Vissza
a kezdőlapraEzzel az írással megkezdjük a vajdasági KÉPES IFJÚSÁG című folyóirat következő számának előzetes ismertetését. Ez a cikk és a továbbiak a Képes Ifjúság és a Magyar-Hon-Lap együttműködése révén jelennek meg nálunk. Jelzés értékű, hogy a nyomtatott sajtó és az interneten megjelenő tud egymásra támaszkodni és képes egymást erősíteni. Jelzés értékű, s a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésének részeként is felfogható, hogy budapesti és vajdasági összefogásról van szó. Ez a cikk jól kapcsolódik tegnapi globalizációs témájú írásunkhoz is.Forró nyár
Genova az erőszak kikötője Genovában július 21-e körül az erőszakról szóló hírek inkább magukra vonták a figyelmet, mint a nagyhatalmak vitái és tárgyalásai. Miért lehetetlen egyetlen olyan nemzetközi értekezletet sem tartani tüntetések nélkül, ahol a globalizáció is téma?
Seattle, Prága, Göteborg után Genovában volt óriástüntetés, azzal, hogy Genovában halálos áldozat is akadt. 1999-ben formálódott a “Seattle népe”, és a világkereskedelmi szervezet (WTO) elleni tüntetés egy nagy fesztiválra hasonlított; többnyire azzal törtek borsot a tárgyalók orra alá, hogy a közlekedést akadályozták. Seattle népe széles skálán oszlott meg, maoisták, romantikus fiatalok, zöldek, földművesek tüntettek. Akkoriban alakult ki az a negatív platform, miszerint a tüntetők abban értenek egyet, hogy mit nem akarnak, s ez máig megmaradt. A tüntetők eszméi globalizáció-ellenesek, sőt antikapitalisták. A modernizáció által kialakított “establishment”, és annak viselkedése ellen vannak súlyos érveik.
Figyelemre méltó, hogy ezek a tüntetések az évek múlásával egyre nagyobb zavart okoznak. Prágában utcakövek repültek, Göteborgban pedig valódi csata alakult ki. Genovában ezt is felülmúlták, 15.000 rendőr várta a tüntetőket, akik közül a külföldieket az átmenetileg megszigorított határátkelés fogadta, a katonaság is a közelben cirkált hajókon, és a tanácskozás helyszínét erőddé változtatták. Az lehet a fokozódó tüntetések hátterében - erre mutatnak rá az elemzők -, hogy a globalizáció ellenfeleinek szüksége van arra a 15 perc hírnévre, amit a hírcsatornák szolgáltathatnak nekik. Ehhez persze az kell, hogy minél nagyobb botrány - szenzáció - legyen, hogy inkább arra kelljen figyelni, ami a tárgyalótermen kívül történik. A média-hisztéria, a szenzáció és a botrány, a marginalizált csoportok számára - ők bizonyára így gondolják - az egyetlen módja a megnyilvánulásnak.
Genovában mégis egy olyan csoportosulás szolgáltatta a szenzációt, amelyről az sem derült ki, hogy mit is akar. A Black Block (Fekete Tömb) anarchista szervezet rendkívül agresszív tagjai (ne felejtsük el, hogy egészen szelíd és intellektuális anarchisták is vannak, és hogy a Genovában jelen lévők óriási többsége teljesen békés volt) vasdorongokkal vertek szét mindent, ami útjukba került, a rendőrökre, de a pacifistákra (a fehérekre) is rátámadtak. Közéjük tartozott az egyik áldozat is, akit akkor lőttek le - így a hivatalos verzió -, amikor egy rendőrt akart fejbe vágni egy tűzoltópalackkal. A tüntetők között voltak békésen tüntető “vörösök” is, akik Che Guevarra arcképével díszített zászlókat lengettek. Egyes tüntetőcsoportok a Vatikánhoz is kötődtek. “Seattle népének” soraiban azonban már a tüntetések előtt megjelentek az elválasztó vonalak, és egyesek Nizzába meg Padovába akartak menni (a közeli repülőtereket blokkolva), mert el akartak határolódni az erőszakoskodóktól. De a fő kérdés mégis az, hogy végül mi okozza folyamatosan azt, hogy ekkora tüntetéseket szerveznek, és hogy sehol a világon nem hagyják csendben lefolyni a csúcstalálkozókat?
