2001. február 14.
ELNÖK: Megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt majd Fodor Gábor követi, az SZDSZ részéről.
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársak! Református presbiterként, emberként, de hitvalló ökumenikus emberként szeretném ezt a kérdéskört megközelíteni, előrebocsátva, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja ezt a törvénymódosítást, amely viszonylag kis terjedelmű pontosításból áll. Az előzetes tervezetek szerint akár nagyobb mértékű változtatás is lehetett volna, hiszen az alaptörvény, az 1990. évi IV. törvény 9. §-ának a) pontja kimondja: "az egyházat legalább száz természetes személy megalapította".
A korábbi tervezetekben, amelyek a minisztériumban készültek, hallottunk olyanokról - bár én nem vagyok tagja az emberi jogi bizottságnak, de figyelemmel kísértem -, hogy akár tízezer tag; hiszen vannak olyan országok Nyugaton, ahol tízezer taghoz kötik például az egyház alapítását. Így igazán nem mondhatnánk, hogy nagyon szigorú ez a magyar egyházakról és a vallásszabadságról szóló törvény abban a tekintetben, hogy például - említem - itt száz természetes személy megmaradt, és a pontosítás során e törvényjavaslat ezen nem akar változtatni.
Én teljesen bibliai alapon szeretném megközelíteni ezt a kérdést, ezért engedjék meg, hogy Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele 12. részének 12. és 13. versét olvassam fel, ami gyakorlatilag az egyházról szól, és arról, hogy ökumenikus szemlélettel hogy értelmezhetjük ma, a XXI. század elején, hogy mi az egyház, mi a gyülekezet, mi az, amit egyháznak nevezhetünk.
Pál apostol a következőt mondja és írja: "Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk." A közösségnek, így az egyháznak is a gyülekezet ismertetőjele.
A filippibeliekhez írt levélben lehet még Pál apostoltól olvasni, az első rész 3. és 5. verséből idézek: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig."
Lehetne több igeszakaszt természetesen bizonyításként elmondani a mondandómhoz, de azt hiszem, elég Pál apostolnak e két verse, amit most felolvastam.
Tíz év alatt, 1990-től 2001-ig a társadalmunk jelentősen változott. Valóban, akkor a történelmi egyházak között jóval kevesebb nyilvántartott egyház szerepelt, és a történelmi egyházak a magyar életbe úgy beágyazódtak - most nemcsak a keresztény, hanem az összes történelmi egyházról beszélek -, hogy senki nem vitathatja azt a társadalomba való beágyazottságát, amely mindennapjainkat, nemcsak a kultúrát, a gyermekek fejlődését, még ha nem is hívő egyháztag, de a gondolatkörét, az emberek génjeit áthatja.
Ha csak kerek számokra osztjuk: ezer évvel ezelőtt Szent István királyunk uralkodott, most, a millennium évében adjuk át a millenniumi zászlókat, és én is mint református hívő megélem azt, amikor görögkatolikus, görögkeleti, római katolikus, evangélikus, baptista, metodista, bármely más lelkész is megszenteli, megáldja a zászlót - egy ökumenikus közösséget alkotunk. Az ökumenikus imahét alapján január végén szintén testvéri közösséget tudtunk gyakorolni nemcsak a protestáns egyházakkal, hanem a római katolikus vagy akár a zsidó felekezettel, bármelyik egyházzal.
Tehát senki ne próbálja a mondandómat úgy kiforgatni, hogy most egy irányba szeretném elvinni a kérdéskört, de mégis, ha a magyar társadalomban nagyságilag nézzük: ezer éve, amikor Szent István királyunk intézkedett, szinte a vármegyerendszer azóta is megmaradt; a vármegyékben gyakorlatilag a püspökségek alkották azt az egyházjogi szervezeti keretet, amiből a magyar középkori társadalom és később a mai magyar társadalom is gyakorlatilag adódik.
Ötszáz évvel utána megtermékenyült végül is a katolicizmus abból a szempontból, hogy a magyarság az elsők között volt, amikor először 1517-ben a lutheri, később, pár év múlva a kálvini reformációt átvette. Tehát közel ötszáz éve már magyar vallásként, elsősorban a protestáns vallásokat magyar vallásként jellemezték. Ez termékenyen hatott a magyar kultúrára, a magyar szó, a magyar nyelv fejlődésére, hiszen sokan elmondhatjuk, elmondhatják, hogy egy tehén árát, egy szarvasmarha árát adták egy magyar nyelvű bibliáért, egy zsoltáros könyvért, egy Szenczi-Molnár zsoltáros könyvért, és ha nem lett volna ez, talán ma nem beszélnénk itt, a Kárpát-medence közepén magyarul.
