Vissza
a kezdõlapra
Kereszténydemokrata Hír-Lap 2001. január 19.
Évezredzáró
A négy napos karácsonyi és a három napos újévi munkaszünet szinte egyetlen hosszú ünnepsorrá nõtt össze és ez is hozzájárult ahhoz a felszabadult, vidám, családias és baráti hangulathoz, amely ezt a hármas - év-évszázad-évezred - fordulót átszõtte. Ez nem csak a minden eddigit felülmúló kereskedelmi forgalomban fejezõdött ki, hanem az ünnepi istentiszteletekre megtelt templomok képében és a szilveszteri mulatságok utcára vonult tíz- és sokszázezres sokaságainak önfeledtségében is. Ezen az évvégen országunk nagyon hasonlított a szabad és jómódú, töretlenül fejlõdõ népek és országok tévében mutatott képéhez. Fények és csillogás, zene, ének, vidámság, tûzijátékok, pezsgõsüvegek és petárdák durrogásai között léptünk át a harmadik évezredbe. És nem kell ezt sem megbánnunk, sem szégyellnünk. Az ünnep azért is van, hogy felfrissüljünk, kiemelkedve a fárasztó hétköznapok világából és együtt legyünk másokkal. És a vallásos embereknek is szabad felszabadultan és vidáman szórakozniuk, ellentétben azzal a közhiedelemmel, hogy a kereszténység valami savanyú, unalmas és életidegen magatartást jelent.
Csak egy példa: a tûzijátékra összesereglõ sokszázezernyi fiatalon, a közéjük vegyült gyerekeken és szülõkön semmi nem látszott abból a kábítós-bûnözõ-szexmániás arculatból, amivel a médiumok riogatnak. Õk - akik ott voltak - nem láthatók a hétköznapokon, mert az iskolapadokban ülnek vagy a munkahelyükön végzik a feladataikat. Õk vannak többen. Rájuk épül a jövõ.
Zárszámadás
"...A gazdaság az elmúlt 5 és fél évben 22-23 százalékkal nõtt, kétszázezerrel több embernek van állása, az infláció... 31 százalékról tíz százalékra mérséklõdött. Az ipari termelés ötven százalékkal meghaladja az 1989-es szintet, a feldolgozóipari termelés annak duplája. 1990-ben a teljes magyar export... nem érte el a nyolcmilliárd dollárt. Az idei év végén viszont megközelíti a harmincmilliárdot. Az ország devizaadóssága 21 milliárd dollárról hatmilliárdra csökkent, az állam eladósodottsága összességben a GDP 90 százalékáról 60 százalék körüli szintre esett. A lakossági jövedelmek mértéke átlagosan eléri, tán meg is haladja az 1990-es csúcsot. Igaz... nagyon sokan... lényegesen rosszabbul élnek, mint a rendszerváltozás elõtt. De mi történt volna, ha nincs rendszerváltozás? Akkor ma Magyarország minden lakosa lényegesen rosszabb színvonalon élne most, mint tíz éve. Ez igaz a változás nyerteseire, de veszteseire is... Mert azokban az országokban, amelyekben az átalakulás elhúzódott, halogatták a reformokat... még ma is 40-50 százalékkal alacsonyabb a nemzeti össztermék szintje, mint egy évtizede. Igaz ez a szovjet utódállamok többségére, de Bulgáriára, Romániára, másokra..."
Mielõtt bárki átlátszó kormánypropagandára gyanakodnék, eláruljuk, hogy a hosszú idézet Surányi Györgynek a Nemzeti Bank elnökének a Népszabadság karácsonyi számában megjelent beszélgetésébõl származik. Tudva azt, hogy Surányi viszonya a kormánnyal nem felhõtlen, Csurka és Torgyán pedig rendszeresen lemondatnák, nehéz lenne nagyobb dicséretet találni a rendszerváltás teljesítményére, mint Surányi szavait. És a felsorolt javulás nagyobb része 1998 utánra esik, a jelenlegi kormány munkája még akkor is ha alapjait az elõzõ kormányok rakták le.
Mennyire más ez a nyilatkozat, mint Szekeres Imrének a költségvetési vita szavazása elõtti beszédében elhangzott mondata, az MSZP frakció immár hagyományossá vált stílusában, a kormány javaslatáról: "Adtak a sz..nak egy pofont." Mondta ezt az MSZP egykori vezérszónoka arról a költségvetésrõl, amely idén 40, jövõre 50 ezer forintban minimálta a béreket. Évente kárpótolja a nyugdíjasokat az esetleges inflációs veszteségért, tízmilliós beruházásig adómentességet ad a kisvállalkozóknak, minden lehetséges formában támogatja a gyermeknevelést, az ingyenes iskoláztatást, kedvezményes hiteleket ad lakásszerzéshez és az egyetemisták önfenntartására. Százezrével támogatja az új munkahelyek megteremtését, hatalmas összegeket fordít új autóutak építésére, az ipar, a tudomány, a mezõgazdaság és az egészségügy reformjára, csökkenti az inflációt, korszerûsíti a hadsereget, mindezt egyidejûleg.
