilyen vagy te is!) és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség. (Szórványos taps az FKGP és az MSZP soraiból.) A puritán maga az absztrakt ember, a szívtelen." Eddig az idézet.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen ember politikai örökösei voltak azok, akik saját érdeküket fontosabbnak tartották az államgépezet demokratikus működési rendjénél, a közélet tisztasága és szereplőinek fokozott védelméhez fűződő társadalmi érdeket semmibe vették. A bizottság megállapította, hogy ezek a védendő jogtárgyak, ezeket sértették és veszélyeztették az elkövetési magatartások elsősorban. Bízom abban, hogy a bizottság munkája a hasonló cselekmények jövőbeni megismétlését megakadályozza. (Csige József közbeszólása.)

Kedves Képviselőtársaim! Tegnap a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok megalakulása tizedik évfordulója tiszteletére megrendezett díszünnepségen Göncz Árpád köztársasági elnök úr  pohárköszöntőjében a következő jó tanácsot adta a jelentéstételre kötelezetteknek, nemcsak javasolta, hanem kérte is, hogy "Azok, akik bármilyen döntéshozó részére jelentést készítenek, figyeljenek arra, mi az, ami az általuk vizsgált folyamatban vagy eljárásban az átlagostól eltérő. Az
átlagból kirívó tény vagy esemény a lényeg, ha azt valaki belesimítja a háttérbe, elfedi a valós veszélyt. Egy jelentésnek nem szabad lekerekítettnek lennie, hanem be kell mutatni a sorból kilógó tényeket, mert azok hordozzák a valós események meghatározó elemeit."

Megnyugvással és egyetértéssel hallgattam tegnap a köztársasági elnök úr szavait, mivel a vizsgálóbizottság ebben a szellemben dolgozott egy éven keresztül, és a tisztelt Házhoz benyújtott jelentés az elnök úr tegnap megfogalmazott igényeinek teljes mértékben megfelel. (Szabados Tamás közbeszólása.)

Kérem a tisztelt Házat, hogy a jelentést jóváhagyólag vegye tudomásul, a határozati javaslatot pedig fogadja el. A vizsgálóbizottság nevében köszönöm azok figyelmét, akik türelmesen meghallgattak és kitüntető figyelmükkel megtisztelték és megbecsülték a bizottság valamennyi tagjának munkáját.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból. - ifj. Hegedűs Lóránt tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíván-e felszólalni. (Demeter Ervin jelzi, hogy nem.) A kormány jelen lévő képviselője nem kíván felszólalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a nemzetbiztonsági bizottság állásfoglalásának, illetőleg a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, a bizottság előadójának. (Csige József: Csak bátran, fiúk, csak bátran!)

NYITRAY ANDRÁS, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági bizottság a J/2235. számú jelentést és a H/2236. számú országgyűlési  határozatot 2000. február 22-én megtárgyalta.

A jelentést 8 igen, nem nélkül és 6 tartózkodás mellett elfogadta, az országgyűlési határozatot 8 igen, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgyszintén általános vitára alkalmasnak tartotta. (Vancsik Zoltán: Hány fős a bizottság?) Tehát közölhetem a parlamenttel, hogy mind a két irományt a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Keleti György bizottsági elnök úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

KELETI GYÖRGY, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasság elbírálása során az ellenzék - kivéve a MIÉP képviselője - vitatta a jelentés házszabályszerűségét. A Házszabály 36. §-ának (5) bekezdése ugyanis, amely a vizsgálóbizottság jelentésének tartalmáról szól, előírja, hogy a
jelentésnek tartalmaznia kell "A vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit a lefolytatott vizsgálat módszereire és megállapítására vonatkozóan". Ez nem valósult meg.

