ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő asszony. Megadom a szót.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az a törvény, amiről most tárgyalunk, nemcsak azokat érdekli - föltételezem én -, akiket közvetlenül érint, tehát a köztisztviselőket, hanem annál sokkal szélesebb réteget, mindenkit, aki valamikor ügyfélként megjelenik az államigazgatás előtt, a közigazgatás előtt, az önkormányzati hivatalban, polgármesteri hivatalban. Ezért sajnálom őszintén, hogy a mai vitánkat nem tudják a televízió közvetítése előtt figyelemmel kísérni az érdeklődők.

Mi úgy gondolkodunk erről a törvényről, a Szocialista Párt úgy gondolkodik erről a törvényről, hogy ez a közigazgatás jövője szempontjából egy meghatározóan fontos törvény, és ezért az elemzések, az előzetes tárgyalások során nagyon alaposan górcső alá vettük. Az erényeiről is fogok beszélni és a hibáiról, a kritikákról, természetesen.

Először néhány gondolatot arról, hogy mi kell a jó közigazgatáshoz. Mi kell ahhoz, hogy modern, jó színvonalú közigazgatásról beszélhessünk ma Magyarországon? Három fontos és alapvető kérdésre kell választ adni, kellene választ adnia a kormánynak. Az első, hogy mi a közigazgatás feladata, hatásköre, magyarul, mit csinál a közigazgatás, ezen belül mi az önkormányzatok, mi az államigazgatás dolga; a második: milyen a közigazgatás szervezete és működése, tehát hogy milyen szervezetben, milyen struktúrában látja el, és hogyan működik; a harmadik legfontosabb kérdés a személyek, a köztisztviselői kar kérdésköre.

Tehát ha azt akarjuk, hogy a modern és színvonalas közigazgatás valamennyi kérdésére választ adjunk, akkor mind a háromról kellene beszélni, és ezt az Orbán-Torgyán-koalíció föl is ismerte, hiszen a kormányprogramba beleírta, hogy mind a három területen egy modern és a reform irányába mutató koncepciót tesz majd le az Országgyűlés asztalára. Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a három kérdésből az első kettőben semmi nem történt. Semmit nem tudunk arról, hogy az önkormányzatok és a közigazgatás egészének feladat- és hatásköri reformjáról, átrendezéséről hogyan, miként gondolkodik a kormány.

A második kérdéskör tekintetében: 2000. december 31-éig kellett volna az Országgyűlés asztalára tenni azt a reformanyagot, amely a kistérségi, megyei, regionális, térbeli kapcsolatrendszer újragondolásáról foglalna állást. Nem láttuk, nem tudjuk, hogy a kormány miként gondolkodik erről, pedig én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezekhez is hozzárendelni, amikor a harmadik elemhez nyúl, tehát a közigazgatás személyzetéhez, a köztisztviselői körhöz.

Tehát az első kettőben semmi nem történt, a harmadik tekintetében pedig idehozott egy tervezetet a kormány, ami nem az előzetes ígéreteknek megfelelően a közszolgálat egészének áttekintéséről szól, hanem csak és kizárólag a köztisztviselői körről. Valószínűleg ez zavarta meg Perlaki képviselőtársamat, aki következetesen a közszolgálat egészéről beszél, de csak a törvény összefüggéseiben. A közszolgálat egészébe a közalkalmazottak is beleértendők, s egész más összefüggésrendszerben kellene itt ezzel foglalkozni. Nos tehát, ez a törvénytervezet a köztisztviselői jogviszonyt tisztázza, a köztisztviselőkről szól.

Érdemes föltenni a kérdést, hogy mi lehet a célja egy modern köztisztviselői törvénynek, milyen köztisztviselői kart akarhatunk vagy kellene akarnunk ma Magyarországon. A Szocialista Párt álláspontja szerint a politikai váltógazdálkodástól független, a mindenkori kormányhoz lojális, a változó feladatokra gyorsan reagáló, a törvényességet feltétlenül tiszteletben tartó, szakmailag hozzáértő személyi állománya kell legyen a közigazgatásnak; szeretném kiemelni, hogy a mindenkori kormányhoz lojális, és nem szolga módon működő, nem kiszolgáltatott és nem olyan köztisztviselői kart, amelyik csak abban érdekelt, hogy a mindenkori politikai hatalom politikai megrendelésének megfelelően dolgozzon. Ugyanis a két definíció között a különbség óriási. Szeretnék ennek a tartalmára is rávilágítani.

