A parlamentből jelentjük
2001. február 14.

ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, akit majd Csapody Miklós követ, az MDF-ből.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a benyújtott törvényjavaslatról vitatkozunk, érdemes talán azzal kezdeni az erről való elmélkedést, hogy mi is késztethette a kormányt arra, hogy ezzel a módosító javaslattal elénk álljon.

Azért is érdemes a választ keresni erre, mert a képviselőtársaim által már említett emberi jogi bizottsági ülésen - ahol részletesen és alaposan foglalkoztunk a javaslattal - nem kaptunk erre vonatkozóan megnyugtató választ. Szeretném elmondani itt a tisztelt Ház előtt is azt, amiről a bizottsági ülésen is beszéltünk, nevezetesen, hogy itt egy kétharmados törvény beterjesztéséről van szó. Nyilvánvalóan egy kétharmados törvény akkor fogadható el a parlamentben, ha az ellenzék meghatározó pártjai támogatják és elfogadják ezt az előterjesztést. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, köztudomású, hogy nem áll fenn ez az elfogadás, ez a támogatás, vagyis ha a kormány ténylegesen azt akarja, hogy itt változtatás történjen olyan módon, ahogy szeretné, akkor nem lett volna szabad beterjesztenie ezt a törvényjavaslatot, ugyanis a törvényjavaslat nem fog átmenni, nem fogja elfogadni a parlament.

Ha valóban a változtatás őszinte szándéka vezette a kormányt, akkor óriási hibát követett el, de sajnos tudjuk - részben az emberi jogi bizottságban helyet foglaló kormánypárti képviselők tulajdonképpen őszinte felszólalásából, amire Donáth László már utalt -, hogy nem ez a szándék vezette a kormányt. Amikor megkérdeztem, hogy netán nem politikai demonstrációs szándékról van-e szó, akkor megerősítettek kormánypárti képviselőtársaim, illetve egy megerősített engem, hogy igen, erről van szó, itt politikai demonstrációval állunk szemben, a kormánynak nem az volt a szándéka, hogy ez a törvénymódosítás keresztülmenjen, mert akkor valóban őszinte egyeztetésre törekedett volna a politikai pártokkal és az egyházakkal, hanem a politikai pártok és az egyházak egyetértése nélkül politikai erődemonstráció céljából terjesztette elő ezt a törvényt. Ez, képviselőtársaim, elfogadhatatlan, ez a politikai mentalitás, újra a vallási békétlenséget és az intoleranciát hinti el nemcsak a magyar Parlament falain belül, hanem magyar társadalomban is. Többek között ez is egy ok arra, amiért a Szabad Demokraták Szövetsége a leghatározottabban ellenzi mind a kormány szándékát, mind a beterjesztett törvényjavaslatot.

Nézzük csak meg, miről szól ez a törvényjavaslat, és ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, én most nem a történelmi háttérben szeretnék kalandozni, hanem magáról a törvénymódosításról szeretnék beszélni. Először is nem árt tisztáznunk azt, hogy az előzetes vita során a kormány azzal próbált - azt kell mondanom - bizonyos szempontból megtéveszteni sokakat, hogy azt mondta, itt kisebb léptékű kiigazításról van szó. Nos, képviselőtársaim, nem kisebb léptékű kiigazítással állunk szemben: itt egy lényeges változtatásról van szó, amely alapelvek feladását, az 1990. évi IV. törvény alapelveinek feladását irányozza elő, nevezetesen: minden olyan alkotmányos garanciát, amely a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos, így az állam és egyház elválasztását, az állam vallási semlegességét és az egyházak egyenjogúságát súlyosan megsérti a beterjesztett törvényjavaslat.