Az MSZP, mikor kezében volt a hatalom és választásra készült, még csak ígérni sem merte azt, amit a jelenlegi kormány véghezvitt és véghezvisz. Õk egyet tudtak, kiárusítani a nemzeti vagyont és a bankokon keresztül lecsípni belõle a maguk busás hasznát.
Ennek a feladatnak a szolgálatában kellett a rendszerváltás után is fenntartani azt a bécsi bankot, a CWB-t, ami valamikor a kommunista titkosszolgálatok piszkos ügyeit intézte, és 1990 után ugyanazt tette a külföldre menekített titkosszolgálati és pártvagyonokkal.
Ha a kormányfõ a sikerek között megemlíti az állami bevételek magánzsebekbe történõ kicsempészésének végét, vagy azt, hogy az alvilág pénzügyi gondokkal küzd, akkor biztosra vehetjük, hogy a Postabank és az MNB bécsi leánybankjának dicstelen története ezzel kapcsolatos. Amikor az ellenzék azon háborog, hogy a kormány százmilliárdokat tud adótöbbletbõl hasznos célokra fordítani - és ez nem szerepel a költségvetésben - akkor nyilván az fáj nekik, hogy az õ kormányzásuk alatt ezeket a többletjövedelmeket milyen vidáman lehetett "elszivárogtatni".
Közvélemény
A közvéleménykutatók már másfél éve az MSZP biztos fölényét mutatják ki a Fidesszel szemben és mostanra ez úgy alakult, hogy a baloldali pártok összesített támogatottsága is felülmúlja az összes jobboldaliak együttes eredményét. Viszont mindkettõt külön-külön felülmúlja a nem választók tábora. Az értékelõ politológusok állandóan a Fidesz visszaesésérõl beszélnek. Valójában, ha a százalékokat átszámítjuk abszolút számokra, a Fidesz támogatóinak tábora nagyon stabil, érdemben ma sem kisebb az 1998-ban a Fideszre leadott szavazatoknál. Igaz, hogy az MSZP akkori táborához képest ma fél-háromnegyed millióval több szavazatot kapna, vagyis annyit, mint 1994-es abszolút gyõzelme idején.
Akkor azonban nem volt a jobboldalon olyan párt, amely hasonló erõt mutatott volna fel. Ha ma lennének a választások, lehet, hogy az MSZP megnyerné, de aligha kapna abszolút többséget és partner hiányában csak kisebbségi kormányt alakíthatna.
Ha ugyanis csak egyetlen nagy párt áll sok kisebbel szemben, mint 1990-ben az MDF és 1994-ben az MSZP, az az egy párt viheti el az egyéni választókerületek döntõ többségében a mandátumokat. Ha azonban két, nagyjából egyenlõ erejû párt van, akkor az egyéni mandátumok többségét az nyeri, aki a második fordulóban a kiesõk szavazóit el tudja hódítani. Akkor pedig az dönti el a kormányalakítási képességet, hogy kinek van erõsebb társa a még bejutók között. Ez a harmadik párt lehet a mérleg nyelve.
Mulatságos színfolt a népszerûségi kimutatásban Orbán Viktor hónapok óta szilárdan õrzött 13. helye. Ez a tény, hogy pont a 13. helyen áll, miközben mindenki más helye állandóan változik, ékesen bizonyítja a felmérés manipuláltságát.
Nagy bajban lehetnek azok, akik a stupid, babonás emberek befolyásolhatóságára számítva ezzel a "szerencsétlen" 13. számmal is próbálják a miniszterelnököt lejáratni. Szerencsére felvilágosult, hívõ keresztények nem hisznek az efféle primitív módszereknek, az egész agyament listának, Göncz Árpád tíz éves elsõ helyével együtt. Mindez a "pártatlan" korszerû, tudományos világnézetet valló Népszabadságban.
Az embernek az a benyomása, hogy pártok népszerûségi mutatóit lényegében hûen közlik a közvélemény kutatók, ám a politikusok népszerûségét erõsen manipuláltan tálalják elénk. Két okai is van ennek. A pártokat több, egymástól független cég is méri, a politikusok népszerûségével csak egy helyen foglalkoznak. A pártok esetén legalább négyévenként, a választások alkalmával, kiderül a valóság, a politikusok esetén soha. Így született meg a tétel: Magyarországon nem lehet a politikusok népszerûségét a választók szavazataira átalakítani.
A "harmadik erõ", avagy "a mérleg nyelve"
Nálunk bõven van jelentkezõ a "harmadik erõ" szerepére. A jobboldalon, elsõ helyen áll ebbõl a szempontból a Kisgazdapárt, amelynek, ha választási megállapodást köt a Fidesszel, bizonyos körülmények között van esélye a parlamentbe jutásra.
