Hozzászólások
A viszontválasz
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom önöknek, nem is vagyok egészen biztos abban, hogy helyesen teszem, hogy az elgondolt hozzászólásomat elmondom, tekintettel arra, hogy mindannyiunkat megrázott Rapcsák András képviselőtársunk halála.
Ezért először is engedjék meg, hogy a kormány nevében és a magam nevében is Rapcsák András családjának a részvétemet fejezzem ki, és azt kívánom feleségének és a gyermekeinek, hogy legyen lelkierejük elviselni a pótolhatatlan veszteséget.
Mégis, tisztelt képviselőtársaim, arra jutottam, hogy talán nem lenne helyes, ha szakítanánk a kialakult parlamenti szokásokkal, és elmaradna az ilyenkor szokásos, ülésszakot megnyitó miniszterelnöki beszámoló és elmaradnának az erre adható és adandó válaszok. Úgyhogy engedjék meg, hogy ezért mégiscsak ismertessem önökkel néhány gondolatban, hogy mióta december közepén legutóbb találkoztunk, milyen fontosabb döntéseket hozott a kormányzat, milyen fontosabb dolgok történtek az ország életében, amelyeket talán érdemes itt együtt megvitatnunk.
A parlamenti szünet idején a kormány természetesen a szokott rend szerint ülésezett, tette a dolgát és hozott jó néhány fontos döntést. Hozott olyan döntéseket, amelyek sokak jövőjét befolyásolják, és reményeink szerint sokak előtt nyitnak új lehetőségeket is. Az önök támogató döntésének köszönhetően, mint emlékeznek rá, az utolsó üléseink egyikén létrehoztuk a Nemzeti Földalapot, sikerült módosítanunk a földtörvényt, a kormány pedig ennek megfelelően az ott számára előírt feladatokat elvégezte, megalkottuk a szükséges végrehajtási rendeleteket.
Ma bátran elmondhatjuk azt, hogy ezekkel a döntésekkel így, együtt, egy csokorban sikerült biztosítani, hogy a magyar termőföld magyar kézben maradjon, és úgy hisszük, sikerült biztosítanunk, hogy a magyar termőföld megműveléséből fakadó lehetőségek is a magyar gazdákat gyarapítsák majd a jövőben.
Talán már önök is hírét vették annak, hogy egyre-másra alakulnak a családi gazdaságok. Önök az ország különböző pontjairól érkezvén nyilván rendelkeznek saját személyes élményekkel: minden megyében óriási az érdeklődés, jóval meghaladja még a legbiztatóbb, legbizakodóbb várakozásainkat is; van olyan megyei földhivatal, ahol több százra rúg már az igény a családi gazdasággá való átalakulásra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bízom benne, hogy mire ez a folyamat véget ér, addigra világossá válik mindannyiunk számára, hogy a magyar mezőgazdaság meghatározó ereje a családi gazdaságokon alapuló gazdálkodási forma lesz, amely nem teszi jelentéktelenné a többi gazdálkodási formát, de a magyar mezőgazdaság jövőjét mégiscsak ez a gazdálkodói kör, a családi gazdaságok jelentik majd elsősorban.
Akik önök közül a parlamenti szünetben forgatták a Magyar Közlöny éppen soros számait, láthatták, hogy a kormány a mezőgazdasági hitelezés új rendjéről is döntést hozott. Talán egyetértenek velem, ha ismerik az ide vonatkozó adatokat, hogy minden korábbinál kedvezőbb lehetőséget sikerül ezzel teremteni a mezőgazdaságból élők számára. A törvényekkel, rendeletalkotásokkal utat nyitottunk, a hitelezés pedig segíthet abban, hogy a magyar vidék valóban elinduljon a mindannyiunk által kívánt úton.
Az új hitelek feltételei, éppen mert részét alkotják a rendeletnek, határozatnak, önök előtt ismertek, így megállapíthatjuk, hogy ezek páratlanok, önrész nélkül, különlegesen alacsony kamatokkal vásárolhatnak termőföldet a családi gazdálkodók, akár háromszáz hektárig, és minden korábbinál olcsóbban juthatnak eszközbeszerzési, illetve forgóeszköz-hitelekhez is.
Szeretném a tisztelt Házat arról is tájékoztatni, hogy nagy sikerrel halad a külső üzletrészek felvásárlása. A tegnapi adatok alapján azt tudom mondani önöknek, hogy 154 127 embertől vásárolt már fel az állam külső üzletrészt. Ez elég tekintélyes szám, különösen ha arra gondolunk, hogy ezek az emberek kivétel nélkül, talán kivétel nélkül mind olyanok, akiket a korábbi időszakban leginkább csak hitegettek, és nagyon sokszor be is csaptak.
A kormány - az önök korábbi költségvetési döntésének lehetőségeit kihasználva - ennek a 154 127 embernek, illetve családnak ez idáig mintegy 20 milliárd forintnyi támogatást nyújtott abban a formában, hogy megvásárolta tőlük a külső üzletrészt.
Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy megkezdődött a nyugdíjasok birtokában lévő külső üzletrészek felvásárlása is. Innen is szeretném a nyugdíjasok figyelmét felhívni arra, hogy március végéig lehet az igényeket bejelenteni, kérem őket, hogy ne mulasszák el, mert utóbb már nehéz lesz ezt az elszalasztott lehetőséget ismét megragadni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Január 1-jétől hatályba lépett és működik a státustörvény. Önök is tudhatják, hogy az érintett hat szomszédos országból öttel sikerült minden kérdést rendeznünk és minden akadályt elhárítanunk. A legjobb reményekre jogosítóan halad az együttműködés a magyar igazolványok kiadásában és az azzal járó kedvezmények folyósításában Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország és Szlovénia esetében. Önök is tudják, hogy Szlovákiával pedig tárgyalásokat folytatunk olyan megállapodás elérése érdekében, amely nyugalmat teremt és lehetőséget nyújt a Felvidéken élő magyaroknak a státustörvény maradéktalan kihasználására. Önök is láthatták, olvashatták az idevonatkozó, határon túli magyaroktól származó nyilatkozatokat: a január 1-jével hatályba lépett státustörvénynek azok, akikért készült és akiknek az érdekeit elsősorban szolgálja, ők maradéktalanul örülnek neki.
Bizonyára feltűnt önöknek is, hogy a határon túli magyarok, akik nyilatkoztak, nagyon sokan elmondták, hogy nemcsak a konkrét előnyök miatt örülnek, hogy végül is sikerült tető alá hoznunk ezt a törvényt, hanem elsősorban azért, mert így fejezhetik ki, végre kifejezhetik magyar mivoltukat. És sokan megemlítik azt is - érdemes ezekre a hangokra is figyelnünk -, hogy sokan három emberöltőn át vártak arra, hogy Magyarország elég erős és segítőkész legyen ahhoz, hogy ők kifejezhessék magyar mivoltukat. Természetesen nem kerülhetem el, tisztelt elnök úr, azt, hogy sajnálkozzam amiatt, hogy néhány politikai erő, nyilvánvalóan pártpolitikai célból, rémképekkel próbálta riogatni a magyar választópolgárokat. Ugyanakkor engedjék meg, hogy örömmel mondjam azt önöknek, hogy a határon túli magyarok higgadtsága, bölcsessége, a kormány határozott döntései és a gazdaság tényei mára ezeket a rémképeket szétfoszlatták.
Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetek, elmúlt napok egyik fontos fejleménye volt, hogy az Európai Unió első alkalommal tett közé, igaz, még csak egy munkadokumentumot arra vonatkozóan, hogy miképpen képzeli el az Unió kibővítésének pénzügyi feltételrendszerét. A tényeket, azt hiszem, önök pontosan ismerik. A magyar kormány nevében csak annyit tudok most itt önöknek mondani - úgy érzem, ez sem kevés -, hogy bennünket nem lepett meg az Unió döntése; akik ezekkel a kérdésekkel szakemberként foglalkoznak, azok tudhatták előre, láthatták, hogy az első javaslat nagyjából ilyesmi lesz, mint amit végül is kézhez vehettünk. Miután nem lepett meg bennünket, ezért nincs is szükség arra, hogy megdöbbenjünk vagy megijedjünk vagy kedvünket szegjék a fejlemények. Arra van szükség, hogy a korábban kidolgozott tárgyalási elgondolásaink szerint a meghatározott célok érdekében nyugodtan tegyük a dolgunkat és tárgyaljunk; tárgyaljunk a többi, Európai Unióba bekerülni akaró vagy oda már a jelentkezését beadó közép-európai országgal.
Február során a visegrádi négyek miniszterelnökei Magyarországon találkoznak. Tárgyalnunk kell természetesen az Európai Unióval, határozottan, világosan és célratörően, és természetesen tárgyalnunk kell egymással is, hogy ezt a helyzetet, az összefogás erejét felhasználva, a lehető legokosabban oldjuk meg. Örülök annak, hogy a külügyminiszter úr az integrációs tanács ülését belátható időn belül, talán február 14-ére már össze is hívta, és esély nyílik arra, hogy közös álláspontot alakíthassunk ki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sajnos nem tudok elmenni a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt napokban felszínre kerültek olyan vélemények is, amelyek az Európai Unió első munkajavaslatát - mely kedvezőtlen Magyarország számára -, a magyar kormány, azon belül is elsősorban az én nyakamba varrják, mondván: azért ilyen rossz ez az ajánlat, mert a kormány nem megfelelőképpen működött.
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez tulajdonképpen hízelgő vélemény, hízelgőnek érzem, de higgyék el, túlbecsülik az erőmet, amikor azt gondolják, hogy a magyar miniszterelnök vagy a magyar kormány képes arra, hogy 12 jelentkezni akaró ország pozícióját képes legyen befolyásolni és a saját maga feltételezett hibáival lerontani. Higgyék el, nem a magyar miniszterelnök miatt kapott Ciprus, Málta, Szlovákia, Szlovénia vagy éppen Csehország olyan feltételeket, mint amelyekkel bennünket is megkínáltak.