Először is, nézzük csak meg, hogy elfogadható-e a konkrét szöveg, amit beterjesztettek! Ha egy törvényen módosítani kívánunk, meg kell indokolni azt, hogy miért kell módosítani. Jogászok különösen tudják azt, hogy egy törvény jó esetben és normális országokban nemcsak tíz-húsz-harminc, hanem száz éveket is megélhet nyugodtan, vagyis a módosítást mindig alaposan alá kell támasztani indokokkal, ha valami ilyesmit akarunk. Itt semmi ilyennel nem állunk szemben; nincs társadalmi szükségesség a módosítás mellett, nincs erre érv, ugyanis nincsenek vallási visszaélések Magyarországon, mint tudjuk. Ha vannak ilyenek, és ha találkozunk ilyenekkel - egyébként hozzátenném, a törvényjavaslat előterjesztői sem tudnak egyetlenegy példával sem élni erre vonatkozóan, ezt mindannyian tudjuk -, ha netán vannak ilyenek, azok egyedi jelenségek, nem pedig általánosak. Az általános jelenségekkel szemben kell fellépni törvénymódosítással, az egyedi jelenségekkel szemben pedig a törvény alkalmazásával. Ez az, ami, azt gondolom, megint csak nincs alátámasztva.

Másfelől a jogi eszközök alkalmatlanságát sem bizonyították. Miért gondolják, kormánypárti képviselőtársak, hogy a jogi eszközök alkalmatlanok? Tudjuk jól, hogy Magyarországon minden jogi eszköz rendelkezésre áll arra vonatkozóan, ha egy közösség vallásként, egyházként próbálja bejegyeztetni magát, elismertetni magát, és valamiféle törvényi visszaélést hajt végre. Az ügyészség is felléphet, és a büntetőjog megfelelő eszközei is rendelkezésre állnak. Hadd jegyezzem meg, a törvényjavaslat egyik előkészítője nyilatkozta a Magyar Nemzetben azt - Schanda Balázsról van szó -, hogy a jelenleg hatályos hazai jogszabályok alapján is lenne lehetőség indokolt esetben beavatkozásra, hiszen az ügyészség feloszlathatja a törvénnyel ellentétes tevékenységet folytató közösségeket, erre azonban idáig nem volt precedens. A nyilatkozat óta volt precedens, mint tudjuk, egy egyház esetében, az Egyetemes Szeretet Egyháza esetében elsőfokú bírói ítéletig is jutott az ügyészség fellépése, tehát nem állnak meg a kormánypárti képviselők ilyen típusú hivatkozásai.

Menjünk tovább, képviselőtársaim! Nincs európai jogharmonizációs kényszer sem. Hamisan a törvényjavaslat indoklásában valamiféle ilyen érzetet próbálnak kelteni az előterjesztők, mintha itt lenne valamiféle európai elvárás. Nincsen, jobb, ha ezzel szembenézünk, képviselőtársaim. Ha van valami, akkor az dicséret Magyarország irányába az 1990. évi IV. törvény miatt; azért, mert ez egy felvilágosult, nyitott szellemű, toleráns törvény volt, amelynek az értékeit meg kell őriznünk és nem pedig elpusztítanunk, amire most a törvényjavaslat kísérletet tesz.

Az európai norma többek között arról szól - idézek én is abból az Európa tanácsi megállapításból, amelyre hivatkoznak itt az előterjesztők: "A vallási pluralizmus a vallásszabadság természetes következménye, ezért az Európa Tanács közgyűlése úgy véli, hogy az államok vallási semlegessége és a törvény előtti egyenlőség védelmet nyújt a diszkrimináció minden formája ellen, ezért felhívja a hatóságokat arra, hogy tartózkodjanak a különböző hitekkel, illetve meggyőződésekkel kapcsolatos értékítéleten alapuló intézkedések foganatosításától." Le is fordíthatnám úgy, hogy felhívta most a kormányt, tartózkodjon e törvényjavaslat módosításának beterjesztésétől. Lehetne még citálni az idevonatkozó Európa tanácsi passzusokat, de nem teszem, nyilván a vitában ez valamilyen módon majd elő fog jönni. Egy biztos: teljesen az ellenkezőjét bizonyítják a nemzetközi dokumentumok, mint amit próbálnak sugallni az előterjesztők.