Az FKGP elnöke kötelezte is magát, hogy a választások után a Fidesszel koalícióban kíván újra részt venni a kormányzásban. (Olykor azt ígéri, hogy a koalíción belül az FKGP lesz az erõsebb párt. Ezt azonban ma már senki sem veszi komolyan.) Sokkal nagyobb gond, hogy a parlamenti küszöb alá ne süllyedjen a támogatottsága. Mert jelenleg a közvéleménykutatók szerint legfeljebb 2-3 százalékra számíthat és ha külön indul, akkor ennyi szavazat elvész és az FKGP komolyan veszélyezteti a jobboldal gyõzelmét.
Az elmúlt hetek botrányai és mûbotrányai azonban azt bizonyítják, hogy az FKGP mint koalíciós partner nagyobb gondot okozhat, mintha ellenzéki lenne. Jelenleg valóban rajta múlik, hogy a kormány képes-e kitölteni a négy évre szóló megbízását. Politikusai egy részének szakmai felkészültsége hiányos. Súlyos etikai problémákat okoz, hogy egyesek a politikát valóban csak saját érdekeik érvényesítésére, gyors gazdagodásra próbálják felhasználni. Szemmel látható, hogy Torgyán József FKGP elnök nem minden esetben képes a frakciót kézben tartani. Az a körülmény, hogy annak idején pénzügyi feltételekhez kötötte a képviselõjelöltek kiválasztását és az alkalmasság kérdése elsikkadt, azzal járt, hogy korrumpálható elemek keveredtek a politikusok közé. Székely Zoltán, akirõl ez már kiderült, nem áldozat, hanem olyan személy, aki eleve üzletet akart csinálni a politizálásból. És azt is tudni lehet, hogy ezt mások is tudták róla. Ez megnehezíti a Fidesszel közös jelöltek állítását és a megállapodást a majdani választásokon. Eredetileg 2000. végére a Fidesz és összes szövetségesei között meg kellett volna kötni a megállapodásokat. Errõl ma már szó sincs, például azért, mert még nem lehet tisztán látni ki, kicsoda az FKGP-ben.
Az új év szerepcserékkel és lemondásokkal kezdõdött a pártban. Ez bizony csapda-helyzet, amelybõl csak az FKGP öntisztulásával lehet kikeveredni.
A "mérleg nyelve" szándék vezérelte a Békejobb 2000 alapítóit is. A féloldalasra sikerült alakulat, amelyben a néhai nagy-MDF különbözõ töredékei vesznek részt, semmivel sincs jobb helyzetben, mint az MDF a legutóbbi választások óta. Ezért a Békejobb elemi érdeke volna, hogy a partnereit irritáló önállóskodási nyilatkozatok helyett a koalícióban való kitartásra késztesse maradék híveit.
Az MDF egyes meghatározó személyiségeit szereptévesztés jellemzi, és ebben Giczyre emlékeztetnek. 1995-ben a Fidesz 1/3-1/3 alapon választási megállapodást ajánlott az MDF-ek és a KDNP-nek. Ezt az akkor még 8 százalékos MDF azzal utasította el, hogy neki 40 százalék jár. (Giczy pedig azt képzelte, hogy Torgyánnal jobb megállapodást tud kötni - sõt, õ veszi át Torgyán szerepét. Most attól aggódunk, hogy nem Torgyán fogja-e Giczy útját követni a semmibe.) Az MDF nem hitte el, hogy sosem volt 40 százalékos párt és hogy akkorra már Csurka elvitte a maga 3-4 százalékát és sokan mások is - Maczótól Király B. Izabelláig lecsipkedtek jó néhány százalékot. Végül Szabó Ivánék MDNP-je megfelezte még a maradékot is. Ennek ellenére az MDF még mindig nagy pártnak képzeli magát, és például az MKDSZ-szel egyáltalán nem hajlandó egy asztalhoz ülni, sõt a Fidesszel szemben is erõt próbál felmutatni.
De a mérleg nyelvének szerepét szánta az SZDSZ-nek Demszky Gábor is azzal az abszurd kiegészítéssel, hogy az SZDSZ csak abban az esetben lesz majd hajlandó szövetséget kötni az esetleges gyõztessel, bárki is legyen az, ha a partner Demszkyt választja meg miniszterelnöknek.
A mérleg nyelvének negyedik esélyese a MIÉP, élén Csurka Istvánnal. Neki jórészt a mai ellenzék szánná ezt a szerepet, abban a reményben, hogy a Fidesz és szövetségesei, a választások után, még ha relatív többséget szereznek is, Csurkáék támogatása nélkül nem tudnak kormányt alakítani. Ez az elképzelés egyben kifejezi az MSZP-nek azt a leplezett félelmét is, hogy elveszíti a választást.
