- A törvénytervezet szövege
- Miniszteri exposé
- Pártok vezérszónokai
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3621. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3621/1-2. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Rockenbauer Zoltánnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 20 perces időkeretben.
ROCKENBAUER ZOLTÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint egy évtized telt el a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény elfogadása óta. Tíz esztendővel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán, de még a szabad választások előtt valóban nagy jelentőséggel bírt, hogy a vallásszabadság és az egyházak szabad működése ezen törvény erejénél fogva végre Magyarországon is kiteljesedhetett.
Az eltelt idő azonban megmutatta, hogy a legjobb szándékkal és a legtermészetesebb emberi jogok biztosítására születő törvényeknek is lehet fogyatékossága, ami jobbára az alkalmazás során mutatkozik meg, már önmagában annak a ténynek a következtében is, hogy az elmúlt tíz esztendőben olyan jelenségekkel kellett szembesülnünk, amelyek azt megelőzően Magyarországon teljesen ismeretlenek voltak, így 1990-ben a jogalkotók nem is számolhattak velük. Az eltelt időszakban korábban soha nem tapasztalt vallási sokszínűség alakult ki. Az új vallási mozgalmak megjelenése a jogalkotást és a jogalkalmazást is új kérdések elé állítja. A vallási sokszínűség a demokratikus társadalom velejárója, azonban a demokratikus társadalomnak - állampolgárai érdekében - egyúttal hatékony védelmet kell biztosítania mindazokkal szemben, akik a szabadsággal visszaélnek.
A hazánkban megjelent vagy létrejött új vallási közösségek döntő többségének működése aggodalomra nem ad okot. Legtöbbjük - ha különböző mértékben is - a társadalom számára hasznos, közösségteremtő, szociális, karitatív szereppel bír. Ugyanakkor olyan csoportok is megjelentek, amelyek vallási jellege és működésük törvényessége meglehetősen kétes, sőt egyes csoportok kifejezetten nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a Magyar Köztársaság számára a Nemzetbiztonsági Hivatal szerint. Nem egyedülálló jelenségről van szó; mint közismert, a német, francia, osztrák, belga, brit, svájci törvényhozásnak is szembe kellett és kell néznie az utóbbi években hasonló súlyos problémákkal.
Az alkotmány értelmében az egyházak az államtól elválasztva működnek. Az egyházaknak nem felügyeleti szerve sem a parlament, sem a kormány, sem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Ez így is van rendjén. A jelenlegi szabályok azonban akkor sem teszik az ügyészség számára lehetővé a helyzet tisztázását, ha egy adott egyház működésének törvényességével kapcsolatban jogos aggályok merülnek fel. Ez pedig olyan csapdahelyzetet teremt, amely a társadalmat védtelenné teszi szinte minden, úgynevezett egyházi köntösben jelentkező visszaéléssel szemben. Horribile dictu, bármely befektetési csoport hozzájuthat bizonyos adókedvezményhez, ha magát vagy egy részlegét egyháznak minősíti. Bárki, aki nem rendelkezik sem orvosi, sem természetgyógyászi papírokkal, egyházként ellenőrizhetetlen és egészségügyi szempontból veszélyes gyógyító praktikákat folytathat. Mindez joggal irritálja a társadalom nagy részét, ráadásul a jogtisztelő egyházak tevékenységét is beárnyékolja.
Leginkább éppen azon kisegyházakét, akiktől távol áll bármi csalárd tevékenység, akik ha kis létszámú közösségekben is, de valóban vallási alapon és vallási célokért munkálkodnak. A jogi kiskapuk bezárása éppen hogy nem ellenükre, de az érdekükben is történik.