Menjünk tovább! Azt gondolom, amikor a módosítás egyfajta vallási cenzúrát vezet be, ezzel sérti az állam és egyház elválasztását, az állam vallási semlegességét és az egyházak autonóm működését - ez az 1. §-ra vonatkozik, ha fellapozzuk a törvényjavaslatot. Itt vallásdefiníciói, teológiai kérdések eldöntésével ruház fel állami szervet a módosítás, ami abszurdum teljes egészében, és az állam teológiai döntőbíróvá tétele sérti az állam és az egyház elválasztását, hiszen az államtól vallási és világnézeti semlegességet követelünk.

Azt gondolom, az a taxáció, amit itt találunk az 1. §-ban, ráadásul kirekesztő is egyértelműen, hiszen az Alkotmánybíróság lefektetett itt is elveket, nevezetesen: "Az állam éppen azokban a tartalmi kérdésekben nem foglalhat állást - írja az Alkotmánybíróság -, amelyek a vallást vallássá teszik, a vallásról és egyházról csak elvont, minden vallásra vagy egyházra egyaránt alkalmazható keretszabályokat alkothat." Az, amit a törvényjavaslatban olvashatunk, szögesen ellentétben áll az Alkotmánybíróság elvárásával, ráadásul azt gondolom, ez az 1. §-ban alkalmazott felsorolás, ez a taxáció teljes egészében elfogadhatatlan, hiszen olyan úgynevezett gumiszabályokat, gumifogalmakat vezet be, amelyek hatalmas visszaélésekre adnak lehetőséget. Gondoljanak csak bele, képviselőtársaim - beszél a törvényjavaslat arról, hogy gazdasági vetülettel kell rendelkezni, felsorolja ezeket a bizonyos fogalmakat -, tudjuk jól, ha a gazdasági vetülettel való rendelkezés kizár valakit az egyházi elismerésből, akkor itt mindenképpen problémák vannak, hiszen a történelmi egyházaknak is vannak gazdasági vállalkozásaik. Politikai érdekérvényesítő vetület: hivatkoztak már itt a vitában a képviselőtársaim - pont Donáth László - arra, hogy ilyen alapon a katolikus egyházzal szemben is fel lehetne lépni, pont Vatikán állam léte miatt, és sorolhatnám tovább, de szintén nem teszem meg az idő rövidsége miatt. Ez is azt bizonyítja, hogy nem átgondolt a törvényjavaslatnak ezen része sem.

Azt gondolom ráadásul, képviselőtársaim, hogy amikor a törvényjavaslattal kapcsolatban arról beszélünk - sokan hivatkoznak erre -, hogy nem kell igazából egyházi státus ahhoz, hogy a vallást tudják gyakorolni Magyarországon - itt Isépy Tamás képviselő úrra is gondolok -, akkor nagyon lényeges szempontokat figyelmen kívül hagynak a képviselők, nevezetesen: tudjuk azt, hogy ma Magyarországon szükséges az egyházi státus ahhoz, hogy megfelelő jogi védettséggel gyakorolják a hitüket az emberek, ugyanis például az egyházi státus szükséges a hittudományi főiskolák létesítéséhez, az iskolai hitoktatáshoz, a katonai szolgálatot ellátó hívők lelki gondozásához, a vallási adásokban való részvételhez és egyebek. Vagyis ha arra hivatkozunk, hogy pusztán egyesületi státussal nyugodtan gyakorolhatjuk a hitünket Magyarországon, becsapjuk magunkat.

Összefoglalóan, tisztelt képviselőtársaim, a beterjesztett törvényjavaslat alkotmányellenes, sérti a jogbiztonság elvét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ellentétes az európai normákkal, ezért a leghatározottabban arra szólítjuk fel a kormányt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Vissza a kezdőlapraVissza az előző oldalra