Ahhoz, hogy ennek a magas követelménynek a köztisztviselői kar meg tudjon felelni, két dologról föltétlenül beszélnünk kell. Az egyik a bér, hiszen egy tisztességes bért kell biztosítani ahhoz, hogy egy ilyen magas követelménynek valaki meg tudjon felelni; a második pedig: garancia arra, hogy a mindenkori politikai hatalomnak nem lesz kiszolgáltatott a köztisztviselő, hiszen a közigazgatásnak nem szolgákra, hanem erkölcsi tartással és szakmai önérzettel rendelkező köztisztviselőkre van szüksége.

Mielőtt a két alapvető kérdésre, a bér, illetmény, illetve a garanciák kérdésére rátérnék, engedjék meg, hogy röviden idézzek abból az állásfoglalásból, amelyet a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete egy szakmai konferencián fogadott el, és amely arról szól, hogy milyen ma a magyar közigazgatás. Azt mondja ez az állásfoglalás: "A mai magyar közigazgatás történetének egyik legsúlyosabb válságát éli át. Nem javult, sőt több területen romlott a közigazgatási munka minősége. A társadalmi értékítélet mind kedvezőtlenebbé válik a köztisztviselői kart illetően. A folyamatosan értékét veszítő, leértékelt közszolgálatban nincs megfelelő köztisztviselői utánpótlás, mind több képzett köztisztviselő kényszerült arra, hogy az alacsony bérek és a romló munkahelyi feltételek miatt otthagyja a közszolgálatot. Minden további korszerűsítést, modernizációt veszélyeztet, eszközeiben gyenge, lepusztított közigazgatással kell számolnia, amelynek társadalmi presztízse alacsony, személyi állományára nézve kevés a megtartó ereje, és a pályakezdők tekintetében nem versenyképes más ágazatokkal. A közigazgatás a vele szemben támasztott hazai és európai követelményeknek csak úgy tud eleget tenni, ha a jövőben hatékonyabb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesül."

Nos, nézzük meg, hogy ezeknek az elvárásoknak ez a kormány által benyújtott tervezet megfelel-e. Először a bérről: a törvénytervezet, amikor a bérrendszerhez hozzányúl, akkor az illetményalap és a szorzószám tekintetében is végig kell gondolnia, hogy milyen változtatásokat javasol. Hiszen a köztisztviselők alapilletménye - és ez mondom úgy, hogy nyilván a rádióhallgatók között vannak számosan, akik nem tájékozottak pontosan arról, hogy a köztisztviselők bére hogyan áll össze - két fontos részből áll: az illetményalapból - amelyet mindig meghatároz a költségvetési törvény, hogy az mennyi - és egy szorzószámból, amelyik tartalmazza az iskolai végzettséget és a szolgálati évek szerinti szempontokat.

Azt a változtatást, hogy a szorzószámot egy hatfokú skálán változtatja meg a tervezet, és differenciáltabbá teszi, mi támogatjuk, ezt egy jó változtatási iránynak tartjuk. De azt gondoljuk, hogy a bérrendszernél az illetményalaphoz is hozzá kellett volna nyúlni abból a szempontból, hogy hiába jó a szorzószámrendszer, ha az illetményalapnál nincs garancia arra, hogy például követi az inflációt, hiszen volt már arra példa, hogy az illetményalapot befagyasztotta a költségvetés egy adott évben. Mi azt gondoljuk, hogy ha igazán garanciát akar adni arra a törvényhozó a köztisztviselőknek, hogy ez nem így lesz, akkor érdemes lenne ennek az automatizmusát valamilyen módon garantálni.

A törvénytervezet béremelése, tehát amit konkrétan jelenteni fog az elkövetkezendő négy évben a köztisztviselőknek, egy jelentős béremelés, és a következő évre a törvénytervezetben biztosított 40 százalékos garancia egy jelentős béremelést tartalmaz a köztisztviselők számára. Csak hadd mondjak egy példát: a köztisztviselői kar derékhadát adó tanácsosoknál, ahol most körülbelül 90 ezer forint a fizetés, ez a végére, amikor végigmegy ezen az emelésen, mintegy 153 ezer forint lesz. De ha az illetményalapban nem lesz garancia az értékállóságra vagy a növekményre, akkor, úgy gondoljuk, ez nem ad teljes biztonságot a köztisztviselőknek. Ezt egyébként nemcsak mi állítjuk, ellenzéki képviselők, hanem az érdekképviseletek is kifejtették ezt a nézetüket.