A célok meglehetősen világosak, tisztelt hölgyeim és uraim. A mezőgazdaságot illetően a kormány tárgyalási célja az, hogy az európai uniós államok gazdái ne élvezzenek nagyobb támogatást, mint amit majd a magyarok kapnak. Engedjék meg, hogy megismételjem fordítva is: a magyar gazdák legalább annyi támogatást kapjanak, mint amennyit az európai uniós államok gazdái kaphatnak.
A magyar gazdaság versenyképes az Európai Unióval, ez a magyar mezőgazdaságra is igaz. Én tudom, hogy ezt sokan vitatják, de higgyék el nekem, ha ma az Európai Unió országainak mezőgazdaságaiból élő ottani gazdák ugyanannyi támogatást kapnának, mint amennyit mi tudunk adni a saját gazdáinknak, akkor a magyar mezőgazdaság állná, jó eredménnyel állná a versenyt az európai uniós gazdákkal. A probléma az, hogy saját erőből mi ilyen mértékű támogatást nyújtani nem tudunk. Ezért joggal várja el Magyarország azt, hogy ha tagjai leszünk az Európai Uniónak, akkor a magyar gazdák ne versenyhátrányból, ne újabb versenyhátránnyal megterhelve induljanak, hanem egyenlő feltételek mellett mérhessék össze erejüket, tehetségüket, szorgalmukat az európai uniós államok gazdáival. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Ami a támogatások mértékét illeti, nagyon nehéz pontos számot mondani; kérem önöket, hogy az a szám, amit most mondani fogok, inkább egy tájékozódásul szolgáló összeg legyen az önök számára. Egy, az Európai Unió által alulfejlettsége miatt vagy nem kellő fejlettsége miatt támogatott ország polgárai különböző forrásokból támogatásokban részesülnek; egy kevésbé fejlett európai uniós állam polgárai fejenként körülbelül 231 eurónyi támogatást kapnak évente, ez megadja a magyar tárgyalások zsinórmértékét. Mi is azt szeretnénk elérni, miután Magyarország polgárai európai polgárok, hogy mi is ebben a támogatási nagyságrendben részesülhessünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket arról is, hogy a kormány a diákhitelrendszer kiterjesztéséről is döntést hozott. A polgári kormány által meghirdetett diákhitel-lehetőséggel eddig több mint 70 ezer egyetemi és főiskolai hallgató élt - el is döntötték azt a vitát, hogy ez a diákhitelrendszer vajon vonzó-e vagy sem. A kormány nemrégen úgy döntött, lehetőséget teremt arra, hogy ne havonta, hanem szemeszterenként járó egy összegben is hozzájuthassanak a diákok ehhez a hitelhez; bízom benne, hogy az egy összegű kifizetés lehetőségével is egyre többen élnek majd.
Ha megengedik, idő híján a Széchenyi-terv éppen aktuális számait nem sorolnám fel, de azt azért elmondom önöknek, hogy egy álomhatárt azért sikerült átlépni; ez mindannyiunk örömére szolgálhat. Ez jelesül az, hogy ma már Magyarország minden második településén, méretre való tekintet nélkül, van legalább egy Széchenyi-terv győztes pályázat. Különböző mértékűek ezek természetesen, nem akarom eltúlozni a dolog jelentőségét, de talán egy olyan országban, ahol rendszeresen visszatérő téma és valóságos probléma, hogy az ország különböző régióinak fejlettsége jelentősen eltér egymástól, egy olyan fejlesztés híre, amely mindenhova eljut, gondolom, pártállásra való tekintet nélkül mindannyiunk örömére szolgál.
Ha minden igaz, akkor a kormány a holnapi ülésén képes lesz arra, hogy a Széchenyi-hitelkártya bevezetésének, az abban való kormányzati közreműködésnek a formájáról és mértékéről is döntsön, és ezzel reményeink szerint a magyar kis- és középvállalkozóknak, akik több mint kétmillió embernek adnak Magyarországon munkát és kenyeret, újabb lehetőséget nyithatunk ki.
Végezetül engedjék meg, hogy megidézzem önöknek a legutolsó makrogazdasági adatokat is. Gondolom, pártállásra való tekintet nélkül mindannyian örvendünk annak a ténynek, hogy a decemberi pénzromlás üteme, az infláció üteme 7 százalék alá esett, 6,8 százalék a decemberi adat, és ez szép reményekre jogosít bennünket. Csak az összehasonlítást megkönnyítendő hadd idézzem fel, hogy 1997-ben az utolsó, az előző kormányzat alatti teljes évben 18,4 százalék volt Magyarországon a pénzromlás üteme, 2001. december végén pedig 6,8 százalék. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Talán önök is áttanulmányozták a mai napon napvilágot látott fizetésimérleg-adatokat, amelyek azért különösen fontosak a számunkra, mert világgazdasági visszaesés közepette kell a magyar gazdaságnak helytállnia, úgy, hogy a pénzromlás üteme csökkenjen, a növekedés továbbra is legalább kétszer meghaladja az Unió átlagát, és közben ne veszítsük el a pénzügyi egyensúlyunkat. Azt gondolom, a fizetési mérlegre vonatkozó számok mindannyiunk számára megnyugtatóak, és felértékeli őket az a tény, hogy világgazdasági visszaesés közepette értük el ezeket.
