ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 20-20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Lamperth Mónika képviselő asszony. Képviselő úr, öné a szó.

PERLAKI JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A köztiszviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat melletti érvelésem elején a Közigazgatási Lapok című folyóirat egy 1878-ban megjelent cikkéből idézek: "A köztisztviselők és hivatalnokok állásának mikénti szabályozásától függ nemcsak az állami működés sikeressége, hanem sok részben magának az államnak jelleme, iránya. Aszerint lesz más és más az állam, amint köztisztviselői a törvényben, a felsőbb hatóság egyéni felfogásában vagy a megbízást adó választók tetszésében vagy egyes társadalmi hatalmak, egyes nagyurak, testületek, érdekcsoportok kívánalmaiban bírják legfőbb irányzójukat. A törvények lehetnek egyező elvűek, sőt a részletekben is összhangzók a különböző államokban, azért az egyes államok egészen más jelleműek lesznek, mint az illető törvények után következtetni lehetne, ha a köztisztviselők állása másként van rendezve, mert ettől függ teljesen, hogyan lesz az ige testté."

Eddig tartott az idézet Concha Győzőtől. Azt is mondhatjuk, hogy rendszerszemléletű volt a szerző, amikor az állam működéséről értekezett, hiszen a körülmények elemzésénél szinte a modern minőségbiztosítási elveket vetítette előre a munkában részt vevő emberek tekintetében.

"Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram hatékony államot ígért; jelezte, a kormány tisztában van azzal, hogy a köz igényeiből adódó feladatok hatékony ellátása komoly terhet ró a közszolgálati tisztviselőkre, munkatársakra és elismeri helytállásukat. Megígéri kidolgozni a közszolgálati életpályát, a tehetséges szakemberek számára is vonzóvá tévő javadalmazási rendszert. A közszolgálatban a teljesítményelv hangsúlyozottabb érvényesítését tartja szükségesnek. Növelni fogja a köztisztviselők mobilitását, és rugalmasabbá, de a teljesítmény szerint differenciálttá teszi a javadalmazásukat. Szükségesnek tartja a köztisztviselők etikai kódexének elkészítését. Határozott fellépést jelöl meg a korrupció és a hivatali visszaélések ellen, de gondoskodni kíván a megfelelő képzési és továbbképzési rendszer kialakításáról - még mindig a kormányprogramból idézek. Az emberi és anyagi erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás és az eredményes igazgatási tevékenység érdekében hatékony lépéseket ígér.

A kormányprogram szinte az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmi kivonataként is szolgálhatna, és mutatja a polgároknak, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja következetesen jár el, amikor támogatja a korábban megjelölt célok elérését szolgáló törvényjavaslatot a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben vázolni szeretném a magyar közszolgálat történetének napjainkig vezető útját, majd érvelni szándékozom a törvényjavaslat konkrét megoldásai mellett.

A kiegyezést követően az első világháború kitöréséig terjedő időszakban már kialakult a közigazgatás személyzetpolitikájának az a rendszere, amelyet a mai értelemben karrier típusúnak nevezhetünk. Jogi formáját az 1874-ben elfogadott, majd 1896-ban korszerűsített pénzügyi szolgálati szabályzat adta.

A harmincas évek személyzetpolitikáját a kor színvonalán modernnek számító amerikai irodaszervezési tapasztalatok átvétele jellemezte. A magyar közszolgálat elvégezte a minősítési rendszer átalakítását.

A közszolgálat sajátos vonásait felszámolta a második világháborút követő időszak. A koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harc következményeként sajátos zsákmányrendszer váltotta fel a harmincas évek karrierelvű személyzetpolitikáját. Csökkentették a képesítési követelményeket, később pedig eltörölték. A kommunista párt hatalomra jutását követően tömeges méretekben cserélődött ki a közigazgatás vezető rétege. A személyzetpolitika változását a jogi szabályozás is követte. 1951-ig fokozatosan megszűntek a köztisztviselőkre vonatkozó speciális előírások.

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően a közigazgatásban is fokozatosan erősödtek a szakmai követelmények, de a politikai megbízhatóság elsőbbsége mindvégig fennmaradt.

Az 1992. évi XXIII. törvény megteremtette a karrierelvű önálló közigazgatási személyzetpolitika alapjait, és biztosította a pártpolitika-semleges, a politikai váltógazdaságtól független, stabil szakértői személyi állomány kialakulását. A törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy az új szabályok megfelelően beépültek a helyi viszonyokba, s a végrehajtás szintjén egységes jogalkalmazói szemlélet erősödött meg.

