Parlamentből - röviden

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az önök előtt fekvő törvény a tankönyvpiac rendjéről szól. Ha kicsit messzebbről, általánosabban közelítünk ehhez a törvényhez, akkor azt a kérdést föl kell tennünk, hogy miért van szükség erre a törvényre.

A tankönyvek minősége alapvetően meghatározza az oktatás minőségét. Természetesen az oktatás minőségének más meghatározó elemei is vannak, meghatározó elemei a tanárok, de ha szembenézünk azzal, hogy hogyan történik az oktatás a magyar közoktatás intézményeiben, akkor mindenki beláthatja azt, hogy igenis minden tanár tankönyvből oktat, én magam egyetemi oktatóként is tankönyvből oktattam. Azt gondolom, hogy az, hogy milyen tankönyvek kerülnek a magyar iskolákba, a magyar közoktatási intézményekbe, alapvetően meghatározza a közoktatás minőségét, alapvetően meghatározza a jövő nemzedék felkészülését mindazokra a kihívásokra, amelyekkel szembe kell nézni. Ezért tehát alapvető kérdés az, hogy a tankönyvek minőségét, a tankönyvekkel történő ellátást hogyan szabályozzuk.

Van azonban egy másik ok is, amiért erre a törvényre szükség van. A közoktatás nevéből eredően is közfeladat, ezen közfeladat ellátását szabályozni kell, és ezen közfeladat ellátásának ismét csak alapvető eleme a tankönyvekkel történő ellátás, alapvető eleme a feladatellátásnak a tankönyv. A tankönyvellátás egyszerre közfeladat és egy piaci körülmények között, a piacon keresztül megvalósuló feladat. Azt az egyensúlyt, amelyet a piac szabályai, törvényei és egy közfeladat ellátásának szabályai, törvényei között kell megteremteni, nos, ezt az egyensúlyt igyekszik megteremteni ez a törvény.

Mit is tartalmaz ez a törvényjavaslat? Én ezt hét pontban foglalom össze.

Először is: mi a tankönyv? Nos, a tankönyv az, amit tankönyvvé nyilvánítanak. Ez így eléggé egyszerűnek ható meghatározás, és nyilván attól függ, hogy mit nevezünk tankönyvnek, hogy hogyan, milyen eljárásban történik ez a tankönyvvé nyilvánítás, méghozzá ki és hogyan nyilvánít tankönyvvé egy tankönyvet. Elsősorban főszabályként az oktatási miniszter, és azokon a területeken, a szakképzésnek azon szakmai tantárgyaiban, ahol ez más miniszter felelőssége, ott természetesen az ezért felelős miniszter egyetértésével egy eljárás keretében, amelynek a szakmai bírálat mellett része az iskolai kipróbálás.

Ez az új elem ebben a törvényben; az, hogy a tankönyvvé nyilvánítás, amelynek a szakmai része egy igen fontos oktatáspolitikai feladat, az, hogy egy tudományos dolgozatban megjelenik valami, amiről később kiderül, hogy nem pontosan úgy van, ez is baj - rendszerint alkalmat ad a tudományos dolgozat szerzőinek, hogy további vizsgálatokat végezzenek -, egy tankönyvbe azonban nem kerülhet bele hiba. Magyarországon megjelennek, megjelentek olyan tankönyvek, amelyek a nullával való osztást tárgyalták a gyerekek számára. Abszurd hibák is becsúsznak tankönyvekbe, ezért a tankönyvvé nyilvánításnak egy szigorú szakmai eljáráson, szigorú szakmai bírálaton kell keresztülmennie. Ezt szabályozza a törvény, illetve a törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet.

Ugyanakkor a törvény előírja, hogy ezen szigorú eljárás mellett egy kipróbálás is végbemenjen. Azt gondolom, itt is igaz az az egyszerű megállapítás, hogy a puding próbája az evés; a tankönyv kipróbálásánál is előkerülhetnek olyan pedagógiai vagy szakmai hiányosságok, hibák, amelyeket igazából egy kipróbálás tud csak kiküszöbölni.