Összegzésképpen tehát azt szeretném mondani, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jó okunk van a bizakodásra. Arra kérek mindenkit, hogy dacára annak, hogy választások közelednek, őrizze meg a higgadtságát, a nyugalmát, őrizze meg, vigyázzon mások emberi méltóságára, legyen meg a mértéktartás erénye mindannyiunkban, és méltányos bírálatokat gyakoroljunk egymás irányába. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy az előttünk álló hónapokban ne fordítsanak hátat Európának, ne fordítsanak hátat a választási kampány ellenére sem a mögöttünk hagyott tizenkét évnek, ne fordítsanak hátat közös erőfeszítéseinknek, együtt elért eredményeinknek; ne fordítsanak hátat a határon túli magyaroknak, és ne fordítsanak hátat az emberi méltóságnak. Ne fordítsanak hátat, mert nagy feladatok állnak még előttünk, és ezeket az összefogás erejével tudjuk csak megoldani.
Akik ebben, mármint ebben az összefogásban nem akarnak részt venni, tisztelt hölgyeim és uraim, tőlük csak azt szeretném kérni, hogy legalább ne vegyék el a többi ember sikerét és örömét. Az embereknek jó okuk van arra, hogy büszkék legyenek, és a következő évekbe derűlátással tekintsenek. Mindenkit szeretnék biztosítani: választási kampány ide, választási kampány oda, a polgári kormány a polgárok oldalán áll, és nincs az az erő, amely eltántoríthatna onnan bennünket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a pártok nevében felszólalóknak, hogy elmondták a véleményüket. Külön köszönöm a kormánypártoknak a kormány elmúlt hetekben hozott döntését támogató véleményét, és azt a valóságos támogatást is, amelyet nemcsak az elmúlt két hónapban, hanem a megelőző, lassan már négy esztendőben is nyújtottak, hiszen az önök, vagyis a kormánypártok támogatása nélkül azokat az eredményeket, amelyeket ma elkönyvelhetünk, Magyarország valószínűleg nem érhette volna el. Ha megengedik, éppen ezért most a kormánypárti hozzászólók véleményére nem is válaszolok külön-külön, csak megköszönöm azokat.
Érdekes kérdést vetett fel Nagy Sándor képviselőtársunk. Azt mondta, Magyarországnak azt kellett volna elérnie, hogy az összes többi - a többi kilenc, hiszen tíz országot szokás megnevezni úgy, mint a bővítés első körében esélyes államot - kilenc országtól eltérő, azoktól, ha úgy tetszik, megugró, azokat magunk mögött hagyó elismerő véleményt kapjunk, és ha jól értettem, így az lett volna a reális cél és elvárás a kormánnyal szemben, hogy mi akár egyedül is, amint lehet, azonnal lépjünk be, és a másik kilenc ilyen értelemben ne számítson sokat a mi megítélésünkkor. Én egyetértek ezzel az elvvel, szerintem is ez a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő gondolkodás, de az egy kicsit problémás, hogy a másik kilenc ország ezt nem így gondolja. Ezen még túl is tennénk magunkat, de a brüsszeli döntéshozók sem így gondolják. De még ezen is túltennénk magunkat, csakhogy az Európai Unió másik tizenöt tagállamának döntéshozói sem így gondolják. Tehát az elvárás szép, egyet is értek vele, de a kormánnyal szemben mércévé támasztani, képviselőtársam, nem tűnik reális igénynek.
De ha már szóba hozta ezt a kérdést: nem akartam a dolgoknak egy másik olvasatát is előadni, mert akkor valószínűleg megkaptam volna a fejemre azt, hogy dicsekszem, vagy olyasmit állítok be eredményként, ami talán nem az. Mégis kérem önöket, gondoljuk végig együtt, hogyan is jutottunk el idáig. S kérem minden képviselőtársamat, különösen a külügyekben inkább jártasakat, idézzük fel, hogy 1999-ben összegyűltek Berlinben az Európai Unió döntéshozói, és nagyon kedvezőtlen döntést hoztak Magyarország számára - ezért is mondom tisztelt képviselőtársamnak is, ezért sem volt okunk, hogy meglepődjünk -, ugyanis Berlinben 1999-ben fehéren feketén kimondták, papírra vetették, hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai direkt támogatásként egy fityinget sem kapnak. Innen indultunk, kedves barátaim! 1999-ben Berlinben kimondatott - ezek ténykérdések -, hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai közvetlen kifizetésként egyetlen fillért sem fognak kapni. Innen kezdtük. (Dr. Takács Imre: 3,4 milliárdot!)
