Még nincs tíz éve, hogy az Egyesült Államok kormánya határozottan kiállt Jugoszlávia egysége mellett. Ez nyílt támogatást jelentett Milosevics számára, a horvátok elleni katonai fellépésre. Mi itt Budapesten tudtuk, hogy ez az egység illúzió. Jugoszlávia - bár a Prága - Bukarest - Belgrád háromszög legkevésbé  magyarellenes tagja volt, s Horthy viszonylag korán tudott velük értelmes kapcsolatokat kialakítani - valójában soha nem volt ország. Az első világháború félresikerült mellékterméke.

Az elmúlt tíz év, amelyet mi magyarok utólag sikeresnek tartunk, déli szomszédunknál a szétesés és a polgárháború korszaka volt.

Túl vagyunk a Milosevics féle önkényuralom korszakán, de az egész folyamat még nem ért véget. Koszovó ismét rendszeresen szerepel a híradásokban, s nem a konszolidációról szólnak a hírek. A Vajdaságban nyugalom van, de a kisebbségi jogok lehet, hogy most is az ígéret szintjén maradnak.

A következő nagy gondja a mai Jugoszláviának, hogy milyen lesz Szerbia és Montenegró viszonya. Az érdeklődők elolvashatják a mai Montenegró vezetőinek elképzeléseit erről a viszonyról. A tervezethez a montenegrói polgárok az interneten is hozzá szólhatnak. A magyar fordítást Balla Lajos-Laci juttatta el hozzánk. Köszönet érte.

Montenegró egyébként gyönyörű ország, akár a Boka öbölre,

akár a Tara folyóra, a folyón átívelő hidakra gondolunk.

    

A hegyes táj szépségei mellett

más értékek is vannak. Montenegró büszke történelmére, őrzi címerének, régi zászlójának emlékét,

            

és joggal büszke kultúrájára is.

    

Itt nyomták például több mint ötszáz éve a régió első zsoltáros könyvét.

Ha Belgrád diktálni akar, nehéz napjai lesznek.

Surján László

Vissza a kezdőlapra