Világos, hogy egy mérlegnek csak egy nyelve lehet, a négybõl tehát három mindenképen kiesik. Õk néhány százalékos eredményükkel azt az oldalt gyengítik, amelyet szavakban erõsíteni szeretnének.
Ebbõl a helyzetbõl a kiút csakis egy tisztességes, fenntartások nélküli, egymást tiszteletben tartó és a megállapodást mindenben végrehajtó, kölcsönösségen alapuló, az erõsebb partnerre, vagy partnerekre is kötelezõ szövetségi megállapodás lehet. Az MKDSZ, amely ugyan nem párt, de a politikai élet és a parlament aktív résztvevõje, csak ilyen együttmûködésben lehet érdekelt.
Az MDF szerepe
Errõl ma már nemcsak a színfalak mögött, de a nyílt színen is vita folyik. Harrach Péter, az MKDSZ társelnöke Karácsony elõtt úgy nyilatkozott, hogy az MDF egy konzervatív töredék-párt, amelynek csak a Fidesszel szoros együttmûködésben van esélye 2002-ben. Dávid Ibolya, az MDF elnöke erre reagálva arra hivatkozott, hogy 2002 tavasza még messze van, addig kár jósolgatni.
Erre csak az lehet a válasz, hogy 1998 sincs még olyan messze, hogy ne emlékezhetnénk az akkori huzavonára. Az MDF szinte az utolsó pillanatig halogatta a megállapodást, inkább szeretett volna Giczyvel és a FKGP-vel összehozni valamilyen blokkot és végül csak az mentette meg a biztos kieséstõl, hogy megállapodott a közös jelöltekrõl. De a listája így is elvitt három és fél százalék szavazatot a jobboldaltól. Dávid Ibolyát, az MDF elnökét megtéveszti saját egyéni népszerûsége. Nem veszi észre, hogy ma már az õ népszerûségét a baloldal hívei hizlalják, mert nekik tetszik, hogy vonakodik a Fidesz-megállapodástól. Ez világosan érzékelhetõ a média beszélgetõ-mûsoraiban, ahol a mûsorvezetõk és baloldali kérdezettjeik vállvetve dicsérik.
Az MKDSZ a küldöttgyûlés után
Úgy látszik, hogy az évekig agyonhallgatott MKDSZ lassan erõsíteni tudja jelenlétét a médiában. Az utóbbi hetekben több írás is foglalkozott különbözõ, MKDSZ-t érintõ kérdésekkel. A sajtó folyamatosan ír Rapcsák András hódmezõvásárhelyi lépéseirõl. Eleinte azt akarták elhitetni, hogy rettentõ leszámolásra készül, most azonban már az õ nyilatkozatai alapján tudósítanak a város súlyos gazdasági problémáiról. Az új egészségügyi miniszter, Mikola István hivatalbalépése kapcsán is szóba került kereszténydemokrata kötödése.
A Magyar Nemzet december 27-én "Erõsödik vidéken az MKDSZ" címmel közöl tudósítást Gyõr megyébõl, amelynek - miután Kapuváron és Csornán is létrejött az alapszervezete, a megye minden városában van már képviselete. A kapuvári polgármester, Bíró Péter, aki eredetileg KDNP jelöltként gyõzött, elhagyva a pártot, belépett az MKDSZ-be, Csornán pedig Háncs Károly önkormányzati képviselõ alakított MKDSZ szervezetet. Mindezt Somogyi Tivadar, gyõri MKDSZ-elnök nyilatkozta, aki egy ideig maga is Giczyt támogatta. Azt pedig Csorba Dezsõ Gyõr megyei elnök küldöttgyûlési beszámolójából tudjuk, hogy a megyében az MKDSZ gyakorlatilag átvette a KDNP egykori szerepét.
Más természetû problémáról számol be a Népszabadság december 16-án, miskolci tudósításában. Röviden már többször foglalkoztunk az ottani MKDSZ és Fidesz szervezetek kapcsolatával. A városban a Fidesz jórészt a régi, erõs kereszténydemokrata szervezetnek köszönheti 1998-as sikerét, és ezt nem látja be, hanem iparkodik az MKDSZ képviselõit az egyik országosan legismertebb polgármesterrel Kobold Tamással együtt háttérbe szorítani. Ezért a cikk szerint küszöbön állt a városvezetésben a Fidesztõl független, önálló MKDSZ-frakció megalakulása, a kereszténydemokrata politikai arculat megõrzése érdekében. Az újság azt írja, hogy a 95 százalékos ismertségû, 62 százalék népszerûséggel rendelkezõ Kobold Tamásról kevesen tudják, hogy MKDSZ-es, legtöbben azt hiszik, hogy a Fidesz, sõt számosan, hogy a KDNP politikusa.