A világ szalonképes része, élén a csúcstalálkozókon megjelenő politikusokkal, azt hangsúlyozza, hogy a jogok azonosságának kell a társadalom alapjának lennie. Ez természetesen ma minden kritikán felüli, a lehetőségek különbözősége mégis az egyenlőtlenséget konzerválja. Ez viszont a tüntetők szempontjából szalonképtelen, sőt sokan azt gondolják, hogy a lehetőségek különbségét erőszakkal, állami terrorral tartják fenn. Erről viszont a hatalmasságok nem akarnak hallani. A kövek, az üveg és a könnygáz repülése közben kicsit háttérbe szorul az a kérdés, amely a szorongást okozza: milyen jövő vár ránk?
Valery Giscard d'Estaign, egykori francia államelnök és Helmudt Schmidt, német kancellár ötlete pedig eredetileg erre is vonatkozott, hiszen azt célozták meg, hogy a világ gazdasági nagyhatalmai a világ gondjaival is foglalkozzanak. Azonban az egykori G7 a még jelcini Oroszország csatlakozásával és G8-cá változásával inkább politikai színezetű lett. A gazdagok és hatalmasok gyülekezetévé vált, amely alkalmas arra, hogy belevetítsék negatív érzelmeiket a tömegek.
Az aktuális történések sokakat kétségbeeséssel töltenek el. Emberek milliói – nyugat Európában sem – tudják mikor lesznek munkanélküliek. Nyugaton is mindennapos a leszakadó középosztály problémája. A környezeti katasztrófák és a mindennapok rohanása miatt sokan érezhetik helyzetüket kellemetlennek és nehéznek. Ne feledjük el, hogy hozzánk a nagybetűs Nyugat csak a reklámok, és a PR tevékenység formájában jut el, vagyis rózsaszínre pingálva. A leszakadó rétegek soraiban azonban futótűzként terjed az aggodalom és a kétségbeesés. Sőt még azok is, akiknek nincs különösebb okuk az aggodalomra, azt érzik, hogy az egyik oldal épül, a másik oldal hozzá sem szólhat a fejlődéshez; hogy az üzleti érdek nem hallgatja meg a bölcsek szavát, és hogy a globalizáció szellemi elsivárosodást eredményez. Sokan fájlalják, hogy Európa demográfiai problémáit azzal kezeli, hogy igénytelenebb lakosságot enged be az országokba, amitől az őslakosság egy része egyre idegeseb lesz, mert úgy érzi, hogy eleszik előle a kenyeret. Mindegy, hogy a fenti állítások mennyire igazak, attól még sokan érezhetik igaznak. Ettől pedig, és mindezek felett a tehetetlenség érzése, a kétségbeesés könnyen csaphat át agresszív tüntetésekbe is - ne feledjük azonban azt sem, hogy a genovai tüntetők legalább száz ezres, de egyes becslések szerint 300 ezres tömegének óriási többsége békés volt.