Nemzetközi konferenciákon a köztisztviselői törvényt a közép-kelet-európai országok körében nemcsak elsőként megalkotott törvényként, hanem egyfajta példaként is állították a szakemberek elé. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egyes kötelezettségek szigorítására van szükség a közigazgatás presztízsének megerősítése, átláthatóságának javítása érdekében. A pártatlan működésbe vetett közbizalom megköveteli, hogy csak feltétlenül indokolt esetben, az állami tulajdonosi jogok érvényesítése érdekében töltsön be gazdasági társaságnál vezető tisztséget, illetve felügyelőbizottsági tagságot a köztisztviselő. Minden más esetben összeférhetetlenségi szabály tiltsa meg az ilyen jellegű tevékenységet. Az eskütétel ilyen módon nemcsak jogi szempontból teszi érvényessé a köztisztviselői jogviszonyt, hanem morális oldalról is szentesíti azt.

A közszolgálati reform keretei között kidolgozott közszolgálati életpályaprogram a tisztességes munkára, a tanulásra és a minőségre épít oly módon, hogy egyfelől a tehetséges szakemberek számára is vonzó előmeneteli és javadalmazási rendszert biztosít, másfelől szigorú anyagi és erkölcsi elvárásokat követel meg a köz szolgáitól. A közszolgálati életpályaprogram egyértelmű üzenetet közvetít a köztisztviselői kar felé, a minőségi követelmények növelésének ellentételezéseként nagyobb anyagi megbecsülést, életre szóló társadalmi elismerést, stabilitást és kiszámíthatóságot ígér a személyi állomány minden tagjának.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás tükrözi a nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülés szándékát, érvényesíteni kívánja az igazságosság és a teljesítményelv összhangját. A szakmai színvonal emelése és a hatékonyság növelése irányában tesz lépéseket, miközben erősíti az egységességet.

A köztisztviselők bére ma még nem éri el azt a szintet, amit munkájuk fontossága indokol. Nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést kell nyújtani azért, hogy a fiatalok számára vonzó legyen e pályára lépni. Dinamikusabb lesz a pályaút kezdeti szakasza; a szakmai és idegennyelvi követelményekkel, valamint a lakáshoz jutás feltételeinek könnyítésével, továbbá a pályázati rendszer előtérbe kerülésével a szakma arculata is vonzóbb lesz, és ettől azt várjuk, hogy a dolgozók átlagéletkora az 50 évhez közeli szintről az Európában szokásos 40 év körüli szinthez közelítsen.

Míg a nyugat-európai előmeneteli rendszerek maximális szorzószáma általában eléri a 6-ot, nem ritkán a 7-et, illetve a 8-at is, addig Magyarországon a régi előmeneteli táblában a legmagasabb szorzószám 3,4 a diplomások számára. Az új illetménytábla ezt fokozatosan 6-ra emeli, s ezzel mintegy 76 százalékos emelkedést biztosít a jelenlegi illetményhez képest. A besorolási fokozatok várakozási idejének csökkentésével meggyorsul a ranglétrán történő előrejutás, ami tovább növeli a pálya presztízsét. A vezetők szorzószáma is jelentősen és arányosan emelkedne.

A jegyzők az önkormányzati közigazgatás szakmai kulcsemberei, a közigazgatás szakmaiságának, törvényességének fő biztosítékai a helyi igazgatásban. A törvényjavaslat ezért az ő illetményüket is jelentősen megemeli, s hasonlóan emelkedik illetménypótlékuk is, illetményüket a lakosságszámból adódó eltérő nagyságrendű feladatokhoz igazodóan differenciáltan indokolt megállapítani. A jegyző, illetve a főjegyző alapilletményének szorzószáma a településnagyságtól függően 70 százalék körüli értékkel növekszik. A jegyzők erkölcsi és kiemelt anyagi megbecsülését lesz hivatott kifejezni a címzetes főjegyzői cím létrehozása is.

Olyan jelentősek a törvényjavaslat költségvetési vonzatai, hogy fokozatosan kell történjen az új illetményrendszer bevezetése oly módon, hogy mindjárt az első évben igen lényeges javulást eredményez. A díjazás javítása mellett a juttatások szerepének erősítése is az anyagi megbecsülés fokozását szolgálja. A juttatások köréből érdemes kiemelni a lakásépítéshez, vásárláshoz igényelt kölcsönhöz kapcsolódó állami készfizető kezesség jogintézményének bevezetését.

Az erkölcsi értékek és elvek, amelyeket a köztisztviselői etika takar, bizonyos magatartásformákat és más magatartásformáktól való tartózkodást jelentenek, alátámasztva ezzel azt, hogy a jogszabályok betartásához és betartatásához való viszonya ellentmondásoktól mentes, annak kell lenni a köz szolgálatában álló személyiségnek.

