"A Duna TV nem egyszerűen egy külön székház, hanem egy olyan szellemiség, amely egyedüli Magyarországon: a kulturális értékek és a szép magyar beszéd iránti maximális tisztelet, az erőszak távol tartása."

A idézet Pekár Istvánnak, a Duna TV új elnökének minapi interjújából való. Az elnök úrnak igaza van. Az erőszak távoltartása sajnos valóban csak a Duna TV sajátossága.

1999. június 1-én, már felszólaltam a parlamentben a képernyőről áradó erőszak okozta mérhetetlen károkról. A kormány akkor a médiatörvény módosítását helyezte kilátásba. A javaslat elkészült, de áldozata lett az ellenzék belpolitikai indítású csatározó kedvének. Maga a tény, hogy időnkét az erőszakmentes képernyő iránti igény szóba kerül, hogy aláírás gyűjtések vannak, hogy parlamenti képviselők füstölögnek, talán használt egy kicsit: az ORTT az erőszak és a halál megjelenésének némi csökkenését figyelte meg.

Ám mindez kevés. Nagyon kevés. Október elején egy nemzetközi konferencia foglalkozott a kérdéssel és azt kérte a parlamenti pártoktól, hogy "módosítsák a médiatörvény azon politikamentes paragrafusait, amelyek a gyermekek és a fiatalkorúak védelmét közvetve vagy közvetlenül szolgálják."

Miért kell védenünk az erőszak vagy a pornográfia televíziós kép eitől a gyermekeket? Amíg a halál vagy a bántalmazás a valós életben komoly és fájdalmas következményekkel jár, s a megtapasztaltak lelki feldolgozására is jut idő, a képernyőn látottak esetén ez nem így van. Következmények nélküli a verekedés de még a fegyverhasználat is. "Nem gondoltam, hogy meghalnak", mondta egy amerikai kisfiú, miután tömegvérengzést tartott az iskolában. Miből is gondolta volna? Napi tapasztalata, hogy a megsemmisített gyalogkakukk zavartalanul él tovább.

Javaslom, hogy a törvényhozás tegye meg, amit a jövendő védelmében megtehet. De ne csak a képernyőt hibáztassuk! A családoknak komoly eszközök vannak a kezükben. Rajtuk múlik, mennyi időt tölt a gyermek a képernyő előtt. Ha a család együtt éli a maga életét, ha vannak programjai, ha a gyermek központ és nem megoldandó feladat, akkor nem kerül már csecsemő korában a képernyő elé, hogy lekössék figyelmét a villózó fények és a változó zajok. Egyre több kisgyermekes család nem is tart televíziót: ez a védekezés egyik hatékony - s nemcsak a szegénységgel magyarázható - formája. Máshol a nagyobb hatású jeleneteket közösen dolgozza fel szüleivel a gyermek. Ha a család szétesőben van, a gyerek a számára nem kívánatos családi jelenetek elől a TV virtuális világába menekül, s ott ártalmas hatások érik: az erőszak, a halál látványa, a pornográfia, vagy akárcsak a durva, trágár beszéd.

A képernyőnek nemcsak a gyermekek felett van hatalma. A felnőttek számára nem olyan veszedelmes, mondják a hozzáértők. Ez a megállapítás csak a mértékről szól. A modern demokrácia sorsáért és jövőjéért aggódók a politikai marketing tudatbefolyásoló hatásaitól féltik a polgárok szabad mérlegelésen alapuló döntését. Ahogy a mosóport, úgy az erőszakos magatartást, sőt az általunk nem is kívánt pártot is ránk lehet tukmálni. A média, főleg elektronikus változatai, ellenőrizetlen vagy nehezen ellenőrizhető hatalommá váltak világszerte.

Amikor gyermekeink lelki egészségéért aggódom, állampolgári szabadságjogaimat is védem. Alapvető emberi jognak tekintem a befolyás mentes gondolkodáshoz való jogot. Információt szívesen fogadok, de dönteni magam szeretnék. S demokrácia csak addig lesz, amíg erre minden állampolgárnak meg van a szabadsága. Ma az a helyzet, ha kinyitjuk a leggyakoribb információ forrást, a televíziót, azonnal befolyás alá, általunk nem kívánt befolyás alá kerülünk.

A kereszténydemokraták meg akarják védeni a gyermekeiket az erőszak és a pornográfia ártalmaitól és biztosítani akarják az állampolgárok önálló gondolkodáshoz való jogát is. Jó lenne, ha minden jó szándékú erő együttműködne ezekért a célokét a Fidesz Magyar Polgári Párttal és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel!

Surján László dr.

Vissza a kezdőlapra