Tehát amikor ezeket a történelmi tapasztalatokat mondom, hogy ezer éve a római katolicizmus és rá ötszáz évvel pedig már a magyar társadalomban a protestantizmus ilyen meghatározó erővel vesz részt... - hiszen ha csak a felsőházra gondolunk: a két világháború között is, mielőtt nem szüntette volna meg az egypártrendszer a kétkamarás parlamentet, a felsőházban a történelmi egyházak képviselői helyet foglaltak. És ennek megvolt az oka, hiszen a történelmi egyházak a kovász szerepét töltötték be.
Természetesen nem azt mondom, hogy a történelmi egyházak mindig betöltötték az isteni hitvallásban szerepüket. Hiszen amikor Istentől, hazától és a család tiszteletétől, szeretetétől elfordult ez a nép, ez a nemzet, mindig tragédia érte ezt az országot. De senki nem vitathatja, hogy az Istenhez és az embertársakhoz való viszony - mint ahogy a nagy parancsolatban olvashatjuk szintén a Bibliában: "Szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" -, ami a szeretetet, a megértést, az egymáshoz való viszonyt szabályozza a magyar társadalomban is, és nemcsak a magyar társadalomban, hanem az összes keresztény társadalomban, meghatározó volt.
Változik a világ, senki nem vitatja. Az elmúlt tíz év alatt is sok kisegyház jött, és jogosan mondhatják az ellenzéki képviselők, akik a kisebbségi véleményt hallva a kétharmados törvényt - hiszen ez kétharmados törvény - jelenleg még nem kívánják megszavazni, én mégis kérem őket, mert nagyon-nagyon fontos lenne épp a jövő generációja szempontjából.
Mert igaz, hogy a törvénymódosítás kimondja, hogy ügyészi keresettel peres eljárásban nyilvántartásból törölhető, és akkor törölni kell az olyan kisegyházat, amelyikre, mondjuk, most Donáth képviselő úr is fölhozott pár példát. Hiszen nézzük Luther vagy Kálvin időszakát: amikor őket kiátkozták és meg akarták égetni, mert ők mást vallottak, mint a római katolikus egyház, akkor ők is először kis létszámban voltak, és utána kinőtt egy nagyegyházzá.
Ma például közel kétmillió református van Magyarországon. De ők Biblia-alapon - ezzel szeretném befejezni a felszólalásomat -, nem a Bibliából és a valóságból egy kiragadott részt próbáltak az egyházi hitvallásukká tenni, hanem, még egyszer mondom, összbibliai alap jellemzi a keresztény kultúrkörhöz tartozó és minden Magyarországon élő történelmi egyház hitvallását. És ez teljesen jogos a társadalom, a társadalmi béke szempontjából, nemzetbiztonsági szempontból és egyáltalán az egyes emberek élete szempontjából, mert hány olyan tragédiát láttunk, amikor gyermek apja ellen fordult amiatt, hogy akár egy új egyházhoz, akár bármilyen felekezethez kapcsolódott, és ilyenek révén bizony hatalmas törések következtek be a családok életében.
Én még olyanról nem hallottam, hogy történelmi egyházakhoz tartozó személyek, akik követték a gyermekek, az apák, a nagyapák, a dédapák hitvallását, meghasonlottak volna. Én még ilyenről nemigen hallottam. Természetesen olyan időszak volt, amikor az egész közegyház elfordult Istentől, megáldották azokat a fegyvereket, amelyeket nem kellett volna, elfordult a hazaszeretettől, elfordult a család szeretetétől. Meg is büntette Isten, és tragédia következett be a nemzet, a család, a haza életében. De én szeretném kérni az ellenzéki képviselőket, hogy mégiscsak támogassák ezeket a pontosításokat, azt például, amely a törvénymódosításban definiálja, hogy nem tekinthető vallási tevékenységnek az, amely kiragadva, elsődlegesen, meghatározóan csak egy politikai érdekérvényesítő vagy pszichikai, parapszichikai, gyógyító tevékenységet, amely nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi s a többi tevékenységet céloz meg, nem pedig az összhitelvek alapján álló, bibliai alapon álló egyházi tevékenységet.
Befejezésül annyit mondhatok, ugyan a történelmi egyházak is végeznek nagyon fontos oktatási, szeretetszolgálati, egészségügyi tevékenységet, de mindegyiket Biblia-alapon. Ezért a Független Kisgazdapárt, bár akár szigorúbb szabályozást is el tudna képzelni, támogatja a kormány előterjesztését.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)
