„... mi 20 százalékos nyugdíjemelést ígértünk 1999-re, (a vezető kormánypárt) nem hajtotta végre a törvényben rögzítetteket, s 52 milliárdot a nyugdíjasokon takarított meg a költségvetésnek.”
Kovács nem állította, hogy végre is hajtották volna az ígért nyugdíjemelést 1999-ben, ha kormányon maradnak, s főként.arról nem szólt, hogy minek a terhére hajtották volna végre.

„... a gazdasági növekedés kétharmadát lehetne felhasználni a bérek rendezésére.”
Ez akár igaz is lehetne. Kovács azonban – bár nem közgazdász – itt óvatosan bánik a fogalmakkal: a „gazdasági növekedés” nem elég pontos kifejezés. Nem határozza meg továbbá azt sem, hogy melyik országban lehetne a növekedést a bérek rendezésére felhasználni. A „növekedés” jelentheti a GDP („bruttó hazai termék”) növekedését, ekkor azonban Kovács kijelentése nem igaz, mert a Magyarországon létrejövő GDP jelentős része külföldiek tulajdonába kerül. Az itt bekövetkező növekedést tehát jórészt más országokban (a külföldi tulajdonosok hazájában) lehetne a bérek növekedésére felhasználni. A hazai bérek növekedésére a GNI (”bruttó nemzeti termék”) használható fel, amely azonban lassabban nő, mint a GDP, s az általa lehetővé tett béremelkedés valójában megközelíti a Kovács által említett mértéket.

„... jelentős összegeket kell befektetni az oktatásba. Ma a magyar gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi, 1994 és 1998 között erre sajnos nem volt módunk, mert akkor a szakadék széléről kellett a gazdaságot visszarángatni.”
A „szakadék széle” 1994-ben: a GDP 3 százalékos (1995-ben 1,5 százalékos, 1996-ban 1,3 százalékos),
az ipari termelés 9,6 százalékos (1995-ben 4,6 százalékos, 1996-ban 3,4 százalékos) növekedése volt,
az infláció 18,8 százalékos mértéke (1995-ben 28,2 százalék, 1996-ban 23,6 százalék) volt.

„... amikor 1994-ben átvettük a kormányzást, a költségvetés hiánya a nemzeti össztermék majdnem 10 százalékát tette ki, a külkereskedelmi mérleg deficitje több mint 4 milliárd dollár volt évente, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladta a 3 milliárd dollárt, hogy a külföldi adósság 21 milliárd dollárt tett ki. Az MSZP-SZDSZ kormányzás négy éve alatt a fenti adatok felére-harmadára olvadtak.”
Az állami költségvetés hiánya 1994-ben a GDP 7,5 százalékát, 1998-ban 4,1 százalékát tette ki. Az államháztartás egyenlege (a központi költségvetés a társadalombiztosítási alapokkal és az önkormányzatokkal együtt számítva) 1994-ben a GDP 9,5 százaléka volt (Kovács László nyilván erre célzott), 1998-ban már csak 4,7 százaléka. E két adat közül az utóbbi négy év alatt valóban „a felére olvadt”, az előbbi azonban nem egészen – az így keletkezett társadalmi deficit (többek között éppen az oktatásban) azonban hosszú évekre elhúzódó, súlyos gondokat okoz, súlyosabbakat, mint amilyeneket a költségvetési hiány jelentett.
A külkereskedelmi mérleg deficitje 1994-ben 3,6 milliárd dollár, 1998-ban 2,4 milliárd dollár volt, a folyó fizetési mérleg 1994-ben 3,9 milliárd dollárt, 1998-ban 2,3 milliárd dollárt tett ki. Egyik sem haladta meg 1994-ben a 4 milliárd dollárt, és egyik sem csökkent még a felére sem, nemhogy a harmadára.
Az ország bruttó külföldi adóssága 1994-ben 28,5 milliárd, 1998-ban 23,2 milliárd dollár, az ország nettó külföldi adóssága 1994-ben 18,9 milliárd, 1998-ban 8,9 milliárd dollár volt. A Kovács által említett 21 milliárd félreértés (vagy félrehallás) lehetett. Az adósság mindemellett tényleg jelentősen csökkent a négy év alatt – de tudjuk, miért: a lakosság reáljövedelme ez alatt 8-9 százalékkal esett vissza, s a nemzeti vagyon jelentős részét külföldi kézre adták. Így könnyű az adósságot csökkenteni.

Vissza a kezdőlapra