A Miskolcon elõállt helyzet annak következménye, hogy az 1998-as Fidesz-MKDSZ megállapodást a helyi Fidesz-csoportok saját érdekeik szerint értelmezték és a kétségtelen országos erõfölénnyel visszaéltek olyan helyeken, ahol ez az ottani viszonyok szerint nem állt fenn.
Egy másik típusú konfliktussal is több ízben foglalkozott a sajtó, ez Budapest Belvárosában keletkezett. 1998-ban - Fidesz az addigi három MKDSZ képviselõt, közöttük Deák András, addigi alpolgármestert, az MKDSZ budapesti elnökét nem volt hajlandó közös jelöltként támogatni. Helyettük a Fidesz saját, újsütetû jelölteket állított és az MKDSZ, hogy a kormánykoalíciót ne gyöngítse, nem indított ellenjelölteket. Két év után a kétes múltú FIDESZ-képviselõk - négyen - felrúgták a koalíciót, az összes gazdasági vezetõ pozíciókat maguknak követelve és összeszövetkeztek az eddig ellenzéki MSZP-SZDSZ képviselõkkel. A gazdasági kulcspozíciók elfoglalási szándéka mögött az áll, hogy az ál-Fideszesek valójában a Szcientológia "Egyház" tagjai. Jelenleg itt a hódmezõvásárhelyihez hasonló súlyú feszültség áll fenn.
Az MKDSZ természetesen az ilyen ügyek ellenére következetesen a jobbközép összefogás híve, de a tanulságokat levonva törekszik egy félre nem érthetõ megállapodás keretében az Unió létrehozására. De addig is a 2002-es választási gyõzelemre.
Az MKDSZ megnyilvánulásai közé tartozik egy Varga László országgyûlési képviselõvel készült születésnapi beszélgetés a Népszabadság december 18-i számában és Laci bátyánk írása a december 29-i Magyar Nemzetben. Mindkét publikáció hitvallás a magyar kereszténydemokrácia nagy múltja, mai létezése, jövõje és eszmeisége mellett. Két parlamenti felszólalásban is hasonló kérdésekrõl szólt Varga László, amikor megemlékezett 1956-ról, illetve amikor az MSZP eszmeiségének hiányát firtatta.
Kovács László ugyan - ígérete ellenére - mai napig sem tájékoztatta Varga Lászlót a szocialista értékekrõl, de meglepõ helyen kaphatunk választ erre, Békesi László volt MSZP-pénzügyminiszternek egy gazdasági tárgyú cikkében. Békesi - aki szerepelt már a Barankovics Akadémián is, úgy látja, hogy közelednek egymáshoz a keresztény és a szocialista elvek, pontosabban a Centesimus Annus enciklika és a Szocintern hat évvel késõbbi 1997-es New-Yorki határozata. Ez nem kizárt, hiszen a szocdemek már messze eltávolodtak az ortodox marxizmustól, de kérdés, hogy a magyar szocialisták milyen irányba? A pápai enciklikák olvasgatása nem jellemzõ rájuk, amint azt kapitalista gyakorlatuk és egyre trágárabb parlamenti megnyilvánulásaik jelzik. Erre figyelmeztette Varga László levélben Gyimóthy Géza parlamenti alelnököt, aki nem utasította rendre a trágárul beszélõ Szekeres Imrét.
Hírek a KDNP-rõl (A KDNP két választmánya)
Melyik KDNP-rõl? A (törvényes) KDNP november 4-én választmányi ülést tartott. Miután az 1997. június 21-i állapotnak megfelelõ választmány határozatképes volt, olyan döntés született, hogy a továbbiakban a "törvényes" jelzõ használata nélkül is ez a testület tekintendõ a törvényeknek megfelelõ KDNP-nek.
Az ülés elõzményeként a Választmány tagságának az alapszabályban meghatározott számú tagja levélben szólította fel Giczy György elnököt és Mizsei Zsuzsanna választmányi elnököt, hogy a választmányt a bírósági határozatoknak megfelelõ személyi összetételben hívják össze. A két felszólított ennek az indítványnak nem tett eleget, ezért a Választmány kénytelen volt egy intézõbizottság meghívására megtartani ülését. A választmányon a még érvényes szavazati joggal rendelkezõ 224 tagból 123 volt jelen. A határozatképesség érdekében, az MKDSZ elnökség döntésének megfelelõen jelen voltak néhányan a KDNP választmányi tagsággal rendelkezõ MKDSZ-tagok közül is: Varga László, Kovács K. Zoltán, Keresztes Sándor egykori DNP képviselõk, Harrach Péter, Rapcsák András ás Básthy Tamás országgyûlési képviselõk, Csépe Béla, Kovács Kálmán volt KDNP képviselõk.