Másrészt a hatalmasok nem eléggé figyelnek az aggodalmaskodó hangokra és a tömegek problémái nem mindig jelentenek számukra gondot. Bush amerikai elnök meglehetősen kevéssé leplezi cinizmusát, amikor felmondja a kiotói szerződést a széndioxid-kibocsátásról, vagy amikor új lendületet ad a fegyverkezésnek. Szintén Bushtól származik az a kijelentés miszerint a globalizáció győzelme a szabadság győzelme az országhatárok felett. Ezzel elbeszél a probléma mellett. Miközben a világ hatalmasságainak arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy mivégre a gazdasági növekedés, ha több annak a vesztese – mint a nyertese. Ha az ember ilyetén csak elszenvedi a globalizációt, akkor hogyan szerethetné. Nem számolnak azzal sem, hogy ha valakit, esetleg egy társadalmi csoportot a társadalom pereme felé taszigálnak, könnyen radikálissá válik, ezzel gyarapítva a marginális és sokszor szélsőséges csoportok táborát. Jogos felvetés az, hogy a valódi önkormányzást ellehetetleníti a globalizáció, hiszen mit tehet egy kis közösség, ha egy cég akár milliószoros tőkével léphet fel. A társadalmat vizsgáló teoretikusok már régen felvetették, hogy a tömegdemokrácia szervezett felelőtlenség, hiszen a döntési pozíciókban lévők sokszor nem érzékelik azt, hogy globálisan elszegényítjük egymást döntéseinkkel, hiszen arra kell koncentrálniuk, hogy újraválasszák őket. Ez persze nem mindig igaz, de eléggé gyakorta hangoztatták, hogy eljusson a széles tömegekhez, és azok ezt elég gyakran tapasztalják. A Genovában tüntetők nagy része azt akarja, hogy ne áldozzák fel a természetet, a munkahelyeket a profit érdekében, hogy ne szüntessenek meg munkahelyeket a magasabb haszon miatt.
Úgy gondolom, hogy az eszközök problémája a fő kérdés. Az erőszakot el kell ítélni, de a felelősség nem az egyik oldalon van. A mindenkori hatalmak és kormányok ugyanis alkalmazni tudják azt, amit passzív erőszaknak nevezünk. A passzív erőszak ugyanis nem kirakatokat tör be, de meghatározza azokat a feltételeket, amelyek a tömegek életét irányítják, esetleg tönkretehetik. Ez pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az embernek mindenféle cikkeket kínálnak, de nem hagynak neki nyugalmas biztonságot, miközben az élővilág romlik és a nem tudnak sem maguknak, sem gyermekeiknek perspektívát felmutatni miközben azok tudatát a reklámok, szervezetét pedig a drogok mérgezik. Az emberek nagy része ugyanis nem Nokia-kommunikátorra vágyik, hogy SMS-eket küldjön egy pillanat alatt a Maldív szigeteken süttetve a hasát a homokos strandról; az emberek élhető, és tervezhető jövőt akarnak. Sokan az egyedüli eredménynek azt tartják, hogy a járványok megfékezésére 1 milliárd dollárt adtak a nyolcak, és ezt Khofi Annan be is jelentette, de pont ez mutatja a helyzet megalázó voltát. A járványok megfékezése fontos dolog, de csak tűzoltás, miközben az európai középosztály maga marad félelmeivel. Nem vonják őket be továbbra sem a hatalmasok döntéseibe, viszont a hatalmasok nem tudják megállítani a radikálisokat. Ez a mostani patt helyzet lényege, és úgy tűnik, ezzel a nyolcak csak annyiban számolnak, hogy legközelebb majd elbujdosnak a kanadai hegyekbe, a világbank pedig lerövidíti soros értekezletét.
Véleményem szerint nem a globalizációval van a baj, hanem azzal, ahogy az folyik. A “génuai hajón” ringatózva talán mégis elgondolkodtak azon, hogyan fogják másként csinálni. Úgy, hogy ne a hátrányok, ne a szegénység és ne a kilátástalanság globalizálódjon, mert ha ez történik, akkor nemcsak a globalizáció kérdőjeleződik meg, hanem a civilizáció is, amelyből kinő. Ebben az ügyben az első lépést azoknak kell megtenniük, akik pozícióban vannak. Talán ez lenne a tüntetések hatásos – az okokat kiiktató, s nem az erőszakszervezetek által történő tüneti - kezelése.Mészáros Zoltán