Ehhez képest hol tartunk ma? Három-négy héttel ezelőtt eljutottunk odáig, hogy először tört meg a jég és hangzott el Brüsszelből olyan vélemény, hogy a 100 százalékot nem, de 10 százalékot talán el tudunk képzelni. Hol tartunk ma az első leírt papírosban? 20 és 30 százalék közötti számnál. Én nem akarom ezt eredményként beállítani, mert még ez is kevés Magyarország számára. Tehát egyetértek képviselőtársammal abban, hogy tovább kell tárgyalni, mert ez még mindig nem jó. De a nulláról indultunk! Én ezt nem akarom a magyar diplomácia sikereként beállítani, mert tudom, hogy önök mit válaszolnának erre.
De ettől inkább megkímélném az ország nyilvánosságát. Helyette maradjunk a tényeknél! Nulláról indultunk, és ma 25 százalék környékénél tartunk. Folytatni fogjuk a tárgyalásokat, és kellő időben, kellő alkalmakat találva tájékoztatni fogjuk önöket arról, hogyan haladtunk még előre.
Ezért mondom én, hogy nem megdöbbenni kell, nem szamárságokat kell emlegetni, hanem leginkább higgadtan és nyugodtan folytatni kell a tárgyalásokat, hogy minél jobb feltételeket érjünk el. És bizony igaza van Csurka István elnök úrnak, majd meg fogjuk látni, hogy a tárgyalások végén sikerült-e elérni olyan föltételeket, hogy a magyar nemzeti érdekek szempontjából bátran terjeszthetjük a magyar választópolgárok elé népszavazásra a kérdést: Tisztelt magyar polgárok, akartok-e, akarnak-e önök ilyen föltételek mellett csatlakozni az Európai Unióhoz?
Hogy belül lesz-e Magyarország vagy kívül, ebben az ügyben a végső döntést nem a magyar parlament fogja kimondani, nem a magyar kormány, hanem majd a választópolgárok. A mi dolgunk az, hogy minél jobb feltételeket érjünk el és tárjunk eléjük mint elérhető előnyöket, hogy utána nyugodt szívvel hozhassák meg támogató vagy elutasító döntésüket. Ide is el fogunk érkezni majd, tisztelt hölgyeim és uraim.
Ez eddig még rendben is volna a Szocialista Párt képviselőjének mondandójából, hiszen a '99-es berlini döntés története, annak hátterei, a spanyol miniszterelnök szerepe mindebben és így tovább, ez elsősorban azok számára ismert, akik mélyebben uralják ezt a tananyagot. (Derültség.) Ezért ha megengedik, semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy a képviselőtársam nincs bizonyos adatok birtokában.
Ezzel szemben azonban már kicsit nehezebben magyarázható az a körülmény, hogy éppen ön, nem személy szerint, hanem a Szocialista Párt képviselője mondja azt a polgári kormánynak, hogy az a baj, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete nem alkalmas az európai uniós csatlakozásra. Hát ki torzította el ezt a magyar mezőgazdaságot, tisztelt hölgyeim és uraim?! Azért nem alkalmas, mert a családi gazdaságok még nem elég erősek. Miért nem elég erősek szegények? (Moraj az MSZP soraiban.) Azért nem elég erősek, mert sajnos meghatározott történelmi korszakokban voltak, akik tettek arról, hogy 2000-re ne lehessenek versenyképesek a családi gazdaságok. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Egyetértek képviselőtársammal abban, hogy maradjunk a tárgyszerű és higgadt véleményalkotásnál, de azért a szocialisták talán mégse hányják a polgári erők szemére azt, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete miattuk olyan, amilyen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egy másik kérdés, hogy természetesen vita van közöttünk arról - és egy másik napirendi pont keretében, mint ahogy már többször megtettük, ezt ismét meg lehet majd tenni -, hogy milyen is a magyar mezőgazdaság kívánatos szerkezete. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Ebben természetesen véleménykülönbség van közöttünk. Természetesen mi azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete akkor lesz egészséges, ha ugyanúgy a családi gazdaságokra épül, mint az Európai Unióban most belül lévő államok mezőgazdasági szerkezete. (Taps a kormánypártok soraiban.) Én tudom, hogy önök ezt vitatják, de javaslom, hogy egy másik alkalommal fejtsék ki majd ezt. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hasonlóképpen talán európai uniós ügyekben bírálni a polgári kormányt, úgymond mert lemaradásokat okozott - olyan körülmények között, hogy amikor '98-ban az Európai Unióval való kapcsolatokat is átvette a polgári kormány, akkor a Phare-segélyek igénybevételében többéves lemaradások voltak, és ezeket le kellett dolgozni -, akkor önök hozakodnak elő azzal (Közbekiáltások az MSZP soraiból.), hogy mi nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy fölkészítsük az országot az európai uniós támogatások befogadására? Méltányos vélemény ez, tisztelt hölgyeim és uraim? Aligha hihetjük ezt.
