Vissza
a kezdőlapra
Vissza
az előző oldalraA parlamentből jelentjük
2001. február 14.ELNÖK: Hozzászólásra következik Hegedűs Loránt úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót.
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! "Tűzzel, ciánkálival, hóhérral kellene kiégetni az életelhervasztás, dermedtre igézés, lelki lefegyverzés e Krisztust és Istent gyalázó, hazug és becstelen áfiumát." Ezeket a szavakat Szabó Dezső mondta a saját egyházában megjelenő szektás beszűkülésről, miszerint a hívő embernek egyetlen feladata, hogy imádkozzék, hiszen minden felett Isten rendelkezik, legyen az üdvtörténeti, világtörténeti, társadalmi vagy politikai vonatkozása az életnek.
Az embert - egyfajta fatalizmussal - dróton rángatott bábuként szemlélni, tétlenségre, tespedtségre kárhoztatni, tudomást sem véve arról, hogy Isten akaratának felismerése, elfogadása az emberben - Isten szuverén végzése szerint - elhatározássá, majd cselekvéssé, istenfélő életvezetés helyes szokásává és őt kiábrázoló jellemmé válik, az oka minden életelhervasztó, dermedtre igéző, lelki lefegyverző, szektás térnyerésnek.
A keresztyén történelmi egyházak - különösen az egyházatyák és a reformáció szellemi hatására - sok évszázados, immáron kétezer éves tapasztalatuk, szervezeti mechanizmusuk alapján képesek a szektás jelenségek visszaszorítására, kiiktatására, már ha külső, világi érdek szerint történő beavatkozás ebben nem gátolja őket. Minden új, eme történelmi örökséget nem vállaló vagy nem ismerő vallási közösségnél szükségszerűen hatványozódik a szektás beszűkülés veszélye és az ezzel járó destruktivitás megannyi formája.
A debreceni Református Kollégium mellvédjén található felirat: "Orando et laborando!" - "Imádkozzál és dolgozzál!" - tartalmi kettős egysége, egymással fel nem cserélhető, nem helyettesíthető, nem kijátszható volta a legszemléletesebben fejezi ki Jézus mennyei atyjához intézett imájának egyházáról szóló igazságát: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szabadítsd meg őket a gonosztól."
Minden egyoldalú felekezeti, vallásfilozófiai, ideológiai elkötelezettség nélkül kijelenthetjük: a világnak, a világi hatalmat bíró államnak alapvető és kizárólagos érdeke olyan egyházak, vallási közösségek elismerése és támogatása, akik tanításukkal, működésük megannyi formájával és tartalmával segítik a társadalmi, közösségi élet "szép és ékes rendbe" történő szervezését. Ugyanakkor egyetlen, úgymond, vallási közösséget, egyházat sem ismerhet el és támogathat, amely nyilvánvalóan bomlaszt, rombol családot, kisebb és nagyobb közösséget, értékmentő és -teremtő egyházat, társadalmat, népet, nemzetet.
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló T/3621-es, a MIÉP által szerénynek ítélt, de mindenképpen előremutató javaslat, az ultraliberális törvényi szabályozás következtében mögöttünk hagyott évtized egyre elhatalmasodó lelki, szellemerkölcsi káoszát kívánja mérsékelni. Szerény módosítás ez arra, hogy elkerülhető legyen a Szabó Dezső által szimbolikusan említett hármas módszer alkalmazása az élet ösztönös védelme érdekében.
A MIÉP az egyház-alapítási létszámhatár jelentős, több tízezer főre történő emelését, minden egyes 1990 óta nyilvántartásba vett egyház státusának a mostani módosítás kritériumai szerinti felülvizsgálatát tartotta volna szükségesnek. Ugyancsak nem értettünk egyet az e törvénymódosítás esetleges hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett egyházak elleni, ügyész általi per megindítására adott hat hónapos türelmi idővel. Bizton állíthatjuk, hogy e területen is a magyar társadalom türelmi tartalékai totálisan kimerültek. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy a törvénymódosítás elfogadásához a parlamenti képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges, a MIÉP nem kíván akadálya lenni az előremutató módosítás jóváhagyásának.
A törvénymódosítás általános indoklásával egyetértve fontosnak tartom kiemelni, hogy elfogadása esetén nem lenne lehetőség a pszichoterrort a lelkiismereti és vallásszabadság csimborasszójaként feltüntetni. Nem lenne lehetőség alapvetően nem vallási tevékenységet folytató csoportok egyházként történő nyilvántartásba vételére. Nem lenne lehetőség az egyházak társadalmi valóságában megnyilvánuló különbségeket a kommunisztikus egyenlősdiség égbe kiáltó igazságtalanságával figyelemre sem méltatni.