A most tárgyalandó módosítások első csoportja éppen ezért az egyházként való nyilvántartásba vétel szabályain változtatna. 11 évvel ezelőtt a jogalkotó láthatóan nem számított arra, hogy adott esetben nem vallási jellegű csoportok is egyházként nyilvántartásba vetethetik magukat. Biztos vagyok benne, hogy sem az akkori, sem a mostani parlament törvényhozói nem helyeselhetik, ha valamely egyéb, például gazdasági célra alakult csoport, egyházként bejegyeztetve magát, részesülhet az egyházaknak fenntartott kedvezményekből. Helyes és a vallásszabadság elvének megfelel, ha e sajátos jogi státus minden vallási közösség számára igénybe vehető. Azonban ugyanezen okból megkövetelendő, hogy csak és ténylegesen vallási közösségek vehessék igénybe az egyházi státust. A bejegyzés és az esetleges visszavonás tehát nem létszám vagy egyéb paraméterek, hanem kizárólag a tartalmi kritériumok tényleges érvényesítésén keresztül történne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyházi státust csak a valóban vallási tevékenységet folytatók kaphatják meg, továbbá azt is jelenti, hogy a vallási természetű tevékenységgel felhagyó, illetve törvénysértést elkövető úgynevezett egyházakat az ügyészség keresetére a bíróság törölheti.
Az ügyészség, illetve a bíróság ezentúl sem fogja meghatározni, hogy mi vallás és mi nem. Ezentúl sem fogja a tanok milyenségét mérlegelni - nem is tehetné. Nem vallás és vallás szembeállításáról, nem tanok és ellentétes tanok összevetéséről van szó, hanem vallási közösség, azaz egyházi szervezet és pénzügyi vállalkozás, egyház és nyilvánvalóan üzleti célok megkülönböztetéséről. Ez a különbségtétel az alaptörvény szelleméből fakad; összecseng az Alkotmánybíróság határozatával, amely az egyházak nyilvántartásba vételével kapcsolatban megállapította: "Az állam határozza meg, hogy magánszemélyek részére milyen feltételekkel, milyen jogi személyek létrehozását teszi lehetővé. Erre nézve az alkotmányból sem kötelezettsége, sem döntésének korlátja nem adódik." Azaz a törvényhozás e kérdésben széles mozgástérrel rendelkezik.
Összefoglalva: minden ténylegesen vallási szervezet számára hozzáférhetővé kívánjuk tenni az egyházi státust, hiszen ezzel jár az a sajátos autonómia, amire a vallási közösségek az alkotmány alapján igényt tarthatnak. Ugyanakkor ki akarunk zárni e státusból minden olyan szervezetet, amely elsődlegesen nem vallási célok érdekében jött létre.
A javasolt módosítások második csoportja pontosítja a különböző egyházi jogi személyek fogalmát, meghatározza azt, hogy milyen célból hozhatók azok létre, és pontos szabályokat ad a visszaélések esetén követendő eljárásról. S végül a módosítás egyértelművé tenné, hogy a jogalkotó milyen körben és milyen szempontok szerint veheti figyelembe az egyházak közötti különbözőségeket. Az egyházak egyenjogúak, és az állam számára minden egyház szabadsága egyformán érték. Ugyanakkor, amikor kedvezmények biztosításáról vagy az intézményes együttműködések lehetőségének megnyitásáról van szó, az állam az egyházak eltérő társadalmi szerepét figyelembe veheti, és indokolt is figyelembe vennie.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesen ismerem azokat a tiltakozásokat, melyeket néhány kisebb egyház megfogalmazott a törvénymódosítással kapcsolatban, ám szilárd meggyőződésem, hogy javaslatunk egyetlen ténylegesen vallási tevékenységet folytató közösség jogait sem csorbítja. Közös felelősségünk, hogy csillapodjék az a túlfűtött hangulat, amely lépten-nyomon és oktalanul a vallásszabadság korlátozásával riogat, és ily módon nem teszi lehetővé azt a korrekciót, amely kiszűrné a visszaéléseket. Ellenállunk minden olyan kezdeményezésnek, amely csorbítaná a vallásszabadságot, legyen szó bármilyen nagy, régi vagy új és kis létszámú közösség szabadságáról. Hozzá kell tennem, hogy számos kisebb egyház kifejezetten támogatta elképzeléseinket, melyek kialakításában az egyházakkal folytatott széles körű egyeztetés mellett bevontuk a legnevesebb és legelismertebb vallásszociológusokat és szakértőket is.
A törvényjavaslatról folytatott többszöri és legutóbbi hatpárti egyeztetés bizakodásra okot adó, konstruktív légkörben zajlott. Az ottani megállapodásunk szerint az elérendő kompromisszumot módosító indítványokkal közelítjük meg. Arra kérem önöket, hogy hasonló konstruktivitással segítsék elő, hogy a törvény módosítása az imént vázolt célok jegyében mindannyiuk érdekében megvalósulhasson.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