Hasonlóképpen, vajon eleget tesz-e a saját maga által felállított mércének a Szocialista Párt frakcióvezetője, az általam nagyra becsült Nagy Sándor úr, amikor azt mondja, hogy Magyarország ma rosszabb állapotban van, mert nem vett figyelembe különböző bírálatokat, mint amilyenben korábban volt az uniós csatlakozás szempontjából? Ez már nem olyan mély szakmai kérdés. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, üsse föl az Európai Unió legutóbbi, Magyarországról szóló országjelentését, és ott megtalálja azokat a mondatokat, amelyekben világosan kimondatik: persze, Magyarország még sok mindent meg kell tegyen. De ez az országjelentés, amelyet legutóbb bocsátottak ki Magyarországról, az eddigi legjobb, Magyarország felkészültségét leginkább mutató országjelentés.
Arra szeretném kérni önöket, hogy az országjelentés idevonatkozó pontjait időnként tanulmányozzák, akkor is, ha elfogadom, hogy egyébként a saját magunk teljesítményéről kialakított vélemények közül nem az a legfontosabb, amit külföldiek gondolnak rólunk, hanem az, ami a valóságos teljesítményünk, és mi magunk is jól ismerjük. De ha már a külföldieket belekavarjuk a belpolitikai vitáinkba, akkor az általuk készített véleményeket kérem, tanulmányozzák.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mezőgazdasági hitelezés ügyében valószínűleg információhiányról lehet szó, hiszen a kormány által meghirdetett mezőgazdasági új hitelezés nemcsak a családi gazdálkodókra vonatkozik, hanem vonatkozik a nem családi gazdálkodás formájában egyéni gazdaként dolgozókra, és vonatkozik a mezőgazdasági vállalkozásokra is, tisztelt hölgyeim és uraim. Az új agrárhitelezés vonatkozik a mezőgazdasági vállalkozásokra is akkor, ha 300 hektárnál nem nagyobb területet művelnek meg.
Az is igaz, ebben egyetértek Nagy Sándor úrral, hogy földvásárlási hitelt nullaszázalékos kamattal, hosszú lejárattal csak családi gazdaságok számára nyit meg az új hitelezési lehetőség, 100 hektáros szintig nulla százalékkal, 100 hektár fölött, 300 hektárig pedig 50 százalékos kamatozás mellett. De a hitelezés többi kategóriája nyitva van az egyéni gazdálkodók és a nem családi formájú mezőgazdasági vállalkozások előtt is. Ezért az a kör, amit befog az új mezőgazdasági hitelezési rendszer, nem szűkíthető arra a néhány ezres számra, amelyet frakcióvezető társunk volt olyan kedves és megemlített.
Ismét előkerült az a kérdés, hogy vajon Magyarország okosan tette-e, hogy átmenetileg lezárva a munkaerő szabad áramlásáról szóló fejezetet az Unióval, belenyugodott abba, hogy bizonyos korlátozások életben maradjanak a magyar választópolgárok európai uniós államokban való munkavállalásának ügyében. Szeretném pontosítani, amit képviselőtársam elmondott: itt nem arról van szó, hogy hét évig nem vállalhatnak munkát magyarok az európai uniós államokban. Vannak államok, amelyek nyilatkoztak arról, hogy belépésünktől kezdődően korlátlanul vállalhatunk munkát. Vannak államok, amelyek azt mondták, hogy egy fölső limit bevezetésével vállalhatunk munkát. És vannak olyan államok, amelyek azt vállalták, hogy most nem, de egy bizonyos időszak után, felülvizsgálatot elvégezve talán majd. Ez a teljes, méltányos, igazságos kép.
Azt szeretném azért még elmondani képviselőtársamnak, ez megint egy olyan kevésbé ismert tény a tárgyalások tényei sorában, amelyet nem szoktunk emlegetni, de most mégis - ha már így kicsalták belőlem - elmondanám. Amikor elfogadtuk ezt a korlátozást - amit egyébként nem örömmel tettünk, és ha megnézi, mi volt az első ajánlat, láthatja, hogy sok javítást sikerült ebben eszközölnünk -, akkor azt a jogot is megszereztük magunknak, hogy az újonnan, velünk együtt vagy utánunk belépő európai uniós államok esetében Magyarországnak szintén joga legyen önálló nemzeti politikát folytatni az ügyben, hogy a velünk együtt belépő országokból mennyien jöhetnek Magyarországra dolgozni.
Ez a megállapodás viszonos. Ennek nagy jelentősége Németország, Franciaország, Ausztria irányába talán nincs. Azért a szellemi és elvi jelentőségét nem becsülném alá. De hogy a velünk együtt belépő országokkal szemben teljesen szabad kezet sikerült kapnunk, annak azért van jelentősége, anélkül, hogy most itt egyetlen országot is megemlítenék.