Érdemes itt emlékeztetni arra az elvre, hogy nemcsak tisztának kell lenni, hanem annak is kell látszani. S ez a köz szolgálatába szegődő köztisztviselőnek különösen fontos. Sem a vagyonnyilatkozat, sem az etikai kódex nem ismeretlen a fejlett közigazgatással rendelkező államokban, amit az Európai Unió és az OECD gyakorlata is bizonyít. Az utóbbi szervezet 27 tagországából 21-ben a választott tisztségviselőktől, 19-ben a főtisztviselőktől, 17-ben egyéb köztisztviselőktől és 5-ben minden közszférában dolgozó alkalmazottól vagyonnyilatkozatot követelnek meg. Az etika fontosságát bizonyítja, hogy a OECD tanácsa külön ajánlást fogadott el 1997-ben a tagállamok közszektoraiban alkalmazottak etikai normáira vonatkozóan.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazságosság és a teljesítményelv érvényesítése az egységesség mellett is meg fog valósulni, ami nem könnyű. Valamennyi közszolgálati rendszer egyik alapproblémája, hogy miközben egységesen biztosítja és kiszámíthatóvá teszi a pálya-előmenetelt minden köztisztviselőnek, érvényre tudja-e juttatni az egyéni teljesítmények között óhatatlanul meglévő különbségek elismerését az anyagi megbecsülésben.

Az életpályaprogramhoz kapcsolódó törvénymódosítás, miután alapvetően átalakítja a díjazás rendszerét, megszünteti a szorzószámok nyomottságából adódó anomáliákat, egyrészt felszámolja az indokolatlan különbségtételi lehetőségeket, megszűnik a személyi illetmény, egységesebbé válnak az illetménykiegészítések, s az önkormányzati illetményalapok közel egy szintre kerülnek az államival, továbbá csökken az egyéni illetményeltérítés mértéke, másrészt rendszeres teljesítményértékeléshez köti a teljesítményen alapuló rendkívüli díjazást.

A szakmai színvonal emelése a hivatali munka javítása, de az uniós elvárások miatt is időszerű. A módosító szabályokban a szakmaiság fokozott követelménye az uniós nyelvek valamelyikének ismeretét igényli. A közigazgatási szakvizsga ezentúl nemcsak a vezetővé válás feltétele lesz, hanem a diplomások előmenetelének lépcsője is. A vizsga funkciójának megváltozása természetszerűleg indokolttá teszi követelményrendszerének lényeges átalakítását, a szakmai-szervezési ismeretek számonkérésére helyezve a hangsúlyt. A vizsga színvonalát, szigorú követelményrendszerének teljesíthetőségét segíti, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően kötelező lesz a munkáltató költségén a szakvizsga-előkészítőn való részvétel. A vizsga teljesítésének elmulasztását az előmenetel megállításával szankcionálja a törvénymódosítás.

A képzettségi pótlék kiterjesztésével anyagilag is el kívánja ismerni a javaslat, ha a köztisztviselő a szakterületén tudományos fokozatot szerzett. A hatékonyság növelése folytán színvonalasabb munkát végez majd kevesebb köztisztviselő.

A javaslat a köztisztviselői szerepet a közhatalmi jogosítványok ellátásához kapcsolja, s mindazoknál, akiknek a tevékenysége ezzel nem függ össze szorosan, szükségtelennek tartja jogviszonyuk kifejezetten közjogias jellegének fenntartását. A közigazgatási munka hatékonysága céljából ezen megoldás a fejlett közigazgatású államokban általános tendenciának tekinthető.

A hazai közigazgatásban újdonságnak hat a kiemelt főtisztviselői kar kialakítása. Ha azonban túltekintünk a határainkon, megállapíthatjuk, hogy az OECD és az EU-tagországok többségében ismert fogalom a főtisztviselői kar, amely a központi közigazgatási szerveknél magas beosztásban dolgozó, elsősorban szakértői, illetve igazgatási és rendszer-működtetői feladatokat ellátó köztisztviselőket foglal magában. Létszámuk általában a teljes személyi állomány 1-2 százalékát teszi ki. A velük szemben megfogalmazott szakmai igények közé tartozik a vezetői rátermettség, a stratégiai szemlélet is. A változásmenedzselési képesség, a fejlett irányítási és kommunikációs készség és a magas szintű informatikai felkészültség ugyancsak követelmény. Kiválasztásukra, értékelésükre, díjazásukra országonként számos eltérő megoldás született. A bevezetendő magyar rendszer, amely az asztalunkon fekszik, ezek ötvözete.