Egyetértünk azzal, hogy az egyházi státus hiánya nem érintheti a közösségi vallásgyakorlás szabadságát. Ugyanakkor gyakorló lelkipásztorként meg tudom erősíteni, hogy milyen fontos a különböző egyházi jogi személyek státusának rendezése. Különösen fontos az ügyészség jogkörének, szerepének tisztázása a törvénysértő tevékenységet folytató egyházak elleni perekben, hiszen a szekták áldozatainak hozzátartozói szinte kivétel nélkül hiába fordultak az ügyészséghez, kérelmük szinte minden esetben elutasításra talált, mert az ügyészség nem vizsgálhatta az adott egyház, úgymond, belső életét.
A tisztánlátást szolgálja az 1. § (3) bekezdésében a vallás fogalmának teljességre törekvő meghatározása, s az 1 §. (4) bekezdése, amely taxatíve felsorolja, hogy mely elsődlegesen és meghatározóan végzett tevékenység nem tekinthető vallásinak.
Szintén a visszaélések megakadályozását segíti a 3. § (2) bekezdése, amely szerint a bejelentéshez csatolni kell az érvényes alapszabályt, a 9. § (1) bekezdése d) pontja szerinti nyilatkozatot, továbbá az egyház legfőbb vallási tanainak az illető egyház magyarországi legfőbb szerve által jóváhagyott összefoglalását és az egyház képviseletére jogosult személyek nevét.
Mivel a hivatalosan közölt vallási tanok és a tényleges gyakorlat között - épp a legpusztítóbb destrukció esetén - fényévnyi távolság is lehet, minden panasz alapos kivizsgálást igényel. Az egyházi státus ügyészi peres eljárás során bíróság által történő visszavonása - ha a visszaélés egyértelmű bizonyítást nyer - a törvénymódosítás által képviselt cél elérésének hatékony biztosítéka.
Ne feledjük, a most módosítandó 1990. évi törvénynek az előkészítését annak idején még az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alatt kezdték meg. Az a szerv, amely a kategorikusan ateista egypárti diktatúra egyházak feletti állami felügyeleti szerve volt - népies nevén az egyházi ávó -, az ötvenes-hatvanas években durvább, később valamivel kifinomultabb módszerekkel munkálta a történelmi keresztyén egyházak társadalmi gyökértelenítését, s ezáltal kommunista kísértetének az erkölcsképző szervek megrothasztásával való továbbéltetését.
(17.20)
Ez a rothasztó tevékenység él tovább az SZDSZ és az MSZP álláspontjában, amikor az általuk jelzett minimum szerinti módosítást kérik számon, miközben ez a szekták további maximális burjánzását, térnyerését tenné lehetővé. Íme, miként lehet a hitetlenség legfőbb szószólójából a hiszékenység legaktívabb prókátora.
Ami volt, ugyanaz lesz majd, s ami történt, ugyanaz fog történni - mondja a prédikátor. A múltat nem lehet végképp eltörölni, csak Isten törölheti ki emlékezetéből. Mindaddig azonban, amíg ezt meg nem teszi, a Szocialista Párt bizton támogatni fogja a szcientológiai egyházat, miként tette a XVI. kerületi Tóth István utcai általános iskola esetében vagy az V. kerületben, együttműködve a Fideszben lelepleződött s azóta elbocsátott szcientológusokkal.
Az SZDSZ még megpróbálja magát csúcsra járatni a Hit Gyülivel, de mondhatjuk: "sekély e kéj". Érdekes, ekkor nem számít az emberi méltóság, s hogy Szabó Dezsőt idézzem: "Totális történelmi módszerük nem tűr liberalizmust. Liberalizmusuknak számukra egyetlen értelme, egyetlen tartalma van, korlátlan hódítási és uralmi lehetőség saját maguk számára."
Németh László írja: "A XX. század katasztrófáiban a magyar szellem felült koporsójában és csodálatos szavakat mondott. Visszafektetni akárhogy: rábeszéléssel, altatóval vagy fejbevágással, ez ennek a múltunkból kiforgató szemléletnek ösztönös törekvése."
Ravasz László, Mindszenty József, Ordass Lajos öröksége kötelez: mondjunk nemet a koporsónkba visszafektetés kísérletére! Hiszen "Hallga mi ez? E távol elhaló,/feldörgő tompa hang?/A szívem döng, mint vassal vert harang?/Vagy mi hallék? Tompa ágyúszó?/Most visszafojtom a lélegzetem./Egy nemzet - bár végképp elföldelék,/Hallga, lélegzik, él a föld alatt,/S döngeti koporsója födelét!"
A Magyar Igazság és Élet Pártja az előterjesztést mindezek reményében támogatja.
Köszönöm. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiból.)