A KDNP választmány tisztújítást tartott és a KDNP elnökévé, egyben a Választmány elnökévé választotta dr. Varga Lászlót. Alelnökök: Kovács K. Zoltán, Rapcsák András és Ursprung János. Fõtitkár: Szakolczai György. Választmányi titkár: Bassola Zoltán. A KDNP székhelye: Budapest, XII. Kis János altbn. u. 21. A KDNP választmánya számos, a jelenlegi helyzetnek megfelelõ alapszabály-módosítást határozott el és az ülés jegyzõkönyvét elfogadás végett benyújtja az illetékes bíróságnak.
Könnyebb érthetõség kedvéért el kell mondanunk, hogy ezt az ülést abban a meggyõzõdésben hívták össze a résztvevõk, hogy a bíróságok ezek után kénytelenek lesznek komolyan mérlegelni, mi legyen a KDNP további sorsa? Hiszen a választmány, azon a kritériumon kívül, hogy "ismeretlen helyen tartózkodó" elnöke, Mizsei Zsuzsa nem hívta össze, mindenben megfelelt a KDNP eredeti alapszabályának. A folytatást talán még meg is könnyíti, hogy a KDNP alapszabályát és a párttörvényt folyamatosan semmibe vevõ Giczy György volt elnök, már az ülést megelõzõen feljelentést tett az ügyészségen. Beadványát elutasították.
A Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálta elõzõ ítéletét és december 12-én a KDNP 1997-es választmányának összehívását indokoltnak látva ezt az ügyet visszautalta az elsõ fokú bírósághoz. Ezek után a bíráknak meg kell határozniuk a választmány összehívásának módozatait, egyebek közt azt is, hogy ha az idézések elõl bujkáló Mizsei Zsuzsa továbbra sem hívja össze, mi történjék.
A KDNP esélyei
Más kérdés, hogy a történtek után a KDNP hogyan tud bekapcsolódni a politikai életbe. Mindazok, akik a pártban valamikor országos jelentõségû szerepet játszottak és a politikában reprezentálták a kereszténydemokráciát, nagyrészt az MKDSZ-ben tömörülnek, kis hányaduk más pártokhoz csatlakozott. A KDNP vezetésének az az elképzelése, hogy megállapodást köt az MKDSZ-szel. Csakhogy a tényleges döntés a parlamenti pártok kezében van. Velük történõ megállapodás nélkül az országos politikában részt venni lehetetlen.
Az országos politikában minden hely máris többszörösen foglalt, az összes, még számottevõ pártok minden helyre jelölteket állítanak. A folyamatban lévõ választási megállapodások biztosítják a jelöltek többoldalú támogatását, és elsõbbséget élveznek azok, akik jelenleg is valamilyen mandátummal rendelkeznek. A KDNP nem MKDSZ-es tagjai közül ilyen mandátumnak ma senki sincs birtokában, hiszen a KDNP 1998-ban elvérzett. A KDNP-nek tehát csak a még általa birtokolt önkormányzati helyeken van esélye. Az erre vonatkozó megállapodásokat helyben kell majd megkötni. Az MKDSZ, amennyiben a KDNP helyi képviselõi erre igényt tartanak, ezeknek a megállapodásoknak megkötésében tud támogatást nyújtani, de számit a KDNP együttmûködésére az MKDSZ jelöltjei esetében.
Hogy a bírósági eljárások mennyi idõt vesznek igénybe, és hogyan végzõdnek, azt ma még nem lehet kiszámítani. A jövõ útja pedig a teljes jobboldali összefogás az Európai Néppárt, az EPP keretében, ahol már valamilyen jogállással rendelkezik az MKDSZ, a Fidesz MPP, az FKGP és az MDF is.
Giczy és a politika
Giczynek az MSZP irányába tett lépései óta megélénkült a még létezõ támogatóinak távozási hajlandósága. Így például a lapok többször is hírt adtak arról, hogy a Békés megyei KDNP felfüggeszti tevékenységét, de nem csatlakozik másokhoz sem. Más megyékben több alapszervezet testületileg kíván az MKDSZ-hez csatlakozni.
Kovács László MSZP elnök november 25-én a Magyar Hírlapban, Demszkynek, mint esetleges szövetségesének távolmaradása esetére számításba vette a KDNP-vel, pontosabban Giczyvel való együttmûködést. Szerinte: "van 10-12 százalékot kitevõ olyan kereszténydemokrata szavazó, aki soha nem hitte, hogy a Fidesz... karikacsapásra kereszténydemokrata szellemiségû párttá változott... Ez az árván maradt keresztény érzelmû réteg vélhetõen azt mérlegeli, hová álljon 2002-ben. Megszólításukat fontosnak tartom. Hogy végül melyik párt mellé állnak, azt nem tudom, de ez a párt partnerünk lehet". Nosza!