Hasonlóképpen örülök annak, hogy szóba hozta képviselőtársam azt a problémát (Dr. Takács Imre: Nem is beszélt erről!), mely szerint Romániából korlátozás nélkül érkezhetnek a státustörvény értelmében vagy az azt kiegészítő kormányzati megállapodás értelmében munkavállalók. (Nagy zaj az MSZP padsoraiban.) Szeretném emlékeztetni a frakcióvezető urat, hogy ez nincsen így. A státustörvény meglehetősen világosan beszél három hónapos idénymunkáról, semmi másról. Úgyhogy azzal riogatni az embereket, hogy el fogják veszíteni az állásukat, nem tűnik valóságos és célravezető magatartásnak. Három hónapos idénymunkáról van szó.
Ha megengedi frakcióvezető úr - én nem hoztam volna elő, mert nem szeretem, ha az idegenekkel szembeni érzelmeket pártpolitikai játszmába vonják be -, ha már itt tartunk, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a Szocialista Párt frakciója - nekünk egyébként sok fejtörést okozva, mert sokan hajlottunk arra, amit önök javasoltak - a státustörvény vitájában azt javasolta, hogy a Romániából érkező (Közbeszólás az MSZP soraiból: Magyarok.), idénymunkát vállalók ne három, hanem hat hónapot dolgozhassanak. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) (Göndör István: legalább az igazat, miniszterelnök úr!) Ezzel szemben a státustörvény három hónapos idénymunkajelleget határozott meg. (Az elnök csenget.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szót arról is szóljak, amit volt olyan kedves, és az SZDSZ frakcióvezetője mondott az előbbiekben. Nem az én dolgom, de a Magyar Demokrata Fórum, úgy látszik, rám hagyta azt a nekem egyébként örömet okozó feladatot, hogy kiemeljem önnek azt a mondatát, miszerint 1990 és '94 között a demokrácia intézményeit sikerült megteremteni, és egy stabil demokrácia működött Magyarországon. Ez nem volt mindig ilyen köztudomású Magyarországon minden párt számára.
Azt egy kicsit meglepetéssel hallottam már, hogy '94 és '98 között pedig a gazdaságot sikerült rendbe tenni, mert azért nem én vagyok az egyetlen Magyarországon, és fölteszem, nem a kormánypárti képviselők csak olyanok Magyarországon, akik úgy emlékeznek, hogy '94 és '98 legmaradandóbb gazdasági alkotása a Bokros-csomag volt (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Szégyelld magad!), és nem véletlenül gondoljuk úgy, hogy ha ki akarjuk fejezni a két kormányzat gazdaságpolitikája közötti különbséget, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az önökét a Bokros-csomag jelképezi, a mienket pedig a Széchenyi-terv. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
Az adórendszer ügyében én megértem képviselőtársam türelmetlenségét, és magam is osztozom abban a véleményben, hogy az adórendszert az adócsökkenés irányában kell változtatni folyamatosan. (Bauer Tamás: Akkor miért nem csináljátok?) Talán éppen azért, hogy kedvet kapjunk ehhez a munkához, érdemes megemlítenünk azt, hogy az átalányadózás körét a mostani kormány jelentősen kibővítette, több mint egymillió család sorsában eredményezett érzékelhető, közülük sokaknak pedig jelentős javulást, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt bevezettük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A gazdag családoknál.)
Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozók pedig 30 millió forintig mentesülnek a nyereségadó-fizetés alól, ami szintén nagyon sok százezer ember életét teszi könnyebbé, és hozzásegíti a magyar vállalkozókat, hogy még több embernek adjanak munkát.
Végezetül talán azt is érdemes megemlíteni, hogy éppen január 1-jétől azok a polgártársaink, akik nyugdíjas korúak, nyugdíjat kapnak, de munkát vállalnak, most már nem kell, hogy a nyugdíjuk után is adót fizessenek, nem kell, hogy a nyugdíjukat is beszámítsák az adójuk megállapításánál. (Göndör István: Eddig se kellett a nyugdíj után adót fizetni!) Nem kell, hogy a nyugdíjukat is beszámítsák adójuk megállapításánál.
Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, ez 350 ezer nyugdíjas magyar polgárnak jelenti azt, hogy kedvezőbb feltételekkel dolgozhat, mint tette azt a Bokros-csomaggal fémjelzett megelőző esztendőkben. Ezek olyan tényei az adópolitikának, amelyeket, ha megfogadjuk Nagy Sándor képviselőtársam tanácsát, akkor a tényekhez tartozónak ítélhetünk, és így helyes megemlítenünk, ha adócsökkentésről beszélünk. Arról pedig már nem is beszélek, hogy a tb-járulék mértékét 39 százalékról 29 százalékra sikerült csökkenteni, elismerve, hogy ennél nagyobb csökkentésre is szükség lesz a jövőben.