A harmadik fontos eleme ennek a törvénynek, hogy szabályozza a tankönyv árát, és az árszabályozást a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvlistára történő felvétel részévé teszi. Nos, mint mondtam, a piaci törvények, a piaci szabályozás és egy közfeladat-ellátás szabályozása közötti egyensúlyt kell megteremteni. A törvény ezt az egyensúlyt úgy teremti meg, hogy a tankönyvlistára történő felkerülésnek feltétele az, hogy a tankönyv ára olyan legyen, hogy egy tankönyvnek, amely az előző években tankönyv volt, ne emelkedhessen az ára lényegesen az infláció fölött. Ez ugyanis egy olyan piac, ahol a piac résztvevői, a fogyasztók nem teljesen önszántukból szereplői a piacnak: meg kell vásárolniuk a tankönyveket ahhoz, hogy gyerekeik azokat az iskolában fölhasználhassák, hogy a gyerekeik a közoktatásban részt vehessenek.

A negyedik, általam kiemelt pont, hogy a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a tankönyv a szakmai ismeretek mellett közérdekű ismereteket közvetítsen. A bizottsági vita során a törvénynek ezt a részét több bírálat érte. Azt gondolom, nem kell nagyon félni attól, hogy egy tankönyvben, amit a gyerekek egész évben forgatnak, nézegetnek, a kezükben van, nagyon sok információt, szakmai információt ebből a tankönyvből szednek össze, tanulnak meg, nos, ebben a tankönyvben, ennek a tankönyvnek a belső borítóján olyan közcélú ismereteket, olyan, az életmóddal, a környezettudatossággal kapcsolatos ismereteket közöljünk, amire ez a legalkalmasabb forma: minden nap a gyerekek előtt van. Attól, hogy ez valamiféle propaganda eszközévé válik, azt gondolom, csak azoknak kell félniük, akik rosszra gondolnak. (Horn Gábor: Aha! Most már értjük! - Közbeszólások, zaj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Azt, hogy mi a közcélú ismeret, ennek a pontos meghatározásában természetesen nyitottak vagyunk. A módosító indítványokra - amennyiben képviselő hölgyek és urak pontosabban tudják azt definiálni, hogy melyek azok a közcélú ismeretek, amelyeket ilyen formában szükséges és lehetséges a diákokhoz eljuttatni -, ennek a definíciónak a pontosítására készek vagyunk. Amennyiben ehhez a részéhez módosító javaslatok érkeznek, nagy örömmel fogjuk én magam és munkatársaim is mérlegelni, hogy ezek a javaslatok pontosítják-e, hogyan pontosítják ezt a törvényi részt, tehát a közérdekű ismereteknek a tankönyvek borítóján történő közlését.

A törvény szabályozza a tankönyvtámogatás rendjét, szabályozza azt, hogy milyen támogatásban részesülnek a tankönyvek, és szabályozza a tankönyvrendelést. A tankönyvrendelés az iskolákban a rendszerváltást megelőző években egyfajta tankönyvhiánnyal párosult rendszerint, a tanév kezdete előtt újsághírek sokasága szólt arról, hogy melyik tankönyv hiányzik. A piac ezen a területen egy jelentős változást hozott. Ma arról van szó, hogy a tankönyvkínálat bőséges, sőt felméréseink szerint túlzottan is az.