Történt azonban valami, amibõl bepillantást nyerhetünk a KDNP jelenlegi belsõ helyzetébe. Ez egy állami számvevõi vizsgálat volt a KDNP-ben. Megállapítása, hogy 285 millió forintot bizonylat nélkül könyveltek és az utalványozások 80 százalékát Bartók Tivadar elszabálytalankodta. A 285 millió ismerõs szám. Úgy hírlett, hogy a KDNP, eredetileg 60 millió forintos adóssága Giczy mûködése alatt ennyire hízott fel. Ezt tehát most már biztosan tudhatjuk. A könyvelési manipulációból pedig logikailag az következik, hogy Giczy a székházat valóban eladta, mégpedig lehet, hogy magának a hitelezõ banknak. De ha másnak, akkor is a vételárból 285 milliót egyenesen a hitelezõ kapott meg és ezt a mûveletet Giczyék nem tudták szabályosan elkönyvelni. Hogy a vételár ezen felüli maradékával mi történt, arra következtethetünk Bartók Tivadar szabálytalan utalványozásaiból, amelyek az ÁB jelentése szerint Bartók Tivadar javára történtek. Ezen felül kap még a KDNP mûködési költségre a Kincstártól 45 és fél millió forintot évente. Van mibõl utalványozni. Reméljük, hogy az ÁSZ és a Pénzügy nem elégszenek meg az ejnye-ejnyével. (De eddig megelégedtek, számtalan kérés és figyelmeztetés ellenére.)
APEH - Népszámlálás - Egyházak
Közeleg a tíz évenkénti népszámlálás és a háború óta most elõször nyílik lehetõség a felekezeti hovatartozás hivatalos felmérésére. Nagyon fontos, hogy minél többen, lehetõleg mindenki hitvallást tegyen arról, melyik egyházhoz tartozónak vallja magát. Ugyancsak elõször történik felmérés arról, hogy melyik népcsoporthoz tartozónak vallja magát az állampolgár - függetlenül anyanyelvétõl mert hiszen ma gyakorlatilag szinte mindenkinek magyar az anyanyelve. De a számtalan kisebbségi önkormányzat tanúsítja, hogy még ma is léteznek náluk népcsoportok. Az õ - statisztikailag is kimutatható számukra is szükség van a tisztánlátáshoz, a nemzetközi kapcsolatok kölcsönössége érdekében, hogy ne érje népünket örökösen az a vád, hogy elnyomja a kisebbségeket - ha vannak.
Ugyancsak közeleg az évenkénti adóelszámolás napja is. Néhány éve lehetõsége van a személyi jövedelemadót fizetõknek, hogy adójuk egy százalékát valamelyik egyháznak, másik egy százalékát egy közhasznú egyházi vagy világi szervezetnek a javára engedjék át. Nagyon fontos, hogy az egyházak fenntartása érdekében ez megtörténjék és fontos azért is, mert megkönnyíti a tisztánlátást az állam egyházi hozzájárulásának elosztásában.
Szeptemberben közzétették az 1999-i egy százalékok megoszlásáról szóló adatokat. Ezekbõl jó néhány tanulság vonható le. A három és félmillió SZJA fizetõbõl kb. hétszázezren rendelkeztek az 1 százalékról, ebbõl 523 ezren utalták egyházi célokra az adót, a többiek az árvízkárosultaknak. Az egyházi célra megajánlott adó 1,6 milliárd forint volt. Ebbõl kerek egymilliárd jutott a katolikus egyháznak, 334 millió a reformátusoknak, 100 millió a lutheránusoknak. A rendelkezõk 63 százaléka 333 ezer fõ katolikus, 20 százaléka 107 ezer fõ református, 6 százaléka 31 ezer fõ lutheránus. A Hit gyülekezetének 8 ezer, a zsidó hitközségeknek 6, a Krisna tudatúaknak 6, a Jehova tanúinak 5, a baptistáknak 3, az unitáriusoknak másfélezer támogatója volt. Szcientológus 800 fõ.
Ha a mai ismeretek szerint három fõs családokkal számolunk, akkor ez, figyelembe véve az 523 ezer átutalón belüli százalékos megosztást, eléggé pontosan megfelel a szociológusok felméréseibõl ismert adatoknak. Igaz, hogy a nyugdíjasok általában nem fizetnek személyi adót, de nyilván az õ megosztottságuk is az adófizetõkével azonos. Ezek a számok igazolják, hogy a lakosságnak 60-63 százaléka katolikus, 15-20 százaléka református, stb, és összességében közülük 15-20 százalék a gyakorló vallásos ember, aki adójáról rendelkezett, illetve nyugdíjas, vagy családtagként vallásos családban él.
Ha a felekezetenként egy fõre esõ szja-t és ennek alapján a fizetett adót vesszük figyelembe, az egyes vallásos rétegek jövedelmi viszonyait is megbecsülhetjük. Ennek alapján a történelmi egyházak tagjai átlagos jövedelemmel rendelkeznek, ugyanúgy a baptisták, a szcientológusok, krisnások. A jehovisták egy fõre esõ jövedelme alig fele az átlagnak. Számos kis és egzotikus felekezet kétszer-háromszor akkora jövedelemmel rendelkezik, mint az átlag. Ennek valószínû oka, hogy külföldrõl itt tartózkodó, vagy ide települt-menekült gazdasági szakemberek vagy kereskedõfélék. A legmagasabb jövedelmet a 49 anglikán vallású adózó vallotta be.