A főtisztviselői karral távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése a cél, amely mindennapi munkáján és az ebben a minőségben reá osztott külön feladatokon keresztül szemléletében felülemelkedve az ágazati érdekeken, hatékonyan segítheti az összkormányzati munkát. Kiválasztásuk pályázat útján a köztisztviselők közül történik, de a törvényjavaslat a közigazgatási karon kívülről is lehetővé teszi a bekerülést. A főtisztviselői kar létszámát a törvénytervezet 300 főben maximálja, munkájuk hatékonyságát külön rendszeres továbbképzés segíti majd. Az egységesség erősítése a követelményeket és a garanciákat összehasonlítókká teszi.

Lényeges módosítás jelent meg a pályázattal kapcsolatban. A központi közigazgatási szervek főosztályvezetői beosztásai esetében a pályázat kiírását kötelezővé teszi, ezáltal ezen a szinten az eddiginél demokratikusabb, a szubjektivitást csökkentő vezető-utánpótlást tesz kötelező előírássá.

Az egységesítési törekvést fejezi ki a személyi illetmény megszüntetése, valamint az illetményalapok megállapítása és az illetménykiegészítés mértékének egységesebbé tétele is, amelynek célja a köztisztviselők közötti indokolatlan különbségek felszámolása a díjazásban. Ne feledjük, hogy ez nem az illetmények nivellálását jelenti, hiszen a teljesítményértékeléshez kapcsolva, azt figyelembe véve mód lesz a jövőben is plusz 20, illetve mínusz 20 százalékos eltérés révén a többletteljesítmény vagy a gyengébb teljesítmény visszatükrözésére.

A köztisztviselőkével megegyező tartalmú vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség bevezetésével a rendvédelmi szervek tekintetében is biztosítani kívánja a javaslat a korrupció megelőzését, az úgynevezett üvegzsebűséget. Nyilvánvaló, hogy a kötelezettségeknek a köztisztviselőkénél szűkebb körre korlátozása azokra a belső ellenőrzési szervekre, eljárásokra tekintettel történt, amelyek életre hívása az elmúlt időszak korrupcióellenes intézkedései keretében történt. Más jellegű egységesítést javasol a törvénymódosítás azzal, hogy a rendőrségnél eddig is alkalmazott, a családtagokra is kiterjedő szigorú életviteli követelményeket kiterjeszti a többi rendvédelmi szerv hivatásos állományára is, s ennek érdekében a szolgálati viszony létesítésekor és annak fennállása alatt is fokozott ellenőrzést határoz meg. Ezzel összefüggésben a törvény határozza meg a jövőben a kifogástalan életvitel ellenőrzésére hivatott szerv kötelezettségét, jogosítványait is.

Amikor a hatékonyabb közigazgatásról gondolkodunk, és vigyázó szemünket Európára vagy a világra vetjük, akkor azt is látjuk, hogy máshol is igyekeznek takarékosan és hatékonyan bánni a pénzzel. Amikor Reagan elnök oda jutott, hogy sokat kellett beszélnie a karcsúsításról, akkor azt mondta, hogy kevesebben s olcsóbban végezzék el a munkát. Én most azt mondom, hogy kevesebben, színvonalasabb munkát és jobb fizetésért, valamivel jobb feltételek mellett végezzenek el a köztisztviselők.

Végezetül: mit kíván, mit vár a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvénymódosítástól? Azt várja, hogy a legfontosabb célkitűzéseket megvalósítjuk a kormányprogramból, az állam többet ad a 110 ezer köztisztviselőnek, de többet is követel cserébe, várhatóan növekedik a pálya iránti elkötelezettség és a szakmai színvonal, valamint erősödik a pálya szakembermegtartó képessége, s ezeken keresztül kiérdemli a közszolgálat a társadalom részéről az igazi megbecsülést, hiszen a közigazgatás a polgárokért van.

Magyari Zoltán, a magyar közigazgatási szakírás nagysága így fogalmazott: "A közigazgatás jósága a tisztviselőkön fordul meg. Minden szervezeti és eljárási reform értéke attól függ, mennyit érnek a köztisztviselők." A törvényjavaslat elfogadása folytán a köztisztviselői kar megerősödik és felértékelődik, a közigazgatás továbbfejlődésének feltételei javulnak - teszem én hozzá az ő gondolataihoz.

Tisztelt Országgyűlés! A felsorolt tartalmi és összehasonlító érvek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását, és kívánja az általa kijelölt célok elérését az ország gyarapodása és fejlődése érdekében.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

Vissza a kezdőlapraVissza az előző oldalra