t3621mdf

A parlamentből jelentjük
2001. február 14.
ELNÖK: Hozzászólásra következik Csapody Miklós úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1990. júniusi ajánlása kimondta, hogy "a vallási, ezoterikus vagy szellemi csoportok illegális tevékenységével szemben az egyes országoknak saját nemzeti jogrendszereiken belül, azok már meglévő eszközeivel kell fellépniük". Ez az ajánlás olyan intézkedések lehetőségéről is szólt, "amelyek lehetővé teszik a leginkább védtelen személyek oltalmát, valamint azt, hogy végső soron egyes csoportok betiltása is szóba kerüljön, amennyiben ezek ismétlődően bűnös cselekmények elkövetőinek nyújtanak védelmet".
A hangsúlyt a megelőzésre fektető dokumentum a következőképpen fejeződik be: "Különleges erőfeszítésekre van szükség a közép- és kelet-európai országok érdekében, amelyek még nem rendelkeznek sem tájékoztató központokkal, sem olyan egyesületekkel, amelyek tömörítenék a vallási, ezoterikus vagy spirituális jellegű csoportok áldozatait" - bár egyről már lehet tudomásunk, teszem én hozzá. "A tájékoztatás és a képzés itt még sürgetőbb, mint a többi országok esetében."
Tisztelt Országgyűlés! Amikor az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban ennek az ajánlásnak a szövegével és Hegyi Gyula raportőr képviselőtársunk jóvoltából megszületésének részleteivel és strasbourgi hátterével is megismerkedhettünk, akkor sajnos úgy tűnt nekem, hogy az ilyen dokumentumok szokásosan általános és diplomatikusan lekerekített megfogalmazásaiban most a magyarországi helyzet sokszor tragikusan konkrét, nagyon is érdes valóságára ismerhettünk rá. Eszembe jutott az Európai Parlament 1996-os határozata, "Az európai szektákról" című dokumentuma is, mely egyebek között "felszólítja a tagországok kormányait, hogy kellő megfontoltsággal adományozzák az adókedvezményt és jogi védelmet biztosító vallási szervezeti státust, illetve indokolt esetben vonják meg azt a titkos vagy büntetendő gyakorlatot folytató csoportosulásoktól". Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament kimondta azt is, hogy "felhívja a tagállamokat, tanúsítsanak maximális éberséget annak érdekében, hogy a szekta jellegű csoportosulások ne juthassanak a törvényes társadalmi testületeket megillető jogokhoz".
Itt csupán megemlítem, hogy Németországban 1996 májusában, elsősorban a szcientológiai egyház körüli sorozatos botrányok miatt a Bundestag vizsgálóbizottságot hozott létre a kérdés tanulmányozására. Ez a bizottság '97 júliusában közzétett jelentésében azt állapította meg, hogy "az új vallási és ideológiai közösségek és pszichocsoportok némelyike konfliktusokat gerjeszt az egyének életében, személyes és családi kapcsolataikban, közvetlen társadalmi környezetükben", s azt is kimondta, hogy a német álláspont szerint a szcientológia nem vallási mozgalom. Javasolták, hogy az alkotmányvédelmi hatóságok szövetségi és tartományi szinten egyaránt folytassák a szcientológia nemzetbiztonsági célú megfigyelését.
Mivel sajnos nem szórványos jelenségről van szó, a francia nemzetgyűlés is foglalkozott a szektákkal, és 1996-ban közzétett jelentésében nem kevesebb, mint 173 úgynevezett vitatott csoportot közölt egy listán, kimondva, hogy a szekták az egyén és a társadalom számára egyaránt veszélyt jelentenek. De azt is szeretném elmondani, hogy Svájcban az államvédelmi konzultatív bizottság felkérésére a szövetségi rendőrség munkacsoportot állított fel elsősorban a szcientológusok működésének vizsgálatára. Az erről készült jelentés megállapította, hogy tevékenységükben jelentősek a pénzügyi összetevők - ilyesmikre gondoltam, amikor rendkívül kerek, diplomatikus megfogalmazásokra gondoltam -, a szervezet pedig "egy totalitárius rendszer jellegzetességeit hordozza". Nálunk most, amikor a "totalitarizmus" szó történelmileg indokolt módon szitokszóvá vált, nem árt-e elmenni egy ilyen svájci jelentés szövege mellett? Folytatja a jelentés: "Bizonyítást nyert, hogy a szcientológia hírszerző szolgálathoz hasonló tevékenységet folytat" - nem én mondom, a svájciak mondják - "elsősorban azért, hogy biztosítsa saját csoportjának védelmét a valós vagy vélt veszélyekkel szemben. E tevékenységek a múltban saját tagjaikkal vagy ellenzőikkel szembeni nyomozásokig mentek el, beleértve az állami szervekbe való beépülés kísérleteit is. Az effajta magatartás megengedhetetlen." Amikor tehát elengedjük a fülünk mellett azokat a híreket, hogy ők vagy mások, akik minden alap nélkül nevezik magukat egyháznak, úgymond, beépülnek ide vagy oda, médiába, közhatalomba, intézményekbe, akkor érdemes-e valóban abszolút komolytalan hírverésnek vagy rémhírkeltésnek tekinteni ezeket a híreket és megállapításokat?