Végül hetedik pontként azt emelem ki, hogy ez a törvény létrehozza és szabályozza a tankönyves vállalkozók országos testületét, egy köztestületet, amely azokban az összetett kérdésekben illetékes, amit képviselő hölgyek és urak jól ismernek, hogy az elmúlt években hányszor fölmerültek etikai kérdések a piacon működő cégek között; ezek a kérdések naponta fölmerülnek. Természetesen, ha ezek a kérdések az iskolától távoli piacon fölmerülő kérdések, akkor ezt a piac és a bíróságok majd elrendezik; az iskolákban azonban nem szerencsés, ha azok a piaci magatartások megjelennek, amelyeket a piac egyéb részein elfogadhatónak vagy megtűrtnek gondolunk. Az iskolában folyó kíméletlen piaci eszközökkel történő harcra gondolok, amely jó néhány éve létezik, bár azt nem mondhatnám, hogy mindennapos, hiszen a tankönyvellátásban az augusztus-szeptemberi időszak az, amely ezeket a kérdéseket igazán előhozza, illetve a tankönyvrendelés időszaka. Nos, a tankönyves vállalkozók országos testületének mint köztestületnek jut az a feladat, hogy ezekre a kérdésekre, a belső szabályozásra szabályokat alkosson, ezeket a szabályokat megalkotva azok vegyenek részt a tankönyvek előállításában, a tankönyvek terjesztésében, akik tagjai ennek a köztestületnek, akik elfogadják, megalkotják azokat a szabályokat, amelyek alapján ez a köztestület működhet.

Tisztelt Ház! A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény kidolgozását valójában évekkel ezelőtt a tankönyvkiadók és a tankönyvterjesztők kezdeményezték. Mint utaltam már rá, ez egy nagyon nagy piac: 2000-ben 8,7 milliárd forint volt a tankönyvpiac forgalma, ezen összegből 3,2 milliárd forintot az állam biztosított a tankönyvtámogatásra, mintegy 2 milliárd forinttal egészítették ki ezt az önkormányzatok. Közvetett módon, tehát az áfamentességgel további 1,2 milliárd forintot fordít erre az állam. Azt gondolom, hogy ezek az összegek is jól mutatják azt, milyen óriási piacról van szó, és ezért fontos ennek a piacnak a piac szempontjából történő szabályozása.

Azt is érdemes itt felidézni, hogy a tankönyvtámogatás összege hogyan változott az elmúlt években. Ez 1997-ben 840 forint volt; ma, 2001-ben ez 2300 forint gyerekenként.

A törvény kialakításának koncepcióját, a törvény kialakítását egy széles körű felmérés előzte meg, amelyet 2000 májusában a Tárki végzett a szülők, a pedagógusok és a könyvkiadók körében. A törvénytervezet ezen felmérés eredményeire épít. E felmérés eredményei egyébként nyilvánosak, az Oktatási Minisztérium honlapján hozzáférhetők, és több publikáció is megjelent ebben a témában. Mégis engedjék meg, hogy néhány adatáról, néhány részletéről e felmérésnek tájékoztassam a tisztelt Házat, hiszen ebből ítélhető meg igazán, milyen kérdésekre is kellett választ találni a jogalkotónak.

Nos, a tankönyvkínálat megítélése. A tankönyvpiac kínálatát az igazgatók és a pedagógusok többsége is túl szélesnek tartja, 80 százalékuk, illetve 72 százalékuk szerint ezt szűkíteni kell. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a tankönyvkínálat áttekinthetetlen; az áttekinthetőségét közepesnek minősítették a pedagógusok és az érintettek 2000 májusában.

Ha néhány más számot idézhetek: ha jól emlékszem, történelemtankönyvekből a 7. osztályosok számára két évvel ezelőtt 107 darab tankönyv állt rendelkezésre, egyetlen osztályban. Nincs pedagógus, aki ezek közül választani tudna, nincs pedagógus, aki ezen óriási tankönyvkínálatból szakmai alapon választana, és azt, hogy minden iskolában, esetleg minden osztályban másmilyen tankönyvből tanuljanak, nem tartom helyesnek. A törvény ezt a tankönyvrendelés rendjében szabályozni kívánja, méghozzá a tantestületek döntenek abban, hogy milyen tankönyveket rendelnek meg. Az, hogy ezt a tankönyvet megrendelik a tankönyvlistáról, egy olyan szakmai feladat, amely a tantestület feladata; az igazgató feladata, hogy ezt koordinálja. Ha a tankönyvlistán nem szereplő könyvekből kíván az iskola a tankönyvek közé könyvet választani, akkor ezt egyeztetnie kell a szülőkkel, az iskolaszékkel, sőt a törvény a szülőknek, az iskolaszéknek ebben egyetértési jogot biztosít.