A bizottság ugyanis a jelentéstervezet vitája során olyan változatot kapott kézhez, amely nem tartalmazta a meghallgatottak észrevételeit. Ehelyett a bizottság kormánypárti többsége, a MIÉP szavazatával megerősítve, az MSZP és SZDSZ képviselői tiltakozása ellenére, felhatalmazta az elnököt arra, hogy a jelentés mellékleteit ő maga állítsa össze és nyújtsa be a jelentéssel együtt az Országgyűlésnek. Önmagában már ez a felhatalmazás ellentétes volt a Házszabállyal, a
jelentésnek ugyanis része a melléklet, de így nyilvánvaló, hogy a bizottságnak nem volt módja megvitatni a jelentést teljes terjedelmében.

A Házszabály előzőekben jelzett megsértése magában hordozta a további házszabálysértések lehetőségét is, amit a megfigyelési bizottság elnöke természetesen ki is használt, ugyanis nem az említett észrevételek teljes szövegét csatolta a jelentéshez, hanem önkényesen értelmezte és kivonatolta azokat eredeti szövegkörnyezetükből kiragadva. Így fordulhatott elő, hogy egyes észrevételek a jelentés mellékletében az ellenkező értelmet kapták, mint eredeti formájukban.
Illusztrációként csupán egyetlen példát: "S. T. meghallgatott észrevételében azt kifogásolta, hogy a jelentés a rá vonatkozó részeknél nem tartalmazza azt, amit a meghallgatás során előadott." Ez egy olyan észrevétel, amely a jelentés hiányosságára, pontatlanságára, illetve a valósággal ellentétes tartalmára mutat rá.

S. T. észrevételét a bizottság elnöke így fordította le: "S. T., meghallgatott a rá vonatkozó, illetve személyét érintő, jelentésben szereplő négy témakörhöz észrevételt nem fűzött." Ez nyilvánvalóan a valóság elferdítése, mondhatnám, meghamisítása.

Még súlyosabb a helyzet a jelentéssel összefüggő, önálló bizottsági indítványként benyújtott határozati javaslattal kapcsolatban. Ezt a dokumentumot a bizottság szövegszerűen egyáltalán nem tudta megvitatni, mivel az elnök nem terjesztette azt a bizottság elé, ezzel megfosztotta a bizottsági tagokat attól a Házszabályban biztosított joguktól, hogy álláspontjukat kifejthessék, és egyáltalán lehetőségük legyen a nevükben felhatalmazás nélkül benyújtott indítvány tartalmát befolyásolni.

Az elnök ezzel a kifogással szemben azzal védekezett, hogy a bizottság felhatalmazta őt a jelentés és a mellékletei benyújtására. Ezzel szemben mi az igazság? A határozati javaslat mint önálló bizottsági indítvány nem melléklete a jelentésnek. A bizottsági felhatalmazás nem terjed ki a bizottsági önálló indítvány szövegének bizottsági vita nélküli megállapítására és annak parlament elé terjesztésére. Bár az elnök azt állítja, hogy a határozati javaslat a bizottsági jelentésre vezethető vissza, azonban világosan megállapítható, hogy a bizottság más szöveget fogadott el, az elnök
egyszerűen megváltoztatta a szöveget, vagyis meghamisította a bizottság álláspontját. Ezek súlyos szavak, de amit az elnök úr tett, az még súlyosabb, a parlamenti demokrácia durva megsértése. Veszélyes precedenst jelent a parlament további működésére is, mert ezt követően bármelyik bizottsági elnök is felhatalmazva érezheti magát arra, hogy egy bizottsági vitát követően, annak tartalmát önkényesen értelmezve olyan szöveggel terjesszen be bizottsági önálló indítványt az
Országgyűlés elé, amelynek megvitatására a bizottságnak nem ad lehetőséget.

Mindezek alapján a bizottsági kisebbségnek az az álláspontja, hogy sem a jelentést, sem a határozati javaslatot az Országgyűlés érdemben nem tárgyalhatja, amíg annak házszabályszerű korrekciója meg nem történik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
 

Vissza a kezdőlapraVissza az előző oldalraVissza az elejére