Tisztelt Országgyűlés! Ha tehát ebből a távlatból tekintünk vissza a most teljes joggal módosítani javasolt '90. évi IV. törvényre, akkor látjuk, hogy az az egyházi működésnek a nyolcvanas évek végére jellemző realitásait tükrözte. A törvény elfogadásának akkor elsőrendű célja az volt, hogy a vallási aktivitást korlátozó, a mindent, tehát az egyházakat is az államszocialista rendszer szolgálatába kényszerítő gyakorlat helyett megteremtse a jogi kereteket az immár valóban korlátozásmentes lelkiismereti szabadság, a végre igazán szabad vallásgyakorlat folytatásához és közösségi kinyilvánításához.
1990-ben még nemigen számolhattunk - magam sem '90-ben, e Ház padjai között - azzal, hogy megnyílik majd a tér nemcsak az addig megtűrt csoportok előtt, sem pedig azzal, hogy a vallásszabadság kiteljesülése együtt jár majd olyan külföldről érkezett csoportok megjelenésével és fokozott térnyerésével is, amelyek a térhódítást több évtizedes nyugati piaci tapasztalataiknak, transznacionális gazdasági hátterüknek és a piaci marketing jól bevált fogásainak is köszönhették.
Néhány tőkeerős és a vallásügyi törvény nagyvonalúsága folytán sajnos egyházként bejegyzett csoport megtelepedése kezdetben ugyan kiváltott némi riadalmat és tiltakozást, de inkább csak a szellemi elit egy részében. A civil társadalom azonban kezdeti felkészületlensége és szervezetlensége folytán sajnos kevéssé érzékelte a veszélyt, ráadásul néhány ilyen csoportosulás destruktívnak minősítését, ezáltal tehát az állami támogatásból való kirekesztését, '92-93-ban a liberális kritika egyenesen a vallási önszerveződések elfojtási kísérleteként értékelte.
Nos, tisztelt Országgyűlés, a Ház előtt fekvő mostani, 2000 decemberében elkészült javaslatnak fő célja a vallási közösségi, egyházi státus feltételeinek szigorítása - beszéljünk világosan -, anélkül, hogy bármiként is szűkítené a szabad vallásgyakorlás és a közösségalapítás alkotmányos jogát. Ez a célkitűzés pedig pontosan megfelel az Európai Parlament bevezetőben már idézett '96-os határozatának.
A javaslat szerint az egyházak és az egyházi jogi személyek nyilvántartásba vétele a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe kerülne. Ennek során - és erről most már többször esett szó - a nyilvántartásba vételét kérő egyháznak csatolnia kell vallási tanainak összefoglalását. Mindez azt jelenti, hogy az egyházi bejegyzéshez, messze túlmenően az eddig abszolút formális célmegjelölésen, meg kell követelni a hitelvek és vallási tanítások összefoglalását, ami - az MSZP három képviselőjének a kormány-előterjesztésnél ezen a ponton sokkal egyértelműbb és világos indítványát idézve - nyilvános adatnak minősül, amiről a bíróságon saját költségére bárki másolatot kérhet.
Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim a javaslatot jól ismerik, részletezésének nem látom értelmét. A Magyar Demokrata Fórum a javaslatot egyáltalán nem tartja valami jogalkotási remeknek, nem tarthatjuk briliáns munkának; nem tartjuk olyannak, amit maximálisan kielégítőnek mondhatnánk. Ha tetszik, akkor jobbról bíráljuk, mert nagyon is keveselljük. Nem helyeseljük például a 10. §-ban előírt hat hónapos felkészülési időt, sőt szükségesnek tartanánk, hogy az ügyészség az összes bejegyzett vallási szervezet visszamenőleges vizsgálatát 60 nap alatt e törvény szerint végezze el. És még valami: nem helyeseljük a javaslat szóhasználatát sem, azt, hogy az "egyház" szót, ezt a jellegzetesen keresztény-keresztyén kifejezést nyakló nélkül használja mindenféle szervezetre.
A tervezettel azonban mint minimális kiindulóponttal általában egyetérthetünk, ezért azt szavazatainkkal támogatni fogjuk. A Magyar Demokrata Fórum célja ugyanis az, hogy valóban biztosíthassuk a vallásszabadságot, ugyanakkor pedig minden törvényes eszközzel védelmezzük családjainkat és a társadalmat a destruktív bizniszegyházak káros tevékenységével szemben.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF, az SZDSZ és a MIÉP soraiban.)

Vissza a kezdőlapra Vissza az előző oldalra