Azt, hogy ki választja a tankönyvet és hogyan, ma rendelet szabályozza, a törvény ennek a korábbi miniszteri rendeletnek a szabályozását emeli be a törvénybe, és ez a tankönyvválasztás ma elsősorban szakmai szempontok szerint történik, és a tankönyvek árai ezt közepes mértékben befolyásolják.

A tankönyvkiválasztás kulcsszereplői a pedagógusok és a szakmai munkaközösségek, ezt a törvény továbbra is így szabályozza. Természetesen a szülők szerepe, az iskolaszékek szerepe - a pedagógusoknak erről kicsit más a véleménye, mint a szülőknek, érthetően a szülők nagyobb beleszólást szeretnének ebbe -, ezt az egyensúlyt most úgy kívánjuk megteremteni, hogy a tankönyvjegyzéken szereplő tankönyvek esetében ez lényegében a pedagógusközösség, a munkaközösség feladata; az ott nem szereplő tankönyvek esetében a szülőknek egyetértési jogot ad a törvény.

Nos, a törvény által szabályozott legfontosabb kérdések tehát: a tankönyves vállalkozások országos testületére vonatkozó szabályozás, a tankönyvek kipróbálására vonatkozó rendelkezés, a közcélú információk elhelyezése a tankönyvekben, és a tankönyvjegyzékben nem szereplő, de a tankönyvi minősítésnek megfelelt tankönyvek választása és így iskolai alkalmazása esetén a szülőket és a diákokat egyetértési jog illeti meg majd az eddigi véleményezési joghoz képest.

A törvény számos olyan elemet is tartalmaz, melyet korábban alacsonyabb szintű jogszabály határozott meg. Ezeknek a törvénybe való beemelését egy egységes szerkezetben való megjelenés indokolja. Ezek közül a korábban alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozott rendelkezések közül a legfontosabb az, hogy a miniszter által kiadásra kerülő tankönyvjegyzékre csak az a tankönyv kerülhet fel, amelynek beszerzési ára nem haladja meg a miniszter által meghatározott árat.

A törvény bizottsági vitája során számos módosító javaslat érkezett. Ezen módosító javaslatok közül megfontolandónak, támogathatónak tartjuk a "közérdekű tájékoztatás" fogalmának pontosítását, oly módon, hogy ebbe a körbe az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel, illetve a kulturális tevékenységgel összefüggő tájékoztatás tartozzék.

Megfontolhatónak véljük a testület egyes bizottságainak létszámára vonatkozó javaslatot. A tankönyves vállalkozók országos testületét, ennek bizottságait, összetételét a törvény részletesen szabályozza. Támogatjuk azt a módosító javaslatot, hogy a közgyűlési határozathozatal során a szavazati súly és a tagdíj mértéke közelítsen az adott vállalkozás piaci súlyához, de olyan módon, hogy a kis- és a nagyvállalkozások érdekei egyaránt érvényesíthetők legyenek.

Egyetértünk azzal is, hogy csak olyan terjesztők legyenek a testületi tagok, akik közvetlenül kapcsolatban vannak az intézménnyel, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy megmaradjon annak a lehetősége, hogy a kiadók közvetlenül a diákokhoz juttathassák el a tankönyveket.

Végül: megfontolandónak tartjuk azt a javaslatot, amely lehetőséget ad arra, hogy a tankönyves vállalkozók testülete meghatározott feltételek mellett átalakulhasson a törvényben szabályozott köztestületté. Ennek fontos feltétele ugyanakkor, hogy erre a törvény kihirdetését követő 30 napon belül kerüljön sor, az ezt követő 30 napon belül pedig az új testületnek meg kell választania a vezetését.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a Ház tárgyalja meg és fogadja el. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

B.Ágnes
Vissza a kezdőlapra