Vissza
a kezdőlapra
Vissza
az előző oldalraA parlamentből jelentjük
2001. február 14.ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Természetesen az írásban előre jelentkezettek kapnak először szót.
Ismertetem az első három felszólaló sorrendjét: elsőként Isépy Tamás képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt; majd Donáth László, az MSZP részéről; utána pedig Gyimóthy Géza, a Független Kisgazdapárt részéről.
Megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak.
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Már elöljáróban szeretném megnyugtatni az ülésteremben maradt nem nagy számú képviselőtársamat, hogy a rendelkezésre álló tíz percet nem fogom hitbéli elkötelezettségem nyilvános megvallására felhasználni, mert ez a hely valóban nem erre a célra való, hanem a vita jellegének megfelelően inkább néhány gondolatot szeretnék felvetni a vallás, a vallásszabadság és az egyház fogalmi tartalmáról; a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele közötti összefüggésről. Végül szeretnék kísérletet tenni annak a fortélyos félelemnek az eloszlatására, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban a vallásszabadság veszélyeztetésének indokolatlan és alaptalan gyanúja igazgat.
A fogalmi tisztázásokkal és meghatározásokkal röviden végezhetünk, hiszen a lelkiismereti, gondolati és vallásszabadság tartalmi elemeit az alkotmány, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény, az Alkotmánybíróság több határozata, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya részletesen és egyértelműen körülírja.
Az is egyértelműnek tekinthető, hogy hazai jogunk egyháznak az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából létrehozott, önkormányzattal rendelkező közösségét nevezi. A vallás fogalmi meghatározása és pontos tartalmi körülírása kétségtelenül már nehezebb feladat, de feltételezésem szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy vallásnak csak olyan világnézet minősülhet, amely természetfelettire irányuló hitelvekkel rendelkezik, hiszen minden vallás alapja egy természetfeletti lénybe vetett hit - legyen az Jehova, Jézus Krisztus, Allah, Buddha, Mohamed vagy bárki más -, és nem minősül alkotmányellenesnek az az elvárás sem, ha a tanok a valóság egészére irányulnak, és az erkölcsöt, valamint az emberi méltóságot nem sértő magatartás-követelmények az emberi személyiség egészét átfogják.
A fogalmi elemek tisztázása érdekében választ igényel az a döntő kérdés is, hogy van-e összefüggés a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele között; és a vallásszabadságot korlátozza-e az egyházkénti nyilvántartásba vétel hiánya vagy nem.
Az Alkotmánybíróság határozatainak fényében a két kérdésre egyértelműen a "nincs" és a "nem" a helyes válasz. Az Alkotmánybíróság 8/1993. számú határozata szerint ugyanis a közösségi vallásgyakorlás szabadsága nincs kötve semmilyen szervezeti formához. A másokkal együttesen történő vallásgyakorlásnak az alkotmányban biztosított joga mindenkit megillet, arra való tekintet nélkül, hogy az együttes vallásgyakorlás jogilag szabályozott szervezeti keretek között vagy anélkül történik-e.
A 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat pedig rögzíti, hogy az alkotmányból csak a vallásgyakorlás olyan korlátozásának tilalma következik, amely kizárólag a vallásos meggyőződésre, illetve a vallásgyakorlásra vonatkozik. Nincs azonban akadálya annak - ami már idézetként elhangzott -, hogy a jogalkotó a vallás és az egyházak sajátosságait figyelembe véve alkossa meg azokat a jogszabályokat, amelyek a vallásszabadság alapvető jogát érvényre juttatják.
A fogalmi kérdések tisztázása után próbáljuk tárgyilagosan megvizsgálni azt, hogy valóban szükség van-e erre a törvénymódosításra vagy nem, a pontosítás fogalmi tartalma azonos-e a szigorítással vagy nem, és a törvénymódosítással a kormány valóban egy szörnyű merényletre készülne-e a lelkiismereti és vallásszabadság ellen. Olcsó dolog lenne a törvénymódosítás szükségességét azzal indokolni, hogy ismerjük a három szocialista képviselőtársunk által benyújtott törvénymódosító javaslatot, amely elemeiben részben hasonló a kormány által most benyújtottal.
