Vissza
a kezdőlapraKoszorúzási és kegyeletadó ünnepség volt Zentán, a Felsővárosi köztemetőben. Ezen kívül
kiállítás nyílt és előadás hangzott el a tragikus zentai gyertyaszentelő 152. évfordulója alkalmából."A Tisza mentén vonuló szerb hadoszlop február 1-jén ért Zenta alá. Három nap múltán a szerb csapatok elhagyták Zentát, és Magyarkanizsa ellen vonultak, a rablást, öldöklést azonban a helybeli szerbek egy része is folytatta. Mindent összevetve, mintegy 1500-2000 magyar lakos esett áldozatul a február eleji vérontásnak..." A fentieket Zenta monográfiájának I. kötetéből idéztük. Nos, a tragikus zentai gyertyaszentelő 152. évfordulója alkalmából pénteken a Felsővárosi köztemetőben, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc áldozatainak emléksírhelyénél koszorúzási és kegyeletadó ünnepség volt. A 152 évvel ezelőtti eseményekről Tari László, a zentai Történelmi Levéltár külmunkatársa olvasott fel történelmi visszaemlékezést.
Az emléksírhelyet a helyi önkormányzat nevében Juhász Attila polgármester és Kovács Nándor, a képviselő-testület végrehajtó bizottságának tagja, a VMSZ zentai helyi szervezetének nevében Szekeres Péter és dr. Burány Béla, a VMDK nevében Kajári Ferenc és Berze József, az Európa Platform nevében pedig Recskó Béla és Szloboda János koszorúzott.
Ezután a Városi Könyvtár kistermében megnyitották a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség A magyar államiság emlékei a Vajdaságban című fénykép- és dokumentumkiállítását, a szabadkai Ballangó együttes tagjai, Szöllősy Vágó Veronika és dr. Szőllősi Vágó László közreműködésével.
A megnyitón dr. Szöllősy Vágó László egyebek között elmondta: "Természetesnek tartjuk, hogy a középkor történetét évszámok, nevek, csaták és békekötések alkotják -- olyan adatok, amelyeket okiratokból, régészeti leletekből, építményekből, épületmaradványokból ki lehet következtetni. Itt a mi vidékünkön azonban, a hadak útján, vajmi kevés maradt meg ezekből a tárgyi emlékekből, okmányokból. Mert a Délvidék e részének, amelyet ma Vajdaságnak nevezünk, illetve e vidék magyarságának történetét, Ricz Péter nyomán tömören egy mondatban összefoglalhatjuk: megtelepedés, fellendülés, háború, pusztulás -- mindez többször ismételve egészen máig, oly szabályszerűen, mintha valami földöntúli törvényszerűség láthatatlan keze irányítaná... Mindezzel tisztában kell lennie annak, aki a magyar államiság millenniumának évében arra vállalkozik, hogy egy szerény fotó- és dokumentumkiállítás keretében bemutassa nemcsak a magyar államiság itteni emlékeit, de ezeréves jelenlétünket is ezen a véráztatta földön. Mi erre vállalkoztunk: bemutatni a világnak (és önmagunknak), hogy itt voltunk, itt vagyunk, és itt is akarunk maradni, hogy nyolcvan évvel Trianon után -- megfogyva bár, de törve nem -- ősei hitében, nyelvében, kultúrájában él itt egy az anyaország testéből kiszakított nemzetrész, és Vörösmartyval együtt vallja: A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, /Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell!"
A kiállítás megnyitása után Ricz Péter szabadkai régész-főmuzeológus, az Iványi István Vajdasági Magyar Történelmi Társaság elnöke tartott előadást Magyarok és szerbek a Vajdaságban címmel.P.P.Ez a beszámoló is a kepesifi listáról jött. Fontos adalék a jelenleg itthon zajló státustörvény vitához is. Az anyaországiak viszonya a határon túliakhoz eddig ez volt (vagy kellett volna legyen): tanulhattunk tőlük és erőt meríthettünk belőlük. Most már - valami keveset - adhatunk is.SLLevél a listára: kepesifi@egroups.com
Ezen a levelezőlistán keresztül hamarabb és rendszeresen megkaphatod a Képes Ifjúság lapszámait, idejében értesítünk a lap rendezvényeiről és az azokkal kapcsolatos legfontosabb információkat is megkaphatod, levelezhetsz és vitatkozhatsz más olvasókkal és a szerkesztőséggel is.