Hírek - események
A Barankovics Akadémia november 29-i Pódiumán Farkas Péter docens, volt fõvárosi képviselõnk "Épül-szépül Fõvárosunk? Látszat és valóság" címmel tartott elõadást. Hasonló témájú írása jelent meg a Magyar Nemzetben is.
A Széchenyi Körben december 1-jén Mihály Mária a hadizsákmánnyá lett magyar mûkincsek sorsáról, Szakolczai György pedig "A magyar külgazdaság alapproblémája" címmel tartott elõadást. Megemlékeztek a 200 éve született Vörösmarty Mihályról is.
Ugyanazon a napon a Pro Patria Összefogás Egyesületben Dr. Vasadi Éva alkotmánybíró, Dr. Benkõ Ágota NOE Alapítvány elnöke és Dr. Szemkeõ Judit családügyi államtitkár családpolitikai kérdésekrõl tartottak elõadást a Szent Imre Gimnáziumban.
Az MKDSZ Újpesti Csoportjának rendezvényén Sümeghy Gyula a Külügyminisztérium munkatársa a NATO helyzetérõl tartott elõadást. Az MKDSZ Bp. Belvárosi Szerveztében Osztie Zoltán, a most kinevezett belvárosi plébános, a KÉSZ elnöke tartott elõadást a KÉSZ közéleti tevékenységérõl. Kiemelte, hogy mennyire fontos a keresztény emberek részvétele a közéletben, hogy ne nélkülük döntsenek az õket érintõ, nagy horderejû kérdésekben.
Ki kell emelnünk A Barankovics Akadémia és az Adenauer Alapítvány december 2-i Önkormányzati Konferenciáját, amelyre másokkal együtt meghívást kaptak az MKDSZ összes, nyilvántartott önkormányzati tisztségviselõi és képviselõi. Nagy többségük, mintegy 80 fõ megjelent. Elõadást tartottak: Balsay István, a Parlament Területfejlesztési Bizottságának elnöke, Kobold Tamás miskolci polgármester, Dr. Gémesi György gödöllõi és Básthy Tamás kõszegi polgármesterek, országgyûlési képviselõk, Dr. Berta Krisztina a Belügyminisztériumból, Klaus Erhardt, a volt keletnémet tartományok önkormányzati tanácsadója, Günter Dill, önkormányzati szakértõ. A rendezvényrõl a napisajtó is megemlékezett.
Laptársunk, az MKDSZ Budapesti Körlevél novemberi száma közli az Ifjú Kereszténydemokraták október 23-i szónokának, Rétvári Bencének ünnepi beszédét, beszámol az IKSZ megalakulásának történetérõl, interjút készített a Demszkyvel Kínában járt Deák Andrással, és a MÁV új elnökével, Endrédy Istvánnal és az MKDSZ XV. kerületi elnökével, a 23 éves Szalay Kornéllal. A decemberi számban Isépy Tamás válaszol a vagyonnyilatkozati ügyekre, részletesen beszámol az MKDSZ küldöttgyûlésérõl és több MKDSZ-megnyilatkozásról, amelyekrõl mi is írtunk.
A Hír-Lap Szerkesztõség kérése
Kérjük, hogy akik a Hír-Lap részére szervezeti vagy egyéb értesüléseket kívánnak küldeni, a borítókon, illetve magán a küldött íráson szíveskedjenek feltüntetni, hogy az anyagot a Hír-Lap számára, megjelentetés céljából küldték.
Köszönettel vennénk, ha szervezeteink a náluk törtét eseményekrõl idõnként tudósítanák a Hír-Lapon keresztül a kereszténydemokraták egyre gyarapodó táborát.
D.L.**** Naponta friss információkat közöl internetes újságunk, a Magyar–Hon–Lap. Kérjük, hogy internethez hozzájutó tagjaink rendszeresen olvassák és tájékoztassák az ott kapott ismeretekrõl környezetüket is.
Címe: http://www.mkdsz.hu
A Magyar-Hon-Lap rendszeresen tudakolja olvasói véleményét. E-mail címmel rendelkezõ tagjaink az mkdsz@elender.hu címre küldjenek egy levelet, hogy lássuk, kiket tudunk a kapcsolattartás e gyors módjával információval ellátni.
Az alábbiakban néhány írás, amely a Magyar-Hon-Lapon is olvasható:
Felelõs szerkesztõ:
Postacím:a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Fidesz Magyar Polgári Párt
országgyûlési frakciójának kereszténydemokrata csoportja
Dessewffy László
Tel: 441-5886 fax: 441-5856 Surján László, Budapest, 1358. Pf. 2.