Az M1 Híradóval kapcsolatos cikk felvezető bekezdésével teljes mértékben egyet értek.
Az idézett Népszabadság cikk kifogásaival kapcsolatban talán őszintébb lett volna a Népszabi, ha a következő fél mondatban egy szót kicserél: "Arányosan dramatizált, pontosan, világos súlypontokkal megírt hírek " helyett "Arányosan dramatizált, pontosan, világos súlypontokkal átírt hírek " szöveget említhetett volna, amit viszont a nem közszolgálati TV-kben bőven találhatunk.
Ha már itt tartunk, egy további észrevételem volna a hírszerkesztésekkel kapcsolatban:
előszeretettel használják az "X.Y. cáfolta" kifejezést. Ez szerintem azt jelenti, hogy a kifogásolt állítás igaz voltát bizonyítékokkal alátámasztva tagadta. Ha valaki csak önmaga állítja egy állításról hogy az nem igaz, akkor csak a "tagadja" kifejezés használatát tartom elfogadhatónak.
L.Á.
Kedves László!
Először is - régi adósságomat törlesztendő - nagy örömmel gratulálok a nagyszerű honlaphoz. Jó is, friss is, tájékoztat is, és ha kicserélik talán a gépemet és a monitoromat, akkor nehézség nélkül fogom tudni olvasni az összes betűt. Most sajnos nagyon kellemetlen, raszteres a háttér, a narancssárga kockás, pöttyös háttérszínben sokszor elveszik az apró vörösbarna, bordó betű, alig olvasható, nagyon mozaikosan, mintha régi, hangyás képernyőt látnék. A tartalomra természetesen mindezen észrevételek nem vonatkoznak, kifejezetten jónak találom a megjelenést, az újdonságokat, a közvéleménykutatást, stb...
De
most a fölvetett lehetőségről, a m1 Híradójáról...
- Nekem kifejezetten tetszik, hogy a műsoridő meghosszabbodott, még azon az áron is, hogy többször elmondják röviden a tartalmat. Ezt persze lehet, hogy a kereskedelmi adóktól koppintották, de nem rossz. Ha éppen lekésem az elejét, van rá remény, hogy egy mondat erejéig mégis kapok némi információt az elhangzottakról. Ezt leszámítva is úgy tűnik, hosszabb vagy inkább valamelyest több lett a híradás.
- Idézet a Népszabadság cikkéből: " Az M 1 híradójában a jelekből ítélve minden marad a régiben csak a nézőknek hosszabb ideig kell nézniük az ismerős toporgást.
A szerkesztőség valamilyen furcsa meggyőződésből kifolyólag módszeresen lecsapolja a hírekből mindazt, ami izgalmas bennük. Arányosan dramatizált, pontosan, világos súlypontokkal megírt hírek helyett itt rendre szétbeszélt, túlbonyolított, monoton híreket gyártanak. Így a hírből kötelező iskolai feladat lesz, amely elvész az érdektelenség és a részvétlenség ködében. Nincsenek élek, hangsúlyok, nincsenek ezekben a mondatokban színek, csak a kongó kötelességtudat. Mintha a hír neutralitását összetévesztenék a hír jellegtelenségével. "
Ellentétben a cikk idézett részletével, egyáltalán nem találom a Híradóban a felsorolt kifogásokat. Talán a visszafogottság, a tárgyszerűség, úgy is mondhatnám, "hírszerűség" stílusa nem felel meg az újságírónak, nekem viszont nem hiányzik a szenzációhajhász, rémítgetős, botrányízű stílus. Hiába, aki egyszer a fokhagymás, erőspaprikás, borsos ételekhez van szokva, nyilván ízetlennek érzi az egyszerű sóval, ételízesítővel, gyengébb, de élvezhetőbb fűszerekkel készült étkeket. Talán az ízlelőbimbói váltak érzéketlenebbé...
A további fanyalgásokat nem idézném, de ettől függetlenül természetesen nekem is vannak kifogásaim, de nem így és nem ezek.
Tehát:
Papp
Endre gyakrabban szenved nyelvbotlásban, mint a többi bemondó. Igazából
azokat hiányolom, akiket újabban nem látok a híradóban. Talán elmentek,
vagy más adásban dolgoznak? Volt közöttük néhány igen jól szereplő fiatal
bemondó. A többi három (Barabás Éva, Acél Anna, Rábai Balázs) bemondóról
nem tudnék egyetlen elmarasztaló szót se ejteni. Szerintem világosan, érthetően,
kifejezően beszélnek.
Igaz
ugyan, hogy előfordult olyan eset is, amikor nem a bekonferált hírről jelent
meg a képsor, hanem a következőről, de ez a jelenség bármelyik híradónál
előfordult már. Nem érdemel külön említést sem.
A
miniszterelnöki poszterről szólván - amellyel a Népszabadság szerint időnként
ki van tapétázva a képernyő (idézet szabadon!!) - szvsz nem ártana egy
másik képre cserélni. Biztosan meg lehetne oldani. Nyilván időnként adódnak
olyan hírek, amikor csak a hír jut el a szerkesztőségbe, kép nem, így érthető,
hogy az esemény főszereplőjéről egyszerű képet közölnek.
A millenniumi zászlóátadásokról szóló kis hírek lehet, hogy a Népszabadságnak nem fontosak, de a hírben szereplő - egyébként talán soha szóba sem jövő - települések lakóinak bizony fontosak. Végül is a televízió mintha mindannyiunké lenne, egészen kicsi falvakban élőké is, nemcsak a fővárosiaké. Az egyéb hírekben úgyis sokszoros túlsúllyal szerepelnek budapesti hírek. Természetesen nincs kifogásom az események tudósítása ellen, végül is egy baleset vagy bármi váratlan esemény helyszíne Budapesten hamarabb elérhető a TV-stáb számára, mint pl. Legalsószentbenedek 17 házából a negyedik, ahol ugyanúgy bármi megtörténhet, mint Budapest XVIII. kerületében. Ugyanez vonatkozik a "marginális balatoni vagy tiszai póthírek" lekicsinylőjére. Az ország lakosságának 80 százaléka NEM Budapesten él. A Népszabadság pedig tanulhatna egy kis szerénységet. Föltéve, ha nem értelmező szótárban kell utánanéznie, mit is jelent a fogalom.