A bér után térjünk át a másik nagy kérdésre, amelyet a bevezető gondolatoknál már jeleztem, a garanciák kérdésére. Azt mondtam néhány perccel ezelőtt, hogy ahhoz, hogy ennek a magas követelményrendszernek a köztisztviselők meg tudjanak felelni, tisztességesen, jól megfizetett köztisztviselőkre van szükség, és arra a garanciára vonatkozóan, hogy nem lesznek kiszolgáltatottak a mindenkori politikai hatalomnak, nyilvánvaló, hogy ennek a törvénynek garanciákat kellene tartalmazni. A Szocialista Párt ebből a szempontból elfogadhatatlannak tartja a főtisztviselői kar ilyen tartalmú szabályozását. Ez nem a szakmai elit létrehozását célozza, mint ahogyan az expozéban Pintér miniszter úr mondta, hanem egy olyan politikai klientúra kiépítését, amely a mostani kormány politikai szándékai szerint fog működni. Erre több bizonyítékot is tudok mondani, például azt, hogy a szabályozás nem ír elő olyan feltételeket, amelyek például egy magas szintű közigazgatási szakmai tudást jelentenének.

Nem kell ahhoz korábban egy napot sem köztisztviselőként dolgozni, hiszen elég, ha a pályázatát a Stumpf miniszter úr által vezetett - nem minisztériumhoz, hanem - Miniszterelnöki Hivatalhoz benyújtja az illető pályázó, elég, ha ott elbírálják valamilyen szempontok alapján, mert erre nem ad szigorú eligazítást a tervezet, majd megszületik a döntés, és ki fogják nevezni ezt a főtisztviselőt egy olyan beosztásba, ahol a sokszorosa a bére az egyébként normálisan besorolt köztisztviselőknek, a legmagasabb pótlékkal rendelkező kategóriában ez egy havi 800 ezer forintos fizetést jelent. Tehát ha itt komolyan gondolta volna a kormány, hogy ő a szakmai elitet akarja, akkor olyan feltételrendszert kellett volna a törvényben szabályozni; például ki kellett volna mondani, hogy a pályázatban milyen feltételeknek kell megfelelni.

Az a gyanú, amit itt a Szocialista Párt most elmond és kifejez, nem olyan gyanúsítgatása a kormánynak, amely alapokat nélkülöz, mert látom a képviselőtársaim arcán a sértődött arckifejezést, hanem az Orbán-Torgyán-koalíció eddigi gyakorlata vezetett bennünket erre a következtetésre. Szeretném önöket tisztelettel emlékeztetni a kistérségi menedzserek kinevezésének gyakorlatára, ahol - a Szocialista Párt többszöri felszólalása ellenére, de hadd mondjam el, hogy a kormánykoalíció oldalán is találhatók olyan országgyűlési képviselők, akik felszólaltak ez ellen - megfelelő végzettség nélküli, kifejezetten fideszes politikai kötődésű személyeket neveztek ki szakmai tisztségbe. Ha azt tapasztaltuk a kormány eddigi működése során, hogy valakiből azért lehetett az APEH elnöke, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr kollégiumi szobatársa volt, vagy korábbi gazdasági kapcsolatukban ismerkedtek meg, és ez elég volt ahhoz, hogy az APEH elnökének kinevezzék, akkor miért gondolnánk azt, hogy majd a főtisztviselői körnél máshogyan fog eljárni a kormány?

Tisztelt Belügyminiszter Úr! Nincs meg a politikai bizalom ahhoz, hogy egy ilyen szabályra mi azt tudjuk mondani, hogy ez elfogadható, mert egyszerűen semmilyen garanciát nem rendeltek mellé, nem írták elő a nyelvvizsgát, nem írták elő a szigorú pályázati feltételeket, hanem egyszerűen nevesítik, magas fizetéssel, öt évre bebetonozva egy olyan politikai elit kinevezési lehetőségét, ami, azt gondolom, kifejezetten ártalmas a köztisztviselői karnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ugyanis nem arra fogja ösztönözni a köztisztviselőket, hogy magas szakmai teljesítményt nyújtsanak, és az jelent majd egy életpályát és lehetőséget nekik, hanem arra fogja ösztönözni a köztisztviselői kart, és súlyosan megosztani, hogy igyekezzenek ebbe a magasan megfizetett státusba, és ennek egyetlen útja lesz: a miniszterelnök lojalitásának és szimpátiájának megszerzése. Így nem lehet közigazgatási és köztisztviselői kart építeni, így nem lehet magas szakmai követelményeket előírni és megfogalmazni.