Arra a kijelentésére Kuncze képviselőtársamnak, hogy veszélyezteti az uniós csatlakozásunkat, ha kokettálunk a szélsőségekkel, azt kell mondanom, hogy ilyen veszély nincs, mert például önökkel egyáltalán nem kokettálunk. (Derültség és nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Ez valamelyest javítja a helyzetet. Az pedig, ha már az előbb bátorkodtam a szocialistákkal kapcsolatban szóba hozni a mezőgazdaság szerkezetét, talán mégis helyes dolog, ha megemlítem, hogy talán fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy a közélet tisztaságáról éppen az előző kormány volt belügyminisztere beszélt, azzal a teljesítménnyel a háta mögött, amelyet Magyarország '94 és '98 között a közrend, a közbiztonság és a közélet tisztasága ügyében inkább szégyellhet, mint büszke lehet rá. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.)
Végezetül pedig talán az a gondolat is megérdemel egymondatos választ a képviselő úr esetében, hogy nem látja rózsaszínben a jövőt. (Kuncze Gábor: Mondtam ilyet? Én azt mondtam, hogy nem látom olyan rózsaszínnek...) Azt megértjük, hogy vonzódik a rózsaszín árnyalatokhoz... (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez érthető. Mégis engedje meg, hogy azt mondjam, hogy azt az önök esetében megértem és jogosnak tartom, ha nem látják rózsaszínben a jövőt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Csurka képviselőtársunkat illeti, tisztelt képviselő úr, engedje meg, hogy én elfogadjam azt, amit ön a magyar kormány külpolitikájának, mondjuk, egy jó drámához illő világos vonalvezetése ügyében elvár tőlünk, és mi is szívesebben követnénk egy közérthetőbb, világosabb és a klasszikus irodalmi művek követelményeinek jobban megfelelő, egyenes, drámai vezérfonalat. Csak a tárgyalások sajnos nem így haladnak, és nem egyedül írjuk ezt a drámát, hanem társszerzőink vannak, akiknek ötleteik támadnak arra nézvést, hogy hol milyen mellékszálakat kellene a cselekménybe beleszőni. És ez az áttekinthető, ön által igényelt, joggal igényelt vonalvezetést nehézzé teszi a számunkra. Mindazonáltal engedje meg, hogy azt mondjam önnek, hogy igyekszünk mi ezzel, és azért két mondat erejéig talán érdemben is válaszolhatok erre.
Úgy látjuk, hogy ma elérhető az Európai Unióval való tárgyalások eredményeképpen egy olyan feltételrendszer, amely nemcsak a magyar mezőgazdaságból élők számára, hanem minden egyes magyar polgár számára lehetőséget teremt arra, hogy sokkal nagyobb mértékben javítsa életminőségét és versenyképességét az uniós tagság révén, mintha Magyarország nem lenne tagja az Uniónak. Egy ilyen helyzet elérhető. Tehát minden lépését a kormánynak ez a meggyőződés vezeti. Hogy elérjük-e vagy sem, ez a jövő zenéje, de hogy ilyen lehetőség létezik, hogy ez a pont megragadható, leírható és meghatározható, és reális esély van arra, hogy a mai helyzetből odáig eljussunk, ez a kormány meggyőződése. Ha úgy tetszik, ez a vezérfonala a diplomáciai magatartásunknak.
Ami pedig a földkérdést illeti, amelyet ön volt olyan kedves és szóba hozott, hadd mondjam el még egyszer itt az ország nyilvánossága előtt is azt, hogy a magyar termőföldet semmi sem veszélyezteti. Ha ön egymás mellé teszi az Európai Unióval átmenetileg elért megállapodást, hiszen végleges megállapodás még nincs, mellérakja a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, melléteszi a földtörvény módosítását, az ennek nyomán kiadott birtokpolitikai irányelveket, akkor jól látja, hogy a magyar termőföld magyar kézben fog maradni, a magyar termőföld megműveléséből fakadó lehetőség is magyar kézben fog maradni. (Dr. Kis Zoltán: Én ezt nem látom.)
Azt gondolom, hogy bár nem olyan drámai egyenességgel, mint ahogy ezt ön a külügyekben említette, és nyilván elvárja tőlünk földügyekben is, hanem annál egy bonyolultabb, ha úgy tetszik, az Európai Unió szabályaihoz alkalmazkodó és ott nem támadható módon, de mégis megvan az a szabályrendszer, amely a magyar gazdáknak megtartja a magyar földhöz való jogát és valóságos lehetőségét is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy röviden ennyiben válaszoljak az önök által fölvetett kérdésekre, és igazán tanulságos megjegyzéseiket pedig hálás szívvel megköszönjem. Továbbra is mindenkinek azt kívánom, ne veszítse el - még ha az előbb ez meg is történt itt néhányukkal - a humorérzékét, a derűjét, őrizze meg a nyugalmát, és tekintsen bizakodva a parlamenti választások elé. (Zaj, közbeszólások a teremben.)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