Ennek az indítványnak az indokolása egyébként teljesen hivatkozik arra, hogy a módosítani kívánt törvény valóban a rendszerváltozást megalapozó rendkívüli fontosságú törvények közé tartozik. Az Európai Unió parlamentjének, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állásfoglalása és ajánlása sem tartalmaz jogharmonizációs kötelezettséget. A vallási, ezoterikus vagy spirituális csoportok illegális tevékenysége ellen inkább a meglévő jogi eszközök hatékonyabb bevetését javasolja, viszont az előzőekben már hivatkozott törvénymódosító javaslat és az indokolásának az a mondata, hogy "szükséges az is, hogy a törvényhozás a jogalkalmazás segítségére legyen, ha ezt a tapasztalatok racionálisan indokolják", ez önmagában helyesen utal a törvénymódosítás szükségességére.
A módosítani kívánt törvénynek a 8. § (2) bekezdése szerint "egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható", vagyis a vallási tevékenység fogalmat használja, de semmiféle utalást nem tartalmaz a vallási jelleg egyetlen elemére sem, és ezért a hatékony jogalkalmazáshoz elengedhetetlen ennek a hiányosságnak a pótlása és valamilyen kapaszkodónak a teremtése a jogalkalmazó számára.
A törvényjavaslat a vitatott és a vallásszabadság sérelmét gyanító módosítása valójában csupán az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályainak az alkalmazását kísérli meg pontosítani a vallás meghatározásával. A módosítás szerint ugyanis vallásnak olyan világnézet minősül, amely a természetfelettit említi, tanai a valóság egészére irányulnak, az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.
A pontosítást tartalmazó módosítást indokolja, hogy a sokat említett globalizáció nemcsak a gazdasági életet gyűri maga alá, hanem igényt tart az áruként és fogyasztóként egyaránt komoly értéket jelentő ember teljességére; a szellemi életet is alá akarja rendelni az uniformizáló üzleti érdekeknek. A szellemi uralom megszerzése érdekében különféle vallási jellegűnek nevezett közösségeket hoz létre, és a gondolatszabadság változatlan védelme mellett, az ilyen jellegű szervezetek egyházi minősítésének kiszűrése érdekében a jogalkalmazó számára egyértelművé, de legalább alkalmazhatóvá kell tenni a vallás, a vallási jelleg fogalmának tartalmi elemeit.
A nagy francia filozófus, Jacques Maritain írja egyik tanulmányában: "Az ember két irányban él: Istennel szemben és az emberek közt. Mint polgár, boldogulni akar, mint lélek, üdvözülni. Mint boldogulni akaró, az állam tagja, mint üdvözülni akaró, az egyházé."
Az Istennel szemben élő és üdvözülni kívánó állampolgár joggal igényli, hogy közösségi vallásgyakorlását az állam jogi eszközeivel védett egyház tagjaként gyakorolja, és csak valódi vallási közösségek minősüljenek állami bejegyzéssel, jogi személyiséggel rendelkező egyháznak.
A törvénymódosítás alapján sincs tehát semmi akadálya annak, hogy "az Isten meghalt!" tételt hirdető ateisták - mint egy negatív istenhitnek minősíthető közösség tagjai - szabadon hirdessék meggyőződésüket, a Nietzsche tiszteletére rendezett összejöveteleiken akár tábortüzet gyújtsanak, azt körültáncolják, akármilyen hőfokú vízben megmerítkezzenek, viszont azért talán mégsem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha egyházként nem veszik őket nyilvántartásba, mert táncolni és fürödni nyilvántartásba vétel nélkül is szabadon lehet a véleményük és gondolataik megvallásával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Borúlátó jóslatok hangzottak el a törvényjavaslat elfogadása tárgyában. Én a borúlátó jóslatok ellenére, jól tájékozott optimistaként mégsem vagyok pesszimista; nem azon a tévhiten alapul ez az optimizmusom, mintha azt hinném, hogy sikerült önöket meggyőzni, ez szerénytelenség lenne, de hiszem azt, hogy azért mégiscsak a gyermekcipőből kinőtt demokráciánknak egy értékes nagykorúsági megnyilvánulása lenne, ha konszenzusra tudnánk jutni ennek a törvényjavaslatnak az ügyében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Ifj. Hegedűs Loránt és dr. Fodor Gábor tapsol.)