A Szocialista Párt súlyos kritikával illeti még egy fejezetét a törvénytervezetnek, és szeretnénk, ha ez mindenképpen kikerülne, mert abszolút idegen egy modern köztisztviselői törvénytől - ez pedig a törvénytervezetben az etikai eljárás, illetve az etikai vétség ilyen módon való megfogalmazása. Félreértés ne essék, a Szocialista Párt ezzel nem azt mondja, hogy a köztisztviselőknél nincsenek magas erkölcsi szabályok, és nem kell magas etikai normáknak megfelelni ahhoz, hogy valaki köztisztviselő legyen, csak ez egy másik kategória. Én még azt tanultam a jogi egyetemen - és akik itt vannak jogász kollégák, valószínűleg mindenki -, hogy ahol a jog véget ér, ott kezdődik az erkölcs. Tehát ha valamit elő akarunk írni a köztisztviselőnek, valami nagyon fontos szabályt és dolgot, például hogy nem fogadhat el anyagi ellenszolgáltatást a tevékenységéért, azt egyébként a jog szabályozza, ez bűncselekmény. De más normákat is, amelyeket elő akarunk írni, azokat elő kell írni a jogszabályban, a törvényekben, és azokat nagyon szigorúan be kell tartatni. És persze lehet erkölcsi szabályokat és normákat is megfogalmazni, magának a szakmának, saját magára vonatkozóan, mint ahogy van más szakmákban is ilyen gyakorlat.

Én például nagyon jó szívvel tudnám azt támogatni, ha maga a közigazgatási kar egy ilyen erkölcsi, etikai kódexet elfogadna, és abban megfogalmazná azokat a normákat, hogy kiket enged be úgymond a saját közösségükbe, mert megfelelnek ezeknek a magas erkölcsi normáknak. De, elnézést kérek, az a szabály, hogy az etikai vétséget etikai eljárás során meg lehet állapítani egy köztisztviselőről, és ezért, ha úgy tetszik, fegyelmi büntetést lehet kiszabni rá, és ezt az etikai kódexet a belügyminiszter állítja elő, én azt gondolom, ez teljesen elfogadhatatlan. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a különböző kormányok etikai felfogása, erkölcsi felfogása megegyezik, és én azt gondolom, hogy erkölcsi tartalmát tekintve a szabályozásnak a közösségtől kell eredni, és nem a mindenkori kormány gusztusától kell hogy ez függjék.

Én például szeretném azt nagyon világossá tenni, hogy ebben a tekintetben az Orbán-Torgyán-koalíció és a Szocialista Párt erkölcsi felfogása nem azonos. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mert a mi felfogásunk szerint nem szabadna például, hogy a kormányban helyet foglaljon a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkáraként egy olyan személy, akit bizonyos főügyészi dokumentumokban úgy neveznek, hogy ötrendbeli vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével vádolt Várhegyi Attila. Ez elfogadhatatlan a mi erkölcsi felfogásunk szerint. Természetesen az államtitkár úr nincs elítélve, nem bűnös jogi értelemben, meg kell várni az eljárást és a jogerős döntést, de erkölcsi értelemben, mi azt gondoljuk, nem lehetne a kultúra mindenható uraként erkölcsi szentenciákat megfogalmaznia a Magyar Országgyűlésben, a magyar közéletben, miközben egy ilyen bűncselekménnyel áll vád alatt.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát az a javaslatunk ennél a kitételnél, hogy ez a rész kerüljön ki a törvényből, és természetesen a Szocialista Párt támogatja azt, hogy magas erkölcsi normákat megfogalmazó, a közigazgatási kar által megfogalmazásra kerülő ilyen etikai normagyűjtemény álljon elő.

A köztisztviselői törvény vitájának későbbi szakaszaiban a Szocialista Párt országgyűlési képviselői el fogják még mondani kritikai észrevételeinket a törvény személyi hatályának bővülésével kapcsolatban. El fogják még mondani véleményünket arról, hogy az ügykezelők kikerülnek a törvény hatálya alól. El fogjuk mondani kritikai észrevételeinket a vagyonnyilatkozatról, és el fogjuk mondani nagyon erős kritikai észrevételeinket az önkormányzati jogok szűkítésével kapcsolatban.

Az érdek-képviseleti rendszer átalakítására is szeretnék majd kitérni, a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal kialakításával és a miniszterelnök által adományozott címzetes főjegyzői címmel kapcsolatban is lesz jó néhány gondolatunk. Tekintettel arra, hogy egy vezérszónoklati 20 percbe nem férhet bele minden részletszabály, ezt a vita következő szakaszában a Szocialista Párt országgyűlési képviselői el fogják mondani.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára kiderült mondanivalómból az, hogy ezzel a tartalommal, ebben a felfogásban ezt a törvényt a Szocialista Párt nem tudja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Vissza a kezdőlapraVissza az előző oldalra